Ami igazán lényeges, arra hangold a szíved – Jubileumot ünnepelt a Jézus Szíve Társasága

Megtelt a hétköznapi estén a Jézus Szíve templom: a Jézus Szíve Társasága hívott ünnepelni. Nagy számban érkeztek vendégek: egykori és mai kollégisták, családtagok, barátok, szerzetesrendek képviselői, a testvérek barátai.

Az ünneplőket Gergely Katalin SJC, a Jézus Szíve Társasága elöljárója köszöntötte, és felidézte az alapító, Bíró Ferenc jezsuita alakját, akinek születésnapja, október 10-e a társaság jeles ünnepe.

„Bíró Ferenc ebben a templomban, e körül az oltár körül mutatta be a szentmisét, és ma mi is itt adunk hálát mindazért, ami 1921-ben elindult.”

A 20 éves jubileumért felajánlott hálaadó szentmisét Bellovics Gábor SJ mutatta be.

„Egy közösségéért adunk hálát, akik különleges módon meghallották a Szentlélek hangját, és gyümölcsei lettek annak a nagyon gazdag lelki hagyománynak, amit Szent Ignác atyánk hagyott ránk” – köszöntötte az egybegyűlteket.

Az adott napra rendelt evangélium – Mária és Márta története – a Jézus Szíve Társasága küldetéséhez vitt közel: Jézus Márta házába látogat, ahol Márta gondoskodással veszi körül, míg Mária Jézus lábainál az ő szavait hallgatja. Cselekvés és szemlélődés – mi mellett teszi le Jézus a voksát? Számos teológus, lelki mester arra jutott, hogy Jézus nem az egyik vagy a másik mellett foglal állást. Bellovics Gábor ezt leszögezve a történet egy másik üzenetére irányította a figyelmet: Mária „részt” választott. Van ebben egy lemondás – gondolkodtatott el a szónok. A szülő, amikor gyereke jövőjéről gondolkodik, azzal biztatja, „minden lehet belőle”, „ha tesz érte”, „csak akarnia kell”. De az embernek egy élete van, nincs mód mindent választani.

„Rész” jut, azt kell teljes szívvel megélni.

A „lemaradok valamiről”, „itt vagyok, holott mennyi mást is csinálhatnék” ismerős érzéseit idézte fel, és egy másik utat mutatott: a valósággal kibékült ember útját. Aki tudja, hogy az úton, amin jár, minden lényeges megtörténik; az emberét, aki tudja, az egységre törekvés gyógyít a sebzett kapcsolatok világában.

„Fogadd el, hogy nem lehetsz minden, ami igazán lényeges, arra hangold rá a szíved! A részünket választva találkozzunk a teremtő Istennel, így magát a mindenséget tudjuk megismerni.”

A szentmisét követően Gergely Katalin SJC ünnepelni hívta a résztvevőket a Horányszky utcába. Testvérek, egykori és jelenlegi kollégisták, a közösség barátai töltötték meg az egykori anyaház dísztermét.

Visszaemlékezésében Gergely Katalin a kezdetekre irányította a figyelmet: a társaság számára visszatérő ünnep az alapító, Bíró Ferenc születésnapja. Bemutatta a neves jezsuita életútját, gazdag gyümölcsöt termő tevékenységét, többek között a Szív újság és a Korda Kiadó elindítását. „Similis esse volo” lett az általa 1921-ben alapított Társaság jelmondata.

Gergely Katalin gyertyát gyújtott az elődökért: Bíró Ferenc alapító atyáért, az első elöljáróért, Lafranco Margitért, az üldöztetés éveinek elöljárójáért, Kern Margitért, valamint Szilvay Gézáné Pósa Annáért, valamint az induló kollégium első igazgatójáért.

Halmi Krisztina SJC, a kollégium jelenlegi igazgatója az elmúlt húsz évre tekintett vissza, arra, hogy mennyi esemény helyszíne volt az intézmény: eskütételek, testvéri találkozók, káptalani tanácskozások, jubileumok a társaság életében, kurzosok, karácsonyok, zenés estek, bálok, kirándulások a kollégisták életében.

Az esten Kanizsai Rita volt kollégista verseit adta elő Szécsi Kata jelenlegi kollégista, illetve Kocsis Dorottya, aki tavasszal Ferenc pápa előtt tett taníúságot az ITK-en rendezett találkozón, ahol arról vallott, hogyan készíti fel őket az elkötelezett életre a kollégium.

Kárpáti Zsuzska képzőművész egyik alkotásával ajándékozta meg a közösséget, Rónaszéki Tamás pedig hegedűjátékkal.

Az igazgató testvér számokkal is illusztrálta a húsz év eredményeit: 150 kollégista, jelenleg 100 alumni és 77 „unoka”.

A jó hangulatú este agapéval zárult.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír