Hol laknak a ferencesek? – A Margit körúti rendházba látogattak a Szent Angéla-iskola negyedikesei

Bár régóta hagyomány a Szent Angéla-iskolában, hogy ötödik évfolyamtól kezdve minden osztály évente részt vesz iskolán kívüli lelkigyakorlaton vagy lelkinapon, az alsósok számára ez egészen a tavalyi tanévig nem volt így. Szabó Péter testvér, a Szent Angéla iskolalelkésze kezdeményezésére indult el a negyedikesek számára is az a program, melynek során Budapesten valamelyik ferences templomban és rendházban játékos formában ismerkedhetnek meg a ferencesek világával.

Fontos, hogy a gyerekek felismerjék:

a szerzetesi élet sok hasonló értéket hordoz, mint az a családi életforma, amelyben felnőnek.

Péter testvér elmondta, hogy a nyilvánvaló különbségek mellett számos közös vonás is felfedezhető: például az, hogy közösségben élnek, testvérként tekintenek egymásra, és gondoskodnak a másikról, különösen, ha valaki megbetegszik. „A gyerekek megkérdezik, hogy ki főz ránk, hol mossuk ki a ruhánkat (...) rácsodálkoznak, hogy nálunk is ugyanúgy működik sok minden, mint otthon, a családjukban, és hogy ez az életforma jó, élhető.”

Péter testvér a Margit körúti plébánia kapujánál várta a osztályt; együtt bejárták a templom és a rendház különböző tereit. Megismerkedtek a sekrestyével, felmentek a karzatra, az orgonához, és külön házfőnöki engedéllyel egy rövid látogatást tettek a rendházban is, ahol az ebédlőt, a mosodát, sőt még egy szerzetes szobáját is megnézhették.

A rendház szinte rejtett, de annál tágasabb kertjében különböző gyümölcsöket, zöldségeket, fűszernövényeket és virágokat gondoznak a testvérek. A gyerekek itt játszhattak, fára mászhattak, cseresznyét szedhettek, miközben bármit kérdezhettek, és a rájuk jellemző őszinte kíváncsisággal mindent megfigyelhettek.

Péter testvér a kriptába is lekísérte őket, ahol az elhunyt ferences testvérek nyugszanak. Mesélt azokról a rendtársakról, akiket még személyesen ismert, vagy akikről hallott egy-egy érdekes történetet, például Marcellián testvérről, aki 103 évig élt, vagy a biológus Ernő atyáról, akinek a nevéhez egy általa felfedezett csigafaj kötődik.

A gyerekek az éppen a rendházban tartózkodó testvérekkel is válthattak néhány szót. Ezek az egyszerű, közvetlen pillanatok segíthetnek abban, hogy a szerzetesi élet emberközelivé váljon számukra. „Az előző osztály például találkozott Szendrei Miklós atyával, a kolostorban élő legidősebb rendtársunkkal. Láttam rajta, hogy csillogott a szeme, amikor sok mosolygós gyerek vette körül és énekelt neki. Ez számára is fontos volt – hogy gyerekzsivaj és élet veszi körül, ráadásul ilyen fegyelmezett, jó és nyitott szívű gyerekek.”

A délelőtt egyik záróprogramjaként a negyedikesek rajzolhattak a rendházban élő ferences testvéreknek, Hol laknak a ferencesek? címmel. A felfedezőút, a színes élmények után friss volt a látottak és hallottak emléke: a rendház, a kert, a templom különleges részletei vagy épp az, ahogyan élnek és dolgoznak a testvérek.

A templomban, közös imával zárult a lelkinap: az Oltáriszentség jelenlétében Péter testvér hálát adott az együtt eltöltött időért, a gyerekek figyelméért és kérdéseiért, valamint azért, hogy a rend közössége otthont adott számukra a délelőtt folyamán. A gyerekek is megköszönték az élményeket, a templomi látogatást, a játékot és a közös időt.

Péter testvér búcsúzóul arra bátorította őket:

ha bármikor szükségét érzik, akár csak néhány csendes, nyugodt percre térjenek be bátran a templomba vagy az iskolai kápolnába.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír