Gyógyító kaptárház épült Pannonhalmán

A Szentírás több mint félszáz helyen tesz említést a mézről: az ígéret földjét tejjel és mézzel folyó vidékként írja le, sőt még a kedves beszédet is lépes mézként jelöli meg, amely „édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Péld 16,24). A méz jótékony hatásáról szinte mindenki tud, ugyanakkor a méhekről vajmi kevés ismerettel rendelkezünk. A környezet- és éghajlatváltozás, valamint a virágos növények megfogyatkozása miatt a méhek veszélyben vannak, számuk csökken, és e tendencia alól hazánk sem kivétel. 

A fölborult ökoszisztémáról, a teremtett világ iránti felelősségünkről Ferenc pápa 2015-ös Laudato si’ kezdetű, közös otthonunk gondozásáról szóló enciklikájában átfogóan és a problémára érzékenyen értekezik. Szent Ferencről írva így fogalmaz: „tanúságtétele azt is megmutatja nekünk, hogy az átfogó ökológia olyan tényezők iránti nyitottságot kíván, amelyek meghaladják a matematika és a biológia nyelvezetét, és az emberlét lényegéhez kapcsolnak minket”.

Ennek megtapasztalására és gyakorlatban történő alkalmazására remek alkalmat kínált az idei Pannonhalma Campus. Az esemény keretében már a korábbi években is számos, a települést érintő problémán dolgoztak egyetemisták, az apátságba vezető régi út, a Gesztenyés-horog rehabilitációjától kezdve a Szent Imre-hegyi erdei kápolna megépítéséig.

A Pannonhalma és Térsége Fejlesztéséért Alapítvány idén méhkaptártároló és apiterápiás építmény tervezésére írt ki pályázatot építész-, illetve művészképzésben részt vevő diákok számára. A Bee friends címmel meghirdetett pályázatra debreceni, kolozsvári és pécsi diákok jelentkeztek; a benyújtott pályaművek közül a szakmai zsűri az utóbbi csapat tervét választotta ki megvalósításra. A méhkaptártároló és apiterápiás ház – amely a kaptár gyógyhatású levegője és a méhzümmögés biorezgései révén terápiás célokra is használható – az egyik helyi méhész, Farkas Zoltán által felajánlott területen épült meg.  

A Halupa Eszter és Kovács Brigitta építész-, valamint Hinfner Zsófia Adél és Szokolai Gréta grafikusművész-hallgatók mint tervezők által jegyzett pályázat építészeti koncepciója alapján a környezethez igazodó, minimális térigényű, fenntartható, szerkezetként és burkolatként is működő egymásra helyezett pallókból épült, átszellőző fedélszékes, így a felmelegedéstől természetes módon védő, filigrán fémlemez tetővel fedett építmény készült, amely keleti oldalán a szomszédos mező virágain és fáin túl csodálatos kilátást nyújt az apátságra. Az idelátogatók tehát szemlélődére hívó, valóban festői környezetben gyógyulhatnak.  

Az épületben nyolc méhkaptár elhelyezésére nyílik lehetőség. Ezek megkülönböztetésére a helyben megtalálható és a méhek által jól ismert virágos növények – repce, akác, levendula és napraforgó – botanikai motívumait felhasználó, négyzetes formájú, izgalmas geometrikus mintákat mutató, az emberi szemnek és a méheknek egyaránt értelmezhető üvegmozaik készült. 

A kaptárház felépítésben mintegy kéttucat önkéntes, egyetemista vett részt; a győztes pécsiek és társaik mellett az ugyancsak pályázó kolozsvári építészhallgatók is, valamint mentorok. Az építés hetét lezáró átadóünnepségen a tervezők szavait követően Binzberger Ákos bencés szerzetes, pannonhalmi plébános megáldotta az épületet, és szólt a méhek jótékony munkájáról is.

Az újonnan megépült kaptárházba a teremtett világ rendjének megfelelően legkorábban jövő tavasszal költözhet be nyolc méhcsalád. Gyógyító funkcióját is akkortól kezdve töltheti majd be az épület – Farkas Zoltán méhész ígéretének megfelelően ingyenesen. 

Szöveg és kép: Körösvölgyi Zoltán

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.