A rabszolgák rabszolgája – Claver Szent Péter áldozópap

Kultúra – 2019. szeptember 9., hétfő | 19:14

Szeptember 9. Claver Szent Péter (1580–1654) jezsuita misszionárius, áldozópap, az amerikai rabszolgákat szolgáló missziók védőszentjének emléknapja. 31 éven keresztül az amerikai Cartagena kikötővárosban hirdette az evangéliumot a rabszolgák, az elesettek között. 1888-ban avatta szentté XIII. Leó pápa.

Juan Pedro Claver y Corberó 1580-ban született, vallásos földműves családban, a spanyolországi Verdúban (Katalónia). 12 évesen elvesztette édesanyját, majd pár nappal később testvérét. 15 évesen felvette a tonzúrát, és egy nagybátyja segítségével a barcelonai egyetemre került.

1602-ben felvételét kérte a jezsuita rendbe. 1604. augusztus 8-án tette le fogadalmát. Átlagon felüli értelem, ítélőképesség, mély hit és felebaráti szeretet jellemezte.

1605-ben tanulmányai folytatására Mallorcába küldték; ott ismerkedett meg a nyolcvanéves szerzetessel, a kolostor kapusával, Rodríguez Szent Alfonzzal (Alonso Rodríguez Gómez, 1531–1617). Az áldozatvállalás e nagy egyéniségével való találkozás egész életére nagy hatással volt; az alázatos laikus testvér hatására eleinte nem is akart pap lenni, az egyszerű szolgálatok vonzották.

Barcelonában befejezve teológiai tanulmányait, 1610-ben Sevillából misszionáriusi szolgálatra indult Amerikába, Cartagenába. E tengeri kikötővárosba érkeztek az afrikai rabszolgákat szállító hajók; Claver Péter a jezsuita kollégium bejárata mellett egy kis cellát alakított ki, ahol az érkezők számára fontos dolgokat gyűjtött össze.

„Szentháromság ünnepén kikötött egy nagy hajó. Azonnal odasiettünk, két hátaskosarunkat megtöltve naranccsal, citrommal és dohánnyal. Még mielőtt a hajó kikötött volna, már a betegek mellett voltunk. Cseréptörmeléken és téglákon feküdtek: ezeket használták fekhelyül; teljesen meztelenek voltak, egy szál ruha nélkül. Utat törtünk a többiek tömegén át, és a betegeket két csoportba gyűjtöttük: az egyik mellé a társam szegődött, a másikhoz én” – írta Claver Péter, aki harmincezernél többször szolgáltatta ki a keresztséget. Minden megke­resztelt rabszolga kapott egy érmet, s a nyakában hordta, hogy felismerjék keresztény voltát.

1620 körül fogadta meg Péter, hogy a rabszolgák örökös rabszolgája lesz: „Petrus Claver, Aethiopum semper servus.” Amennyire csak lehetett, figyelemmel kísérte védencei sorsát, és gondoskodott arról, hogy hitoktatásuk folytatódjék. Törődött a foglyokkal és az inkvizíció foglyaival is. Harmincnégy évet töltött e misszós munkában a cartagenai kikötő körzetében.

Élete vége felé alig aludt; vezeklő gyakorlatokat végzett, és szemlélődött. 1651-ben betegeskedni kezdett; le kellett mondania apostoli tevékenységéről. Amikor bénultan és fájdalmak között feküdt, önmagát és szenvedését áldozatul ajánlotta fel fekete testvéreiért. 1654. szeptember 8-án halt meg (más források szerint szeptember 4-én vagy 9-én). Életszentsége olyannyira közismert volt, hogy Cartagena lakói halála hírére tömegesen özönlöttek kis cellájába, hogy leróják tiszteletüket; sokan relikviákat is szereztek maguknak.

1850. július 16-án avatták boldoggá. 1888. január 15-én – tanítójával, Rodríguez Alfonz testvérrel együtt – avatta szentté XIII. Leó pápa; majd néhány évvel később, 1896. július 7-én a rabszolgák védőszentjévé tette.

Különösen az amerikai kontinensen jelentős az öröksége: számtalan templom, társaság, alapítvány, szervezet, iskola, kórház, szerzetesrend viseli a nevét.  Kolumbiában Claver Szent Péter tiszteletére szeptember 9-ét az emberi jogok napjává nyilvánították.

Forrás: Diós István: A szentek élete; CNA

Fotó: Wikimedia Commons; StPeterClaver.org; Belen Jesuit Preparatory School

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria