Katolikus krimi újratöltve – Interjú Az elveszett felügyelő című regény szerzőjével

– Miért ír krimit egy irodalomtörténész?

– Az első krimimet, Az elveszett lányt próbaképpen írtam. Előtte már megjelent három tanulmánykötetem; kíváncsi voltam rá, hogy képes lennék-e egy fordulatos történetet is kitalálni. Épp a covid időszaka volt, úgyhogy belevágtam. A kész kéziratot félve küldtem el néhány barátnőmnek. Miután érdekesnek találták, elkezdtem komolyabban foglalkozni a kiadás lehetőségével.

– Szereti a krimiket? Ki a kedvenc szerzője? 

– Igen, különösen a kortárs magyarokat. Kondor Vilmos és Baráth Katalin történelmi krimijeit, Patkó Ágnes és Cserháti Éva női nyomozóit. Annak pedig különösen örülök, hogy tavaly februárban meghívást kaptam a 3. Magyar Krimifesztiválra Veszprémbe, ahol jó pár szerzővel találkozhattam személyesen is. Ez persze arra ösztönzött, hogy az ő könyveiket is elolvassam, és nem csalódtam. Mészöly Ágnes, Szlavicsek Judit, Hidas Bence írásai izgalmasak, fordulatosak, igazán élvezetes olvasmányok.

– Miért és hogyan született krimiírói álneve?

– Elég sok időt töltöttem el azzal, hogy kitaláljak magamnak egy jó írói álnevet, hogy elkülönítsem a tudományos könyvek szerzőjét a krimiírótól. Végül egyik sem tetszett, valahogy nem tudtam azonosulni velük. Szerencsére a kiadóm a segítségemre sietett, az ő ötletük volt a Kollarits A. Christie név.

– Miért éppen az 1910-es évek Magyarországán játszódnak a detektívtörténetei?

– Irodalomtörténeti kutatásaim során sokat foglalkoztam az 1918–1919-es eseményekkel, a húszas–harmincas évek irodalmával. Számos visszaemlékezést, írói levelezést áttanulmányoztam, és az évek múltával lassan kezdtem úgy érezni magam, mintha én is abban a korban éltem volna. Ráadásul ma már az interneten rengeteg fotó, sőt korabeli filmhíradók is hozzáférhetők, amelyeket írás közben is gyakran nézegetek, hogy még inkább „visszarepüljek” abba a korba.

– Honnan ered Ilka kisasszony alakja? Esetleg személyes élmények is táplálták?

– Ilka kisasszonyt nem egy konkrét személyről mintáztam, de az nem véletlen, hogy a szerző és főszereplője egyaránt Szombathelyről indult el Budapestre.

– Ilka kisasszony „miatt” lesz Az elveszett felügyelő bemutatója Szombathelyen?

– Ennek praktikus oka van: több évtizedes budapesti tartózkodás után másfél éve hazaköltöztem Szombathelyre.

– Hogyan kapcsolódnak a regényei a Jezsuita Kiadóhoz?

– Ha úgy vesszük, katolikus krimik. A könyv főszereplője, Jánossy Ilka a budapesti Sophianum gimnáziumban, a Szent Szív nővérek iskolájában folytatta tanulmányait, ami alaposan befolyásolja a világszemléletét. Kalandjai során Eperjessy felügyelő mellett mindig számíthat a jóságos Erzsébet nővér és a Jézus Szíve templomban miséző jezsuita atyák segítségére is.

– Elégedett az első kötet, Az elveszett lány fogadtatásával?

– Igen, nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés iránta. Az első kiadás gyorsan elfogyott, újra is kellett nyomni, holott ekkor még ismeretlen név voltam az olvasók számára. Igazán nagyszerű érzés volt, amikor nyáron vonattal utaztunk, és a barátnőm felkiáltott: „Nézd csak, a te könyvedet olvassa valaki!” Mindjárt szóba is elegyedtünk a kedves olvasóval, és első kézből tudhattam meg, hogy mi tetszik neki a könyvben. Szerencsére elég sok visszajelzést kaptam Az elveszett lányról. Sokan kérdezték, hogy mikor jön már a második rész. Ezek egy író igazi örömei.

– Történelmi lektűrnek is nevezhetők e regények, a lábjegyzetek tanúsága szerint sok valós elemmel, hiteles történeti részletekkel. Hogyan készült a könyvek megírására? Milyen forrásokból dolgozott?

– Ahogy említettem már, elég jól ismerem a korszakot, de írás közben mindig akadt kutatnivaló. Amikor szereplőimnek egyik helyszínről át kell menniük egy másikra, gyorsan előkeresek egy online elérhető régi Budapest-térképet, hogy leellenőrizzem az utcaneveket. Azt is figyelembe kell venni, hogy bár villamos már volt a korban, az emberek általában gyalog jártak, vagy bérkocsival. Mivel Az elveszett felügyelőben fontos szerepe van az olasz missziónak és vezetőjének, Romanelli alezredesnek, elolvastam az ő visszaemlékezését erről a korszakról és a misszió működéséről. Jó pár régi fotót áttanulmányoztam a Ritz Szállóról, ahol a főhadiszállásuk volt, hogy leírást tudjak adni a helyszínről. Több olvasó is jelezte, hogy nagyon élvezték azokat a részeket, amelyekben Budapest vagy Szombathely olyan utcáin járnak a szereplők, amelyeken ők is nap mint nap közlekednek, de sosem jutott eszükbe, hogy száz éve mi lehetett ott. A Széna tér 7.-ben található Burger King helyén például már a 20. század elején is étterem és kávézó volt, viszont a Széll Kálmán téren ebben az időben teniszpályát, télen pedig korcsolyapályát találhatunk. Amikor szereplőim elmennek ebédelni a Márványmenyasszony étterembe, a főpincér azzal büszkélkedik, hogy a háború előtt olyan konyhát vittek, hogy még Sarah Bernhardt is náluk vacsorázott. Erre az adatra az étterem történetével foglalkozó blogban akadtam rá. Kassák visszaemlékezéseiben olvastam Uitz Béla proletár festőiskolájáról. Ez annyira érdekes és a korra jellemző volt, hogy Ilkának muszáj volt felkeresnie ezt a helyet.

– Beszéltem egy történésszel, aki ezzel a témával foglalkozik, ő nem talált erre egyértelmű bizonyítékot. Lehet, hogy az egész csak szóbeszéd volt, rengeteg volt a rémhír 1919-ben. Ugyanakkor egy bécsi újságban Kalapács alatt a Szent Korona címmel valóban megjelent egy rövid írás, amely arról számol be, hogy Kun Béláék külföldön akarják árverésre bocsátani a Szent Koronát. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél? Ahogy én leírtam a könyvemben a korona elrablását, az persze teljesen az én fantáziám szüleménye.

– Az elveszett felügyelő végén utal Kosztolányi Dezső Édes Annájára. Mely szerzőkre, regényekre tekint példaként a magyar irodalomban?

– Az Édes Anna nagy kedvencem. Minél többször olvasom, annál több apróságot, újdonságot veszek észre Kosztolányi írásában. Egyszerűen nem tudtam kihagyni, hogy egy rövid epizód erejéig ne jelenjen meg Kosztolányi a színen.

– Kiknek ajánlja a regényeit?

– Az olvasói visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy középiskolásoktól a nagymamákig mindenki talál valami neki valót bennük. Van, aki a fordulatos cselekményt élvezi; van, aki az „időutazást”, a történelmet alulnézetből. Közkívánatra a második részben a szerelmi szál is jobban megjelenik…

– Lesz-e folytatása Ilka kisasszony eddigi két nyomozásának? 

– Ha Az elveszett felügyelőt is annyira megszeretik az olvasók, mint Az elveszett lányt, akkor valószínűleg megírom a harmadik részt is. Számomra nagyon fontosak az olvasók visszajelzései. Akár a moly.hu-n, akár közösségi oldalamon, vagy a könyvbemutatókon várom a véleményüket. 

Olvasson bele a krimibe, és rendelje meg a Jezsuita Kiadó webboltjából, vagy szerezze be akciós áron november 26-án, a szombathelyi könyvbemutatón, melyet dedikációs lehetőség követ.

Szintén kedvezményes áron lehet megvásárolni Az elveszett felügyelőt (és előzménykötetét) 2025. december 5-én, a Jezsuita Kiadó adventi könyvvására alkalmával.

Forrás és fotó: Jezsuita Kiadó

Magyar Kurír