Új, átfogó tudományos eredmények születtek a középkori vezeklési könyvek elterjedéséről

A bűnbánati fegyelem középkori fejlődésére a legnagyobb hatással a skót és angolszász királyságok területén működő ír kolostorokból származó (inzuláris) bűnbánattartási szokásoknak volt, amelyek a 7. századra terjednek el Európában (először francia területre). Ez magában foglalta a feloldozás megadásának a püspökök által a papokra történő delegálását, valamint egy sajátos bűnmegvallási rendet. Az ír penitenciális fegyelem másik hatása a fülgyónás bevezetése, amely maga után vonta a laikusok közötti gyakori gyónás elterjedését a 7–8. században, ami addig csak szerzetesek között volt jellemző. A fülgyónások száma nem volt korlátozva, így bármikor újra lehetett gyónni. Nagyon valószínű, hogy éppen a szerzetesek aszketikus élete volt az, amely felébresztette a laikusok igényét is a „szentebb” élet elérésére. A fülgyónással együtt jelent meg Európában a lelkivezetés, mint az erkölcsösebb élet elérésének eszköze, amely különösen a szerzetesek tevékenységének következtében hamarosan intézményes formává szilárdult. Ennek az összetett gyónási és lelkipásztori fegyelemnek a tanúi a vezeklési könyvek (libri paenitentiales: penitenciális gyűjtemények).

Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei professzor 2015-től folyamatosan vizsgálja a kora és érett középkori vezeklési könyvek legrégibb szövegtanúit, sajátosságait és egymásra való hatását a fennmaradt legfontosabb könyvgyűjteményekben (Szentpétervári Nemzeti Könyvtár, Bibliothèque Nationale de France, British Library, továbbá a cambridge-i Gonville and Caius College és Corpus Christi College). Ennek során egyre több kézirat leírásával sikerült kellőképpen alátámasztania a kéziratoknak a Brit-szigetek és az európai kontinens közötti, egymásra ható, kölcsönös áramlását a 8–10. században. Ez a szoros kapcsolat lehetővé tette azt is, hogy itáliai kéziratok jussanak el Northumbriába, leginkább a 659/661-ben alapított corbie-i apátság közvetítésével.

Szuromi professzor most lezárult legutóbbi vizsgálata teljessé tette a penitenciális gyűjteményekről, eredetükről, tartalmukról, és használatukról lépésről-lépésre kikristályosodó képet. A Corpus Christ College könyvtárának állományához tartozó megvizsgált kézirat egyedülálló módon tanúskodik a fent ismertetett folyamatról.

A kérdéses kódex minden bizonnyal több, egymástól különálló módon keletkezett részből áll (colligatum). Az első egység minden bizonnyal Lindisfarne-ben keletkezett, melynek perjelségét 634 körül alapították. A második egység jóval távolabb, Itáliában íródott, mely eredeti formájában az Amiens-től északkeletre található corbie-i apátságnak készült, ahonnan röviddel később Lindisfarne-be került. Ezt követi egy kiegészítő betoldás, amely nem kétséges, hogy egy amiens-i liturgikus könyv töredéke. A több egységből összeállított kéziratot jól láthatóan (a kiegészítések és a gyakran használt helyek tanúsága alapján) a mindennapos gyóntatási tevékenység során használták. Az összeállítási dátuma – ellentétben az eddigi leírásokban szereplő 11. század második felével, amelyet bizonyosan azok az óangol bejegyzések indokoltak, melyek rokonságot mutatnak Wulfstan püspök (†1023) bűnbevallási formulájával és hozzá fűzött magyarázataival, azonban bemásolásuk mindössze a 12. század végén történt – a 8. század első fele, egészen pontosan 730. (a három részlet önálló másolási dátuma a 720-as évek időszakára esik). A keletkezési hely tekintetében – a fentiek tükrében – téves Worcester megnevezése, mivel annak egyedüli indoka, hogy Wulfstan 1002–1016-ig volt worcesteri püspök. A három egység összeállítása kétség kívül Lindisfarne-ben történt.

A Szuromi Szabolcs Anzelm által mind paleográfiailag, mind kodikológiailag most feltárt és kritikusan elemzett sajátos szerkezetű, eredetű és tartalmú kézirat egyedülálló jelentőségű a többi szövegtanúhoz viszonyítva is. Az ismertetett kódex nemcsak a vezeklési könyvek vándorlásának és egymásrahatásának a történetéről tanúskodik, de egyúttal megvilágítja a gyóntatási gyakorlat fejlődésének lépcsőfokait a 8. század első felétől a 11–12. századig. A helyi – népnyelvű: óangol – anyag pedig jól mutatja a penitenciális gyűjtemények mindennapos használatát – és annak a visszahatását – a bűnbocsánat szentségének a helyi hívő közösségben történő kiszolgáltatása folyamán. A Corpus Christi College koraközépkori kézirata egyedülálló tanúja a vezeklési könyvek és a gyóntatási fegyelem érett középkorra történő letisztulási folyamatának.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Főapátság

Magyar Kurír