A megjelenteket Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) dékánja köszöntötte.
A Teológiai tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának 30. évfordulójára című kiadványt a kötet szerkesztője, Gárdonyi Máté egyháztörténész, a hittudomány kar tanszékvezető tanára mutatta be.
A PPKE HTK a levelező tagozat létrejöttének 25. évfordulójára is megjelentetett már egy válogatást volt hallgatóinak színvonalas dolgozataiból, Kránitz Mihály professzor szerkesztésében. Innen jött az ötlet, amely Puskás Attila dékán fejéből pattant ki, hogy kapcsolódjanak ők is az egyetem alapításának 30. évfordulójához – mondta el a tanszékvezető. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hittudományi kar eredetileg a Pázmány Péter bíboros, érsek által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem részét képezte.
A teológiai kar élete 1638-ban kezdődött. Amikor több mint négyszáz év múlva, 1950-ben a kommunista oktatáspolitika megváltoztatta az intézmény nevét Eötvös Loránd Tudományegyetemre, leválasztották róla a hittudományi kart. Ekkor a magyar püspöki kar a teológiai fakultásból létrehozta a Római Katolikus Hittudományi Akadémiát mint egyházi intézményt, amely 1983-ban ismét felvette Pázmány Péter nevét. A rendszerváltás után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy az Apostoli Szentszék engedélyével egyetemet alapít, és a kontinuitást őrző hittudományi karra alapozva szervezi meg az újabb fakultásokat. Így alakult meg 1992-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.
Gárdonyi Máté rámutatott: az alapítás 30. évfordulójának ünnepléséhez a hittudományi kar többek között ezzel a kötettel kíván hozzájárulni. Hallgatóik az elmúlt években is számos kiváló, szakmailag is figyelemre méltó szakdolgozatot nyújtottak be a különböző képzési formákban. E válogatásba a biblikum, a patrisztika és a középkori egyháztörténet köréből kerültek be dolgozatok, amelyeket a terjedelmi korlátokra tekintettel alumnusaik tanulmányokká alakítottak. A tanszékvezető megköszönte a hallgatóknak, hogy átdolgozták írásukat, és a témavezetőknek, hogy ajánlották a dolgozatokat és segítették a munkájukat.
Az egyháztörténész ismertetésében kifejtette: két biblikus témát találunk a kötetben, Kabai Sára ószövetségi témából írta a szakdolgozatát és megjelent publikációját is, Dávid és Salamon teológiai királyportréinak összehasonlítása címmel. Izgalmas olvasmány. Vajon a szerző mire jut, Dávid vagy Salamon a nagyobb uralkodó az utókor szemében? A másik biblikus téma Garaczi Gergely tanulmánya, címe: Jézus csodái és az epilepsziás fiú története. Az ismert evangéliumi történet klasszikus, pontos elemzése.
A patrisztikus dolgozatok közül kettő szorosan a Bibliára reflektál. Fenyves Krisztián Az Ebed-JHWH dalok értelmezése a korai egyházban című dolgozata hermeneutikai kutatásként is értelmezhető. Ugyanez mondható el Lévai Ádám írásáról: Portrék az emberszerető Fiúistenről: Alexandriai Kelemen és az apologéták színes logosztana. Ez egy újszövetségi fogalomra reflektál. Mindkét szerző nagyon kreatívan közelített a témához – mondta Gárdonyi Máté.
A patrisztikus témát három hölgy képviseli a továbbiakban: Kovács-Széles Éva Az arianizmus korai szakaszának története című tanulmánya azért értékes, mert Arius története mintát adott a későbbiekben, hogyan kell elképzelni az eretnekvezért. Andrási Erika az ars sacra, a szent művészet felé nyitja meg a patrisztikai kutatásokat, és a liturgiatörténet felé is, A kép és a kereszt jelenvalósága az ókeresztény liturgiában címmel. A kereszt szimbólum sokrétű értelmezését olvashatjuk. Kis Emőke Hajnalka A Basilika Nea – Konstantinápoly elfeledett második aranykora címmel a patrisztika és a középkori egyháztörténet határára kalauzol el bennünket, a bizánci korszakba.
A kötet utolsó dolgozata Scheffer Miklós középkori egyháztörténethez kapcsolódó munkája, Tájolások üzenete. A középkori templomok keletelésének egyháztörténeti szempontú vizsgálata címmel. Ebben megint ott van az ars sacra, a liturgiatörténet, az egyháztörténet is. A szerző más tudományterületen is jártas, számításokat is végzett a középkori templomok keletelésével kapcsolatban.
*
Kocsis Imre Krisztus-himnuszok az Újszövetségben című könyvét Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a hittudományi kar tanszékvezető tanára mutatta be.
Bevezetőként utalt Rowan Williams volt canterburyi érsek Jézus peréről írt könyvére. Amikor a szerző Máté evangéliumában Jézus peréhez érkezik, rámutat, hogyan teszi az elbeszélő a Jézussal szemben fellépő vallási hatóságok beszédeit üressé – éppen azáltal, hogy Jézus hallgatását hangsúlyozza. Ebből a részletből vonja le Rowan Williams a következtetést:
vallásos beszédünk akkor lehet hiteles, ha elvezet az Istennel szembeni elcsendesedéshez. Szükséges, hogy a hit megvallásának legyen egy olyan pillanata, ereje, amikor felismerjük saját szavaink elégtelenségét, és ebben rádöbbenünk Isten titokzatos jelenlétének megnyilvánulására.
Teológiánk nem akkor jó, ha magába akarja zárni a tikot, hanem akkor, ha megtanít befogadni azt – hangsúlyozta Martos Levente Balázs püspök.
Kocsis Imre most bemutatott könyvében a himnuszok, az istendicséret világa a jelentőségteljes vallásos beszédnek éppen a másik végpontja – tette hozzá a hittudományi kar tanszékvezető tanára.
A himnusz felkiált, megszólít, ünnepli Istent, illetve Krisztust; mint költészet, szükségszerűen sűrít. Ha a vallásos tárgyú elbeszélések beavatnak a szent megjelenésének történetébe, a himnuszok ünneplik ezt a megjelenést, felemelnek, vagy legalábbis lépcsőket építenek a lélek számára, amikor a titkot fürkészi.
Az elcsendesedés szükséges Isten jelenlétében, hogy készen álljunk az átalakulásra, és a dicsőítő kiáltás éppen akkor születik meg, amikor átalakult, megújult a szív.
Kocsis Imre könyvében számos fontos – nyelvi, teológiai, történeti – összefüggést tár fel, de feltűnően hosszan időz annál a kérdésnél, mi a műfajuk azoknak a szövegeknek, amiket tárgyalni fog – ismertette Martos Levente Balázs.
Mit jelent az, hogy himnusz? Mennyire visz minket közel a himnusz az őskeresztények liturgikus életéhez? Kocsis Imre szerint az ókor hozzánk hasonlóan sokféle szövegre alkalmazta a himnusz kifejezést. Könyvében hét újszövetségi szöveget mutat be és elemez, részletesen: a Filippieknek írt levél (2,6–11) híres himnuszát az alászálló, majd fölemelkedő Jézus Krisztusról, a Kolosszei levél (1,15–20), illetve az első Timóteus-levél (3,16) őskeresztény hagyományból átvett szövegeit.
Ezt követően ezektől elkülönítve tárgyalja azokat, melyek valószínűleg a levelekkel együtt keletkeztek, és esetleg a levelek bevezetéseként, mint ünnepélyes nyitó formulát olvashatjuk őket. Az első Péter-levél második fejezetének szövegrésze (21–25), mely erősen támaszkodik az Ószövetség áthallásaira, a Jelenések könyvének ötödik fejezetéből (9–14) vett szakasz, amely a könyv egésze nélkül nehezen érthető, illetve a Zsidóknak írt levél első fejezetéből (1–4) és Szent János evangéliumának szintén első fejezetéből (1–18) vett részek, illetve ezeknek a szövegeknek bevezetői.
A hittudományi kar tanszékvezető tanára leszögezte: a hét szöveg közös jellemzője a már idézett sűrített hitvallás. A liturgikus kontextus helyett a könyv, illetve szerzője a hitvallás minőségére teszi a hangsúlyt.
Ezekben a szövegekben az őskeresztény közösség hitének sűrített összefoglalását találjuk.
Martos Levente Balázs püspök szerint aki ezeket a szövegeket megszereti, az nagy haszonnal merülhet el abban a sok részinformációban, amely Kocsis Imre könyvében megtalálható. Aki szereti a Szentírást és általában szereti a könyveket, és ezeken keresztül jobban megszereti a Könyvek Könyvét is, az ezt a sok részinformációt vissza tudja vezetni ezeknek a szövegeknek a tapasztalatához, és a saját imádságos tapasztalata is elmélyül, ha ezeket forgatja.
Jó teológiai műveltséggel élvezettel fogják ezt a könyvet olvasni – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök. Hozzátette: itt, a Központi Szemináriumban mindig örömmel veszi észre, hogy Kocsis professzor úrra mint a tanulmányaik jó kísérőjére tekintenek a diákok.
Fotós: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria