A trappista nővérek Szíriában segítik a reményvesztett embereket

A monasztikus életnek és az imának szenteli életét a trappista szerzetesnők egy kis csoportja a szíriai kolostorukban. Ez az intézmény az önmagából kilépő Egyház jele, Isten jelenlétének tanúja a szíriai romok között – így összegezhető a Tartum és Homsz között, a libanoni határ közelében található azeiri trappista nővérek küldetése. Az 1996-ban elrabolt és meggyilkolt tibhirine-i trappista szerzetesek vértanúsága ihlette őket arra, hogy 2005-ben Szíriába költözzenek. Erőszakos haláluk sebét imával akarták begyógyítani, a Krisztusnak szentelt élet örökségét vállalva egy olyan országban, ahol különböző hitű emberek élnek. Először Aleppóba mentek; onnan költöztek át Azeirbe.

A hat szerzetesnővér a megváltozott körülmények között újra felfedezte a monasztikus élet szépségét, nemcsak mint az atyák ősi hagyományát, hanem mint ami ma is értelmet, ízt és szépséget adhat a létezésnek – így fogalmazott Marta Fagnani. A klauzúrás bencés szerzetesnővér az észak-olaszországi Comóból származik; a szíriai nép fájdalmának szóvivője lett: „A nép sokat szenved a szörnyű háború következményei miatt. Közel tíz éve tart már ez a kemény konfliktus, amelynek különböző szakaszai voltak. Jelenleg nagyon bizonytalan helyzetben élnek, az alapvető intézményrendszer tönkretétele, a munkanélküliség és a lakosság nagy részének elvándorlása miatt. Nincsenek gyógyszerek, alapvető élelmiszerek, és számos vidéken éheznek az emberek” – mutatott rá keserűen a szerzetesnő az interjúban.

„Meglepett bennünket a szíriaiak rugalmassága és tűrőképessége, a reakciójuk és az életerejük ezekben az években. Nem tudom, hogy meddig tart még ki, mert a mostani időszak szinte keményebbnek tűnik, mint a háború évei” – fogalmazott Márta nővér. Akkor élt a remény, hogy egy nap véget ér a konfliktus. Az utóbbi két évben kialakult helyzetet azonban a remény hiánya jellemzi. „Egyre nehezebb a fiataloknak, hogy reménykedjenek, mert egyes területeken még mindig nem látszik a valós lehetőség arra, hogy munkát találjanak és biztonságos, emberhez méltó életet teremtsenek maguknak.” A trappista nővérek jelenléte és közelsége az emberekhez nemcsak az imában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy segítik a fiatalokat a tanulásban, fizetik egyetemi tanulmányaikat és a betegek gyógyszerköltségeit. „Támogatást nyújtunk az embereknek, hogy gázolajat tudjanak vásárolni, és hogy helyreállítsák a háborúban megrongálódott házaikat. Segítjük a munkavállalókat, akik a munkában visszanyerik méltóságukat” – hangsúlyozta a szerzetesnő.

Végül Marta nővér szólt a keresztények és muszlimok közötti testvériségről, ami természetes módon megnyilatkozik a hétköznapokban. „Szíriában nincsenek nagy teológiai viták. Együtt élünk a tisztelet jegyében, amely elsősorban abból a tényből fakad, hogy keresztények, muszlimok és mások Isten szeme előtt vagyunk, érezzük jelenlétét életünkben. Ez teszi lehetővé, hogy együtt éljünk. Ezt a hozzáállást pedig Istentől kapjuk és hozzá tér vissza” – zárta a beszélgetést Marta Fagnani nővér, az azeiri trappista kolostor elöljárónője.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír