A szalvatoriánusok 25 éve tartó magyarországi szolgálatáért adtak hálát Gödön

Az ünnepi szertartáson jelen voltak a tartományi tanács tagjai, több közjogi méltóság, vendégek Lengyelországból, Szlovákiából, Ukrajnából; papok, diakónusok, szerzetesnővérek, alsó- és felsőgödi, illetve környékbeli hívek.

A szentbeszédet Marton Zsolt váci megyéspüspök mondta, aki személyes élményein keresztül mesélt Szent II. János Pál iránti és vele együtt a lengyel nép iránt érzett szeretetéről. Visszaemlékezett a lengyel szerzetesek érkezésére, mivel ő akkoriban – 25 évvel ezelőtt – mint újmisés püspöki titkár részese lehetett letelepedésük első lépéseinek.

Az evangélium kapcsán a kereszt lényegéről elmélkedve homíliájában a főpásztor kifejtette: minden ember boldogságra vágyik. Jézus maga is boldogmondásokkal indította megváltó programját a hegyi beszédben. „Boldogok vagytok, ha…” – de nem az anyagi jólétben, nem az élvezetekben, hanem az igazságért vállalt üldöztetésekben, szenvedésekben, a kereszthordozásban jelölte meg a boldogságok csúcspontját.

A mai evangélium fókuszában is ez áll: a kereszt és a szenvedés – emelte ki Marton Zsolt. – Az evangélium egyik legnagyobb titka a kereszt, nem választható el a kereszténységtől. Aki Jézust választja, az egyben sorstársa is lesz. Az ember természete szerint irtózik a szenvedéstől, az egészséges emberi természet föllázad, első normális reakciója az, hogy menekül a kereszttől. Minden erőfeszítése arra irányul, hogy a lehető legteljesebben ki is iktassa az életéből. Hisszük, de nem értjük, hogy a boldog Isten miért vállalja a szenvedést, és miért ajánlja minden követőjének. A létezés öröme helyett a lét kínjait. Miért tette ezt? Azért, hogy bárki kerül is szenvedő élethelyzetbe, belekapaszkodhasson a szenvedő Jézusba. Ő éppen azért lett ember, hogy átéljen minden emberit, a szenvedést is, a lehető legbrutálisabb formájában. Saját testében győzte le a bűnt, mások bűnének következményét, a szenvedést és a halált – mondta a váci megyéspüspök.

Nem kell a szenvedéseket keresni, ám a kikerülhetetlen szenvedéseket krisztusi lelkülettel kell elfogadni, és fel lehet ajánlani másokért, a nálunk többet szenvedőkért, így leszünk társai Krisztusnak a megváltó kereszthordozásban is. „A kereszteket nem eltakarni, eltitkolni, elfojtani, hanem felvállalni kell. Jézus győzött a kereszten. Szeretetünk csúcsa a másokért vállalt áldozat, a másokért vállalt szenvedés, a kereszt – emelte ki Marton Zsolt püspök. – Az életet csak a halál árán lehet megnyerni és megtartani. Jézus azért jött, hogy kiszabadítson bennünket a bűnös szenvedélyek rabságából, rosszra hajló természetünk bilincseiből, az élet értelmetlenségéből és céltalanságából.

Szakítanunk kell a helytelenül értelmezett szabadsággal, a szabadossággal. Ez a fölemelés azonban nem megy küzdelem, lemondás, áldozat és kereszt nélkül. A nevelés titka a szeretet, a szeretet titka a kereszt. Isten szeret bennünket, és ezért a kereszt által nevel bennünket az örök életre. Öleljük át Jézus keresztjét, és Őáltala a sajátunkat, hogy győzhessünk vele a kereszten!” – zárta elmélkedését a főpásztor.

A jubileumi ünnepségen több köszöntés, ünnepi beszéd is elhangzott. Az esemény szeretetvendégséggel ért véget.

*

„A jubileumi szentmisében közösen hálát adtunk a Jóistennek a szalvatoriánus szerzetesi rend 25 éves magyarországi szolgálatáért és az ez idő alatt kapott kegyelmekért. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy megyéspüspökünk és elöljáróink is itt voltak: Teneta Adam SDS atya Rómából, Figiel Józef SDS atya Krakkóból, az egész tanácsával, valamint rendtársaink legközelebbi közösségekből: Temesvárról, Kárpátaljáról, Nyitráról és Lengyelországból. Meleg szívvel fogadtuk azokat a híveket, akik azon településekről jöttek, ahol szalvatoriánusok szolgálnak, szolgáltak (Sződliget, Sződ, Csörög, Vác-Deákvár, Rád, Penc, Vácduka, Göd, Galgahévíz)” – számolt be élményeiről Krzysztof Miklusiak plébániai kormányzó.

Kristóf atya arról is beszélt, hogy a plébániai feladatok mellett nyaranként két gyalogos zarándoklatot is vezetnek Lengyelországba: az Isteni Irgalmasság-bazilikába Krakkóba és Częstochowába. Ezek mellett úgynevezett napközis nyelvi táborokat is szerveznek az atyák lengyel egyetemistákkal, missziós önkéntesekkel angol nyelven.

„A tartományfőnök és Starostka Szaniszló atya 1998-ban keresték fel Keszthelyi Ferenc akkori váci megyéspüspököt, hogy szeretnének letelepedni a Váci Egyházmegyében, Gödön. A püspök úr megkért, hogy mutassam meg nekik a főúton lévő nyaralót, amely az egyházmegye tulajdona volt. Mivel az épület állaga miatt nem volt akkor alkalmas a beköltözésre, felajánlottam nekik az újonnan épült sződligeti plébániát, amit püspök atya beleegyezésével át is vett a szalvatoriánus rend. A hívek nagy örömmel fogadták őket, mivel lett saját papjuk. Eddig az időpontig én láttam el Gödről Sződligetet is” – mondta el az indulásról Ország Tibor esperes.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír