Három magyar kispapot szenteltek diakónussá Rómában

A svájci származású Kurt Koch bíborost, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnökét kérték fel idén a Germanicum et Hungaricum pap- és diakónusszentelési szentmiséjének bemutatására, amelyet német nyelven tartottak. Az olvasmányok és az énekek a kollégium diákjainak nyelvén, így most magyarul, horvátul és németül hangzottak el. Fabian Bruns a limburgi, Johannes Bruno Frost pedig a kölni egyházmegye diakónusaként nyerte el a papszentelés kegyelmét. Velük együtt lépett a papi rend diakónus fokozatába további négy növendék: Fülöp Tamás a győri , Solymos András a veszprémi, Tóth László Gábor a debrecen-nyíregyházi, valamint a horvát Ivo Markić a dubrovniki egyházmegyéből.

Az osztrák Gernot Wisser jezsuita atya, a Német-Magyar Kollégium új rektora kérte a diákok szentelését Koch bíborostól. Személyében most olyan vezetője van a kollégiumnak, aki korábban pár hónapig magyarul is tanult, méghozzá Magyarországon, így a szomszédság mellett nyelvileg is közelebb van a római Német-Magyar Kollégium legnagyobb létszámú nemzeti közösségéhez. A szentelendők közvetlen családtagjain és barátain kívül az egyházmegyék küldöttei is részt vettek a szentelésen, így a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből Palánki Ferenc megyéspüspök, a Veszprémi Főegyházmegyéből Takács István atya, általános helynök, a Kollégium egykori diákja jött el, Kiss László hévízi esperes-plébánossal együtt.

A szentelést megelőző, német nyelvű homíliájában Kurt Koch bíboros a világ és benne az egyház mai kihívásairól és válságairól beszélt: az állandósult politikai konfliktusok, a világjárvány, a környezetszennyezés mind égetőbb problémájáról.

Az egyház mai valóságában a szentelésre jelöltek is tudatában vannak a gondoknak és nehézségeknek, mégis igent mernek mondani a diakónusi és papi szolgálat feltételeire, mint a püspök iránt engedelmességre, a jézusi szegénységre és a cölibátus vállalására, elköteleződésre a papi zsolozsma hűséges imádságában, az örömhír hirdetésére és a szentségek szolgálatára, valamint a rászorulók megsegítésére. Vállalásuk mégsem vakmerőség, hanem bizalom – hangsúlyozta Koch bíboros, utalva a jézusi missziós parancsra. – Krisztus ugyanis a misszióba küldés – Menjetek! – felszólítása után hozzáteszi: „Én pedig veletek vagyok minden nap a világ végéig.” Ez a jézusi ígéret az alapja a vállalásnak és a szolgálatnak, amit olyan nagy bizalommal végeznek, hogy egyenesen a Megváltó nevében szólnak: „Én téged megkeresztellek…, Én feloldozlak téged…, Vegyétek és egyétek...”

Koch bíboros idézte Szent Ágoston gondolatát is, aki Keresztelő János szolgálatáról mondta, hogy ő lett a hangja az Örök Igének, ő a Vox Verbi, a Stimmen des Wortes. A diakónus és a pap is ezt az igehirdetői szolgálatot folytatja, jeles módon a szentségek kiszolgáltatásával.

A szentelést megelőzően a földre boruló szentelendők fölött elimádkozták a Mindenszentek litániáját, benne a sajátos kéréssel: „Szent Ignác atyánk” is könyörögjön a kollégium diákjaiért. E kérés Szent Ignác életének egyik jelentős eseményéhez kapcsolódik, amelyet a Szent Ignác-templom főoltárképe is ábrázol: 1537-ben Velencéből Rómába indult társaival, hogy a római pápa szolgálatára álljanak. A Róma északi határában álló La Storta kicsi kápolnájában megjelent neki a keresztjét hordozó Krisztus, aki a zarándok Ignácot és társait Mennyei Atyja oltalmába ajánlotta, és e szavakkal erősítette meg őket: Ego vobis Romae propitius ero, vagyis „Rómában kegyes leszek hozzátok.”

Három évvel később megszületett a Jézus nevét viselő rend, majd a római kollégium mintájára először a Collegium Germanicum, majd külön a Collegium Hungaricum, amelyeket később, 1580-ban összevontak. A magyar Szent Korona országaiból és az egykori Német-Római Birodalomból érkező diákok a római Német-Magyar Kollégiumban ezért tekintik „saját atyjuknak” Szent Ignácot.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; Collegium Germanicum et Hungaricum Facebook-oldala

Magyar Kurír