Püspöki szentmise a betegek világnapján Szatmárnémetiben

Külhoni – 2022. február 16., szerda | 9:47

A lourdes-i Szűzanya február 11-i emléknapján, a betegek világnapján a szatmárnémeti székesegyházban bemutatott szentmisét a betegekért ajánlotta fel Schönberger Jenő megyéspüspök. Háláját kifejezve imádkozott a főpásztor ezen az estén az orvosokért, ápolókért, önkéntesekért, házi beteggondozókért is – mindenkiért, aki a betegek szolgálatában tevékenykedik.

A prédikációban a megyéspüspök többek között arról beszélt, hogy mindannyiunk életében jönnek nehézségek, betegségek, fájdalom, de „ha engedjük, hogy Isten vezessen bennünket, (...) akkor csodáknak leszünk tanúi. Jön betegség, de olyan emberekhez vezet minket, akik gondoskodnak, gyógyítanak. Olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel kapcsolatban csodálatos élményekben lehet részünk.”

Aki tudja, mi a szenvedés, az Jézus Krisztus. Ő elvállalta. És ha ő elvállalta, akkor az azt jelenti, hogy ennek a szenvedésnek van értelme. Amikor Isten megengedi a szenvedést, akkor az ember bízhat abban, hogy a gondviselő Atya nem a rosszat akarja, hanem azt, hogy a megpróbáltatás a szenvedő javára váljon – emelte ki Schönberger Jenő.

A főpásztor homíliájában Robert Sarah A csönd ereje című könyvéből idézett, melyben a nyugalmazott bíboros betegségről, szenvedésről elmélkedik, valamint arról, hogyan kell ezeket keresztény módon megélni.

A betegség rettenetes és fájdalmas valóság. Föltárja az ember misztériumát, törékenységét, ugyanakkor azt a belső energiát is, amely egyre inkább segít megvalósítani önmagunkat az élet akadályait legyőzve”

– írja Sarah bíboros.

Robert Sarah e gondolataira utalva a szatmári püspök rávilágított: a betegség Isten felé vezető úttá válhat, hogy Istennel szinte tökéletes összhangban éljünk.

A betegség és a szenvedés olyan titok, amelyet az ember nem ért, de el kell fogadnia – és Istennel és Isten szeretetében értelmet nyerhet.

A szenvedés iskolája mindenki életében lehet tanulságos – hangsúlyozta a főpásztor. – Ebben az iskolában rá lehet ismerni Jézusra, hiszen ő ott van minden szenvedőben. Mindazok, akik a betegeket szolgálják – orvosok, ápolók és önkéntesek –, lehetőséget kapnak, hogy rácsodálkozzanak: akiket ők szolgálnak, maga Jézus Krisztus.

A betegek világnapján bemutatott szentmise egyik kiemelkedő része volt a felajánlási körmenet, amikor a különböző közösségek – mintegy áldást kérve szolgálatukra – átadták szimbolikus adományaikat a főpásztornak, melyek a következők:

Betegellátó készlet – mely a Jézussal való találkozás gyógyító erejét jelképezi.
A betegség idején erőt és vigasztalást jelent, hogy Jézus előttünk haladt a szenvedés útján, és minden helyzetben a kiszolgáltatott, fájdalmakkal küzdő emberek mellé állt.

Sztetoszkóp – mely a figyelmes meghallgatás, a gyógyító folyamat orvosi eszköze.
Arra emlékeztet, hogy a vizsgálatok idején a betegeknek mindig tiszteletben, megbecsülésben és szeretetteljes gondoskodásban kell részesülniük.

Növény – a remény hordozója.
Ahhoz, hogy egy növény napról napra fejlődhessen, a mi gondoskodásunkra, ápolásunkra, szeretetünkre is szüksége van. Gyógyító jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói azok között, akik segítségre, támogatásra, vigasztalásra szorulnak.

Gyertya – Krisztus világosságát hirdeti.
Arra hív, hogy a betegek gondozása, ellátása idején szavainkkal, mosolyunkkal és szeretetteljes gesztusainkkal a betegek és hozzátartozóik számára Krisztus fényének hordozói, továbbadói legyünk.

Mustármag – „…ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag (…), semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”
A mustármag apró, mégis mekkora erőt hordoz magában. Kérjük Istentől a bölcsesség ajándékát, hogy merjünk hinni az ő végtelen szeretetében és gondviselő jóságában a lehetetlennek tűnő, tehetetlen helyzetekben is.

Naptár – az idő múlásának éltető pillanatait jelképezi, amelyekkel az Úr elhalmoz, és féltő gondoskodással a tenyerén hordoz minket.
Add, Uram, hogy napról napra együtt haladhassunk – betegek és beteglátogatók – erőben és erőtlenségben, örömben és nehézségben, vigasztalanságban és vigaszban, gondviselő szereteted útján!

Kenyér és bor – azokat az ajándékokat, adományokat jelentik, amelyeket Isten elé hozunk, amelyeket át szeretnénk adni, amelyeket rá szeretnénk bízni az Úr gondviselő szeretetére.
A kenyér és a bor mellé helyezzük most életünk minden örömét, nehézségét, félelmét, sebét – mindazzal, amink van, és amik vagyunk.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök megköszönte a szervezést a Püspökség Kórházpasztorációs Irodájának.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria