Pázmány Péter három érsek utódáról szól a Collectanea Vaticana Hungariae új kötete

Kultúra – 2023. március 31., péntek | 11:10

Március 28-án Budapesten, a Központi Papnevelő Intézet Bogdánffy-termében mutatták be a Collectanea Vaticana Hungariae vatikáni–magyar történeti sorozat I/19. kötetét. A szerző, Tusor Péter (az MTA doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportjának vezetője) a kutatás módszereit és fontosabb eredményeit ismertette.

A Lósy, Lippay, Szelepchény. Három mikrobiográfia a kora újkorból (Vatikáni kivizsgálási jegyzőkönyvek közlésével, 1625–1666) című kötettel kapcsolatban Tusor Péter elöljáróban kiemelte, hogy a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkásságának fontos forrásbázisát jelentik a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek. A Pázmány Péter (1616–1637) processus informativusának kiadásával (CVH II/6) megkezdett munkát folytatva a jelen kötet Pázmány három utóda: Lósy Imre (hivatalban: 1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) kinevezése kapcsán született forrásokat tartalmazza és elemzi.

A kutatás célszemélyeinek kiválasztását az esztergomi érsekeknek a kora újkor folyamán a magyar egyház-, köz-, társadalom- és művelődéstörténetben játszott meghatározó szerepe indokolja. A Pázmány-processzus publikálásának paradigmájából kiindulva a vizsgálat azt mutatja be, hogy minél szélesebb forrásbázisra támaszkodva hazai (Kárpát-medencei) és bécsi, valamint az itáliai (vatikáni) történeti dokumentumok milyen irányból és milyen szinten teszik lehetővé egy főpapi életút megismerését. Másként fogalmazva: a vatikáni források, jelesül a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek milyen különleges, máshol fel nem lelhető információkat nyújtanak e célból. Mindezt pedig jelen munka nem összehasonlító elemzések, példák útján, hanem a teljes életutat biográfia-, pontosabban mikrobiográfia-szerűen, kritikai, kiváltképpen forráskritikai igénnyel áttekintve szemlélteti.

A kutatás egyik fontos tézise, hogy Lósynak, Lippaynak és Szelepchénynek bár címerükben még nincs ott a világi rangelsőségüket, feudális autonómiájukat jelképező hercegi korona, törekvéseikben, igényeikben, egyházi és politikai tényleges praxisukban viszont már igen. Sőt a pázmányi törekvéseken nyugvó valós hatalmuk és tényleges befolyásuk az országos politikára jóval nagyobb, mint utódaiké a következő három évszázadban.

Az elődás meghallgatható ITT; a kötet IDE kattintva tölthető le. További részletek, információk pedig ITT érhetőek el.

Forrás és fotó: Kanász Viktor/Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria