Anselm Grün: A szabadságra vezető út – Márk evangéliuma

Kultúra – 2023. június 3., szombat | 15:08

Az Új Ember Kiadványok sorozatban megjelent könyvében a világszerte ismert és népszerű bencés lelki író Márk evangéliumát értelmezi, amely a legkorábbi evangélium, Kr. u. 65 körül keletkezhetett. A legősibb, időben ez van legközelebb a jézusi eseményekhez. Márk életéről és személyéről az Apostolok cselekedeteiből és Péter első leveléből tudunk.

Anselm Grün szerint Márk meg akarja rendíteni olvasóit evangéliumával és Jézus passiójának, halálának, feltámadásának elbeszélésével. Ismerjék fel az olvasók, hogy „Jézusban betört a világba Isten szeretete… ebben a Jézusban az az Isten nyilvánult meg, aki Jézus által ma is megnyilvánul”. Márk meséli el legrészletesebben a gyógyítástörténeteket, de nem azért, hogy bemutassa, Jézus mennyivel nagyobb a korabeli „isteni férfiaknál”, hanem hogy hirdesse: „Ez a Jézus, aki egykoron betegeket gyógyított meg, ma is meg tud gyógyítani téged. Jézus az Atyánál lakozó felmagasztalt Úr, aki isteni teljhatalmával a te sebeidet is be tudja gyógyítani.”

Márk egyfelől úgy mutatja be Jézust, mint Istennek Fiát, aki új tanítást hirdet teljhatalommal, és csodatetteket hajt végre. A passióban viszont erőtlen, tehetetlen emberként jelenik meg a bűnösök kezére adott Jézus. Márknál ez a kettő összetartozik: „egyrészt az az erő, amellyel Jézus küzd ellenfeleivel és betegeket gyógyít, másrészt az az erőtlenség, amellyel meghal a kereszten. Éppen a kereszten függő Jézus erőtlenségében válik láthatóvá Istennek a halálon is győzedelmes ereje. Jézus átadatik a démonok hatalmának, de a szeretet erőtlenségével legyőzi e démonokat.”

A bencés szerző részletesen elemzi Márk evangéliumának fejezeteit. A két kenyérszaporítás és az ezeket körülvevő három áthajózós történetet (6,30–44; 8,1–10) boncolgatva megállapítja: ezek Jézus kereszthalálára mutatnak előre. Krisztus „ott adja értünk önmagát, átmenvén a túlpartra, az isteni dicsőség partjára”.

A betszaidai (8,22) és a jerikói vak (10,46) meggyógyítása közötti időszakot vizsgálva Anselm Grün kiemeli: az első vak szemének látását követően indul fel Jézus Jeruzsálembe, útközben háromszor beszél a rá váró szenvedésről és halálról. Tanítványai azonban mégis vakok maradnak. A másodikként meggyógyított vak „az egyetlen látó emberként követi mesterét annak végső útján”. Jézus hiába igyekszik felnyitni tanítványai szemét a kereszten és a feltámadáson át vezető útjának titkára, illetve saját útjuknak is titkára, amelyen ugyanezek a tapasztalatok várnak rájuk, az ő szemük zárva marad egészen a feltámadásig. A kereszten a pogány százados látja meg Jézusban az Isten Fiát. A két vak meggyógyításának története arra hív minket, hogy Jézussal járt utunkon „értsük meg, ki ez a Jézus. Mert ő egyfelől előttünk jár és beavat minket az Élet titkába, másfelől meg is fog halni miértünk – legyőzvén halálában a sötétség hatalmát –, hogy aztán Feltámadottként kísérjen minket életutunkon.”

Anselm Grün szerint a márki szenvedéstörténet (14–15) a tanítványok értetlenségének is a csúcsa. A drága nárduszolajjal való megkenést néhány tanítvány pazarlásnak minősítette. Az utolsó vacsorán az is kiderül, hogy egyikük elárulja Jézust. A Getszemáni-kertben pedig elalszik mind a három, hiába kéri tőlük háromszor is, hogy virrasszanak, míg ő imádkozik, mindig alva találja őket. A könyv írója leszögezi: a tanítványok elalvása Márknál azon keresztények képe, „akik gyakran csak önmagukkal és saját fáradtságukkal tudnak foglalkozni, ahelyett hogy virrasztanának, és felismernék, hogy tulajdonképpen mi is a lényeg”. A Getszemáni-kertben azonban nemcsak a tanítványok elalvása a fontos, hanem Jézus megkísértése is, ő ugyanis fél, meg van ijedve. A mennyei Atyához menekül félelmében, de a tanítványok még imádkozásában is magára hagyják, „magányosan kell végigjárnia az erőtlenség útját, hogy a szeretet erőtlenségében győzze le a gonosz hatalmát”. A tanítványok csődjének mélypontja annak a Péternek háromszori tagadása, akinek vezető szerepe volt a tanítványok között. Míg Jézus ellenségei kezébe jutva a mennyei Atyában bízik, addig Péternél a bizalom hiánya mutatkozik meg abban, hogy ellenségei közé keveredve gyáván hozzájuk dörgölőzik.

Anselm Grün ugyanakkor megállapítja: Jézus legyőzi a démonok sötét erőit. Ez látszik fohászkodó kiáltásán is: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (15,34) A halál legmélyebb bugyraiban, mindenki által elhagyva Jézus még mindig ragaszkodik Istenéhez, hozzá fordul. Az idézett 22. zsoltár a szenvedő igaz ember győzelmi éneke. Vagyis Jézus halálát nem az elhagyatottság jellemzi, hanem a mindent jóra fordító Istenbe vetett bizalom. A kereszten meghalók hörögve, fulladozva haltak meg, Jézus viszont felkiált. Márknál ez a kiáltás Jézus „győzelmi kiáltása a démonok hatalmának végleges megtörése után”.

A Jézus feltámadását követő tanítványi reagálásokat vizsgálva a bencés író rámutat: Márk egy olyan mondattal fejezi be evangéliumát, amely mindig is tanácstalanná tette az egzegétákat. Az asszonyok a sírnál hallott angyali üzenet után nem sietnek örvendezve a tanítványokhoz, elvinni nekik Jézus feltámadásának hírét. A 16,8 szerint: „Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.” Anselm Grün szerint abban minden tudós egyetért, hogy a Mk 16,9–20 későbbi betoldás, ráadásul hiányzik a legrégebbi kéziratokból. Úgy véli: az, hogy Márk nem „happy enddel” fejezi be művét, arra készteti az olvasót, hogy újra meg újra elővegye az evangéliumot, hagyván, hogy „annak olvasása-hallgatása felnyissa szemét a Názáreti Jézus titkára”. Az angyal üzenete tehát nem a tanítványoknak és Péternek szól, hanem az olvasótól kérdezik az angyalok, hogy hisz-e az égi követek hozta örömhírnek. A kötet szerzője figyelemre méltónak tartja azt is, hogy Márk evangéliumának elején a teveszőr bűnbánati ruhát viselő Keresztelő Jánost küldi Isten, hogy készítse elő Jézus útját, a végén pedig „ragyogó, vidám, fehér” ruhában jelenik meg az égi küldönc, és legvégül maga Jézus készíti elő tanítványai számára az utat, ő megy előttük Galileába. „Bárhol élünk is, Jézus készíti elő az utunkat, hogy bizton tudjuk követni őt, megtapasztalván Isten feltétel nélküli szeretetét.”

Anselm Grün úgy látja: Márk evangéliumát olvasva jár legközelebb a történeti Jézushoz, de minél közelebb kerül hozzá, annál karcosabb lesz az alakja. „Újra meg újra arra hív engem ennek a Jézusnak a karcossága, besorolhatatlansága, hogy igenis a magam útját járjam, és ne féljek a rám váró konfliktusoktól vagy az énképemet esetleg leromboló kudarctól. Hihetetlen mély bizalmat ültet belém ez a kereszten meghaló és egyáltalán nem harmonikus Jézus. Bizalmat abban, hogy utam Isten dicsőségében fog végződni, bárhogyan ítéljenek is meg engem vagy vélekedjenek utamról ilyen-olyan emberek.”

A könyvet Németh Attila fordította.

Anselm Grün: A szabadságra vezető út – Márk evangéliuma
Új Ember Kiadványok – Magyar Kurír, 2023

Anselm Grün A szabadságra vezető út – Márk evangéliuma című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria