Az én templomom – A kéthelyi Szentháromság-templom

Kultúra – 2023. február 12., vasárnap | 15:57

Szeretnénk bemutatni, határon innen és túl, közösségi hitéletünk legfontosabb tereit. A templomot, ahová olvasóink járnak, amit a magukénak éreznek, és amelyben nem csak egy épületet látnak, hanem találkozási helyet Istennel és egymással. Ezzel a szándékkal indított pályázatunk egy újabb pályaművét adjuk most közre. A kéthelyi Szentháromság-templomról Horváth Hajnalka írt nekünk.

Soraimat Édesanyám, Simon Magdolna emlékének ajánlom, aki Simon György és Farkas Margit római katolikus szülők gyermekeként 1941. június 7-én született Kéthelyen. Nagyapám testvérei – Simon István és Simon Teréz – másnap megkereszteltették a kéthelyi templomban, amely családunk további hitéletének is színtere volt.

A kéthelyi templomot mai formájában a kéthelyi birodalmi gróf Hunyadi család építtette a Szentháromság tiszteletére 1739-ben, barokk stílusban. A templom 1750-ben készült el, és a pünkösd utáni hatodik vasárnapon szentelte fel Padányi Biró Márton püspök. A jelenlegi templom közvetlen elődje 1715-ben épült Zsankóházi Zsankó Miklós akkori földesúr költségén, Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére. Ez a korábbi templom képezi a mostani nagytemplom keleti kereszthajóját, és az oltár most is a vértanú testvérpár tiszteletéről tanúskodik.

Ez a templom volt a helyszíne Édesanyám elsőáldozásának, majd 1957. április 28-án a bérmálásának. Itt kötötte a házasságát Édesapámmal, Horváth Jánossal 1961. május 28-án, és itt kaptak áldást 52 évig tartó közös életútjukra.

Gyermekkorom éveire szívesen emlékszem vissza. A nagyszüleimnél eltöltött időnek elengedhetetlen része volt a vasárnapi szentmise. Testünk-lelkünk ünneplőbe öltözött, az orgona zenéje, a kántor hangja csodálattal töltötte el a szívünket.

Nővérem, Horváth Gyöngyi Kéthelyen él a családjával.  Én tartottam keresztvíz alá a második gyermekét. Unokaöcsém, Hermanics László itt részesült elsőáldozásban és bérmálásban.

2022. március 23-án Németh József atya tartotta Édesanyám gyászmiséjét, amelyre előtte vasárnap nővérem és unokanővérem társaságában készültünk fel: gyóntunk és áldoztunk. Gyászidőszakom első fél évében két alkalommal visszatértünk a szentmisékre találkozni az Úr Jézus Krisztussal, pünkösd ünnepe alkalmából és anyai nagyszüleim lelki üdvéért misét ajánlottunk fel.

Templomunk előtt haladok el a munkahelyemre és hazafelé menet.  Tornya és órája biztos pontként szolgál érkezéskor, távozáskor egyaránt.

Amikor dédszüleim, nagyszüleim és szüleim sírjánál fohászkodom – a kéthelyi temetőben van örök nyugalmuk –, a felcsendülő harangszó a családunk szép és szomorú vallásos emlékeit juttatja eszembe.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatásban az Új Ember 2023. február 5-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria