A HÉT VERSE – Pilinszky János: Téli ég alatt

Kultúra – 2024. január 13., szombat | 20:30

Korai verset olvasunk ezúttal Pilinszky Jánostól. E verseit ritkábban idézzük; van bennük valami állandóság: a visszatérő metaforák, mint az éjszaka, a tél, a nagy távolságok, melyek a hiábavaló keresés, az üresség, árvaság, szomorúság kifejezői. De mindezek mögött mindig, újra és újra a megváltásra, az irgalomra és Isten közelségére való vágyakozás köszön vissza.


TÉLI ÉG ALATT

Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.


Kép: Borsodi Heni

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria