Rendkívüli állagmegóvási munkálatokat kezdenek Michelangelo Utolsó ítéletén

Paolo Violini – aki augusztus elején váltotta Francesca Persegatit, aki 2017 óta vezette a száz évvel ezelőtt Biagio Biagetti által alapított intézményt – izgatottan várja az új feladatokat. Violini a Vatikáni Médiának előrevetítette, milyen kihívások elé néznek.

Raffaello jegyében

Ő maga 1988 óta aktívan részt vesz a pápai gyűjtemények remekműveinek kutatásában és állagmegóvásában. Az új vezető a Raffaello-stanzák restaurálási munkálatainál tűnt ki, 2000-ben fejezte be a Stanza della Segnatura, 2012-ben pedig az Heliodórosz terme (Stanza d’Heliodoro) restaurálásának irányítását.

Az az egyik vágya, hogy befejezhessék a Stanza dell’Incendio di Borgo (a Borgobeli tűz stanzája; a Borgo a Vatikánnal szomszédos római városrész – a szerk.) helyreállítását. „Mindig Raffaello jár a fejemben, mert 17 éven át dolgoztam a stanzákban. A Stanza dell’Incendio di Borgo restaurálása – magyarázza – csak most kezdődött, még nincs készen.” Ennek a munkának az elvégzése azt jelentené, hogy feltárnánk a „Raffaello és műhelye közötti átmenet egy fontos pillanatát”. Vagyis „jobban megismernénk a Konstantin terem (Sala di Costantino) freskóit”, amelyeket a tanítványok, Giulio Romano és Giovanni Francesco Penni készítettek, és amelyeket nemrég tártak újra a nagyközönség elé.

Az Utolsó ítélet rendkívüli állagmegóvási munkálatai

A laboratórium tevékenysége 2026 januárjától minden bizonnyal fel fogja kelteni a nagyközönség figyelmét. Az új évvel ugyanis megkezdődnek Michelangelo Utolsó ítéletének rendkívüli állagmegőrzési munkálatai. Ez a munka kiegészíti a megszokott állagmegóvást, amelyet minden évben emelővel vagy egy speciális, csuklós karú emelőkosaras daruval végeznek. A munkálatokra azért van szükség, mert a nagyszámú látogató jelenléte befolyásolja a világ leghíresebb freskóinak állagát. „Márciusra el kell készülnünk a munkával, hogy a falak szabadon maradjanak a nagyhét kezdetére” – mondta Violini. A három hónapos munka során „egy állványzatot állítanak fel, amely az egész falat lefedi. Egy tucatnyi szinten zajlanak majd a munkálatok, és az állványzat emelővel lesz felszerelve, amely segít, hogy időt takarítsunk meg, és ne takarjuk ki a látogatók elől a látványt. Így 10–12 ember dolgozhat egyszerre a műalkotás mellett.”

Raffaello loggiája világörökség

Megkezdődött Raffaello loggiájának ötéves restaurálási projektje is. „Tizennégy, rendkívül kifinomult stukkókal és freskókkal díszített boltív, Giovanni da Udine és más velük dolgozó festő alkotása”, amelyet Paolo Violini világörökségként emleget: „Ezek a festmények adták az alapot az ókori Rómából átvett és az egész 16. században elterjedt groteszk ábrázolásmódnak.”

Szenvedély és hagyomány

A következő hónapokban tehát kihívásokkal teli projektek várnak a 26 vatikáni restaurátorra a laboratóriumban, egyes esetekben külsős kollégák is segítik őket, mindannyiuk munkáját Violini koordinálja. A csapat ereje nemcsak a szakmájuk iránti szenvedélyben rejlik, hanem a generációk során megszerzett tudásban is. A folytonosság talán az a szó, amely legjobban jellemzi a pápai gyűjtemények mesterei szakértelmének titkát.

Megszakítás nélkül öröklődő tudás

„Nagy múltra tekintünk vissza – mondja Violini. – A laboratórium 1923-ban jött létre, de a vatikáni állagmegőrzés története sokkal korábban kezdődött, még amikor a műalkotások a 19. században az Accademia San Luca művészeinek joghatósága alá tartoztak.” A folytonosság soha nem szakadt meg, a száz évvel ezelőtt tevékenykedő Biagio Biagettitől egészen Francesca Persegatiig, az intézmény első női alkalmazottjáig, aki 1990-ben lépett szolgálatba, és most fejezte be munkáját.

A felszínen túl

„Bizonyos alapelvek már a 19. századi kulturális közbeszédben is jelen voltak, és az idők folyamán, szakmánk technológiai és tudományos változásai és fejlesztései mellett is megmaradtak” – folytatta a laboratórium vezetője, kiemelve a vatikáni restaurálás egyik sajátosságát: „Még inkább, mint más intézményekben, itt különösen nagy figyelmet fordítunk a műalkotás immateriális értékére.”

A tekintet tehát a festmény felületén túlra hatol. A festmény anyagának megóvásán túl a pápa restaurátorai egy keresztény, hitbeli üzenet őrzői is, amelyet minden szent műalkotás magában hordoz. Ez egy holisztikus megközelítés, a restaurátor és a festmény közötti kapcsolat az orvos és a beteg közötti kapcsolathoz hasonlítható.

Az, hogy a Vatikáni Múzeumon belül laboratórium működik, előnyös az állagmegóvás szempontjából, garantálja a jövő generációk számára, hogy megőrzik ezt a hatalmas örökséget: a hét kilométer hosszú kiállítási útvonalat és a római bazilikákban, valamint a Vatikán fennhatósága alá tartozó külső helyszíneken található örökséget.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír