Gian Paolo Salvini 1936. március 3-án született Milánóban. A Jézus Társaságába 18 évesen lépett be. Először közgazdaságtanból szerzett diplomát a Milánói Egyetemen, majd Innsbruckban licenciázott teológiából.
31 évesen szentelték pappá, 1967. május 28-án. Rendi szolgálata első két esztendejét a brazíliai Salvador di Bahiában végezte; 1969-től a milánói társadalomtudományi központ vezetője lett. 1977-től a Társadalmi Megújulások című folyóirat szerkesztőségét vezette, majd 1981-től 1984-ig a milánói San Fedele jezsuita lelkiségi és kulturális centrum igazgatója volt.
1984-ben Rómába rendelték, a La Civiltà Cattolica szerkesztőségébe, és a következő évben rábízták a folyóirat irányítását. E feladatot 26 éven át odaadóan látta el. Átadva a főszerkesztői feladatkört Antonio Spadarónak, 2011-től nyugalmazott szerkesztőként továbbra is folytatta újságírói tevékenységét a lapnál.
Szerkesztői és írói tevékenysége mellett számos egyéb közéleti tevékenységet is folytatott. 15 éven át az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa konzultori tisztét töltötte be; tagja volt a bresciai VI. Pál Intézet tudományos bizottságának és a Pápai Teológiai Akadémiának.
„Már a sekrestyében álltunk, beöltözve a vasárnap reggeli nyolc órai szentmisére, amikor hozták a hírt, hogy Gian Paolo atya elment, alig fél órája. Köztünk élt, a Kaniziusz Szent Péterről nevezett rendházunk betegrészlegén, amióta február 9-én hozzánk került a szerkesztőségből. Súlyos vérbetegsége egyre fáradtabbá tette, de csak a beszédét lassította, elméje továbbra is kitűnően működött. Mi pedig kérdezgettük, mert Salvini atya itt, Rómában majd 40 éve testközelben élte meg a Vatikán mellett a pápák, a Szentszék és világegyház eseményeit. Pár napja már tolókocsiban jött közénk, és tudtuk, hogy közel az órája... P. Lombardi, egykori rádiós igazgatónk, jelenleg a szerkesztőségi rendház elöljárója, naponta jött hozzánk meglátogatni közösségének tagját, egyúttal pedig egykori mentorát, hiszen éveken át együtt dolgoztak” – olvashatók a Vatikáni Rádió híradásában a jezsuita rendtárs, Vértesaljai László személyes hangvételű szavai.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria