Ez a mű született az orgonák éjszakájának rekordkísérletéhez

Figyelemre méltó és hasznos próbálkozás volt az a rekordkísérlet, hogy a szervezők által felkért orgonaművész kompozícióját a lehetőség szerint a legtöbben adják elő egy napon. Azért figyelemre méltó, mert az új kezdeményezés egy új darabbal gazdagította a hangszer repertoárját, és azért hasznos, mert egy mű két előadástechnikai apparátust foglalkoztató pedagógiai változatát kaptuk meg, ami rendkívül jó szemléltető eszközként is alkalmazható az orgonán tanulók oktatásánál.

Kovács Szilárd Ferenc Intrada című alkotása nem egy megszokott ünnepi fanfár, hanem egy kora barokk forma következetesen végigvezetett zeneszerzéstechnikai és logikai szempontból kifogástalan megvalósítása, ami azért is méltó egy effajta rekordkísérlethez, mert a művet a szerző úgy adta közre, hogy a hangszerkezelési realitásokat figyelembe véve két változatot komponált. Ennek az volt a technikai kockázata, hogy sérül a több száz éves forma, vagy a két változat nem lesz képes ugyanazt a művet reprezentálni, így nem egy, hanem két mű hangzik el. Az eredmény két dolgot igazolt: mindkét változatban hiánytalanul érvényesül a címben jelzett forma műveletsorrendje és periódusszerkezete, valamint a két változat elérte azt a pedagógiai és hangszertechnikai célt, hogy a lehető legtöbben adják elő.

Mivel Magyarországon sok pedál nélküli orgona és harmónium van a templomokban, és sajnos sok olyan hangszert is számontartunk, amelynek építettek ugyan pedálszerkezetet, de nem szólaltatható meg, ezért indokolt volt a mű manualiter (pedálhasználat nélküli – a szerk.) változatának elkészítése; mégis a pedagógiai szempont az, ami a későbbiekben túl fog mutatni egy rekordkísérlet múló eseményén, ugyanis azok az orgonajátékosok, akik július 20-án a manualiter változatot tartották biztonságosan megközelíthetőnek, a következő orgonák éjszakája rendezvényen vélhetően meg fogják próbálni a kiterjedtebb előadástechnikai apparátust igénylő változat előadását. Ehhez gyakorlásra lesz szükségük, ami nemcsak a pedálmunkára való készséget fogja erősíteni, hanem lehetőséget nyújt egy kortárs alkotás belső funkcionális műveletrétegébe való elmélyültebb betekintésre is.

A darab fegyelmezett formatani kivitelezése mellett meg kell említeni a kortárs művekre nem minden esetben jellemző stíluselméleti körültekintést, amennyiben a szerző kontrollált disszonancia–konszonancia szimmetriáival olyan harmoniális viszonyrendszert hozott létre, ami az átlagos zenei műveltséggel rendelkező és a kortárs művekhez megszokott módon közelítő hallgató számára is befogadhatóvá, érthetővé tette az egyébként legtöbbször szent helyen elhangzó kompozíciót. Elképzelhető, hogy a katolikus liturgikus gyakorlatban a darab középrészét a szentáldozást követő, szent csendet bevezető résznél fogják előadni és sok más alkalmazásvariánsra is lehetőséget ad a mű. 

Az alkotás kotta és hanganyag formájában is elérhető online az alábbi hiperhivatkozásokra kattintva:
– a manualiter változat kottája és hanganyaga,
– a pedálos változat kottája és hanganyaga.

Forrás: Maróti Gábor/Győri Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír