Illyés Szabolcs: A keresztényszociális stratégia – XIII. Leó pápától XIV. Leó pápáig

XIII. Leó pápa 1891-ben adta ki Rerum novarum (Új dolgok) kezdetű enciklikáját a munkáskérdésről. Ez volt az első pápai szociális körlevél, válaszul a 19. század végi ipari forradalom és a munkásosztály rohamosan növekvő nehézségeire. Az enciklika kiemelkedő hatással volt a világszerte elterjedt katolikus munkásmozgalmak fejlődésére és a szociális reformok előmozdítására. Mindmáig a Katolikus Egyház társadalmi tanításának sarokköve maradt, amely iránytűként szolgál a társadalmi igazságosság kérdéseiben. Ez a dokumentum napjainkban is „releváns”, amint az Egyház továbbra is szembesül a globalizációs és a gazdasági egyenlőtlenségek által generált kihívásokkal.

XIII. Leó leszögezte: az Egyház lelki és anyagi erőforrásainak felhasználásával köteles támogatni az igazságosság kérdésében problémát mutató társadalmi helyzeteket.

Az Egyház „mint a gazdagok és szegények közös anyja” rendelkezik a megoldáshoz szükséges leghatékonyabb erővel, a szeretettel, amelynek „Jézus Krisztus szentséges Szíve az egyetlen és kizárólagos forrása”. Az erkölcs és az igazságosság egymással szoros összefüggésben álló motiváló erők.

A pápai dokumentum a munkavállalók társadalmi kiszolgáltatottságával szemben igazi valódi szellemi stratégiát alkot a tömör, újszerű társadalmi tanítás kereteit felhasználva a közjó elérése érdekében.

A Quadragesimo anno (Negyvenedik év) kezdetű enciklikát XI. Piusz adta ki 1931-ben, a Rerum novarum megjelenésének 40. évfordulója alkalmából. A Quadragesimo anno kiadásának idején a nyugati civilizáció a gazdasági világválság hatásait nyögte, amely súlyos gazdasági és társadalmi problémákat okozott szerte a világon: sosem látott munkanélküliség tette kilátástalanná sok millió család életét, megerősödtek a szélsőséges ideológiát – náci, fasiszta, kommunista – hirdető politikai mozgalmak, pártok; Németországban, Olaszországban, a Szovjetunióban hatalomra is kerültek. XI. Piusz enciklikájának üzenete, hogy a gazdasági tevékenységeknek az emberi méltóságot kell szolgálniuk, továbbra is kulcsfontosságú az Egyház társadalmi tanításában, és iránytűként szolgál a mai gazdasági kihívások közepette.

Fél évvel a Quadragesimo anno megjelenése után XI. Piusz pápa kiadta Nova Impendet nobis (Új veszélyek fenyegetnek minket) című apostoli körlevelét, melynek nyomasztó társadalmi realitása: a munkanélküliség magas szintje, a vállalatok csődje és a nemzetek közötti kereskedelmi feszültségek, melyek mind hozzájárultak a társadalmi bizonytalanságokhoz és a politikai instabilitáshoz.

Szent XXIII. János pápa 1963 áprilisában adta ki a Pacem in terris (Béke a Földön) kezdetű enciklikáját, amely négy fő területre összpontosít: az igazság, az igazságosság, a szeretet és a szabadság. Ezek az alapelvek határozzák meg az emberek, valamint az államok közötti kapcsolatokat. Ez a dokumentum arra is figyelmeztet, hogy

minden embernek veleszületett joga van az élethez és a testi épséghez, és ahhoz is, hogy segítséget kapjon, ha fizikai állapota megromlik, munkaképtelenné válik.

A II. Vatikáni zsinat alapdokumentuma a Gaudium et spes (Öröm és reménység). Ez bátorít minden keresztényt, hogy vegyen részt aktívan a társadalmi és politikai életben, hogy a keresztény értékek szerint alakítsák a világot. A dokumentum elősegítette az Egyház nyitását a változások irányába, egyben megerősítette központi szerepét a világ problémáinak megoldásában.

Szent VI. Pál pápa 1967 augusztusában jelentette meg a Populorum progressio (A népek fejlődése) kezdetű enciklikáját, amely az emberi fejlődésről szól, jelentős fókusszal a „fejlődő országok” szempontjaira, és kiemeli a gazdasági fejlődés, a szociális igazságosság és a nemzetközi együttműködés jelentőségét. Az enciklika rámutat: a gazdasági tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és elő kell mozdítaniuk a társadalmi igazságosságot, ezáltal segítve elő a békét és a stabilitást. „A munka az ember egyik alapvető joga és java: olyan jó, amely hasznos és méltó az emberhez, mert pontosan ezen emberi méltóság kifejezésére és gyarapítására alkalmas. Az Egyház nemcsak azért tanít a munka értékére, mert a munka mindig személyes, hanem a munka szükséges volta okán is.”

Szent II. János Pál pápa Laborem exercens (A munkáról) kezdetű enciklikája 1981 szeptemberében jelent meg. A Szentatya egyértelműen fogalmaz:

a munka az ember lényegéhez tartozik, nem pusztán eszköz a megélhetéshez, hanem olyan tevékenység, amelyen keresztül a személy kifejezi önmagát, alakítja a világot, és beteljesíti azt a hivatását, hogy értelmesen és felelősen uralja a természetet.

Az ember nem a munkáért van, hanem a munka van az emberért. A munka értékét nem a haszon vagy a termelési eredmény adja, hanem az, hogy személy végzi, aki szabad és erkölcsi felelősséggel bíró lény. A kapitalizmus és a marxizmus ideológiája is hajlamos eszközként vagy kizárólagos osztályérdekként tekinteni a munkára, miközben a keresztény szemlélet vallja: a munka végső célja mindig maga az ember marad. Az ember a munkával gondoskodik önmagáról, családjáról, hozzájárul a társadalom, a nemzet, sőt az egész emberiség javához, és felelősséggel tartozik a jövő nemzedékei iránt. A fizetés, amelyet kap a munkájáért, legyen elegendő ahhoz, hogy méltó életet biztosítson családjának.

II. János Pál pápának a Rerum novarum kiadásának 100. évfordulójára jelent meg a Centesimus annus (Századik év) kezdetű enciklikája. Ennek fontos üzenete a társadalmi kirekesztés és a szegénység problémájának fókuszba állítása. A Szentatya felszólítja az Egyházat és a társadalmat, hogy munkálkodjanak a társadalmi igazságosság és az emberi méltóság előmozdításán. Emellett kiemeli a környezetvédelem fontosságát, amelyet a fenntartható fejlődés szerves részeként azonosít. A dokumentum rávilágít:

a keresztény társadalmi tanítás szerint az ember méltósága és szabadsága csak Istenhez fűződő kapcsolatában érthető meg.

A közösségi élet sokféle formája – család, egyházi, kulturális, gazdasági csoportok – mind az emberi természetből ered. E közösségek önállósága és szerepe elengedhetetlen a közjó megvalósításához.

XVI. Benedek pápa Deus caritas est (Isten a szeretet kezdetű), 2005 karácsonyán megjelent enciklikájában arra ösztönzi az Egyházat, hogy a szeretet cselekedetein keresztül mutassa meg Isten szeretetét a világ számára. Hangsúlyozza a karitatív munka és az evangelizáció szoros összefüggését, valamint a személyes tanúságtétel jelentőségét a szeretet szolgálatában.

A Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű, 2009-ban megjelent dokumentum a globális gazdasági és társadalmi kérdésekre adott keresztény válaszként született. Benedek pápa leszögezte: az igazi fejlődés nem elválasztható a szeretet és az igazságosság értékeitől, kiemeli a gazdasági tevékenység etikai dimenzióit, sürgetve a gazdaságokat, hogy ösztönözzék az emberi közösséget, a környezet védelmét és a méltányos kereskedelmet.

Ferenc pápa Laudato sí’ (Áldott légy) kezdetű, 2015-ben kiadott enciklikájában széles körű kritikát fogalmaz meg a modern fogyasztói társadalom és a „technokratikus paradigma” ellen, amely a környezeti válság mögött áll. A pápa bírálja az ipari fejlődés uralkodó modelljeit, amelyek túlzottan támaszkodnak a fosszilis energiahordozókra, és felhívja a figyelmet a szegények és a legkiszolgáltatottabb csoportok szenvedésére, akik a leginkább ki vannak téve a környezeti problémák következményeinek. A környezeti válság megoldása érdekében globális párbeszédre és cselekvésre van szükség, és minden egyénnek, vállalatnak és kormánynak részt kell vennie ebben. Felszólal az enciklikában a pápa a relativizmus ellen is, hangsúlyozva: ha nincsenek objektív igazságok és szilárd alapelvek, akkor nehéz határt szabni az emberkereskedelemnek, a szervezett bűnözésnek, a kábítószer-kereskedelemnek vagy a környezet pusztításának. Az ember eredendően munkára hivatott, és bár a technológiai fejlődés növeli a termelékenységet, nem szabad, hogy teljes mértékben helyettesítse az emberi munkát.

Vészterhes időben, a koronavírus-világjárvány csúcspontján, 2020 októberében jelent meg Ferenc pápa Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű enciklikája, amelyben a globális közösségi összetartásra és az emberi méltóság tiszteletben tartására fókuszál. Kiemeli az egységet, a testvéri szeretetet, a szociális barátságot. Ezeket a Szentatya minden ember között látni szeretné.

A kötet szerzője szerint az Egyház társadalmi tanításának értékei iránt elkötelezett „kereszténydemokraták” és a világi döntéshozók között húzódó valós, vélt kommunikációs szakadék átívelésére bátor hídépítőkre van szükség, pont olyanokra, „mint az első prédikációjában az első látásra átjárhatatlan területek közötti hídverés ügye mellett elköteleződő XIV. Leó pápa: a Rerum novarum szerzőjének, XIII Leó pápa nevének önkéntes örököse, Szent XXIII. János, Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápák örökül hagyott hivatalának viselője, Ferenc pápa személyes jó barátja, utódja és esküje szerint Isten szolgáinak szolgálója”.

A könyvhöz Benyik György római katolikus pap, teológus írt ajánlást, kiemelve a kiadvány aktualitását és értékességét.

Illyés Szabolcs: A keresztényszociális stratégia XIII. Leó pápától XIV. Leó pápáig
Fons Press, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír