Isten szavát hirdetni, közösségben – Beszélgetés Deák Viktória Hedviggel a domonkosok 800 évéről

– Mit kell tudnunk Szent Domonkosról, milyen indíttatásból hozta létre a rendjét?

– Szent Domonkosról a középkor más személyiségeihez képest viszonylag sokat tudunk. 1170 körül Kasztíliában született arisztokrata családból, és már igen korán klerikus pályára szánták. Egy pap nagybátyjánál tanult Palenciában, majd lett kanonok Osmában. A kanonokok az akkori időben a püspökkel együtt élő papi közösség tagjai voltak, akik gyakorlatilag monasztikus stílusú szerzetesi életet éltek. Ebből az inkább elvonult, kontemplatív életformából egy utazás mozdította ki Domonkost, nemcsak fizikailag, hanem spirituálisan is. A püspökét, Acebói Diegót elkísérte egy diplomáciai küldetésre Skandináviába. Hosszú volt az út, Kasztíliából a Pireneusokon átkelve jutottak el Észak-Európáig. Visszafelé jövet a dél-franciaországi Montpellier-ben találkoztak a pápa legátusaival – többségükben ciszterci apátokkal –, akiket III. Ince pápa azért küldött oda, hogy a katar eretnekség ellen prédikáljanak. Diego és Domonkos azt javasolták a pápai legátusoknak, hogy váltsanak stratégiát, és az eretnekek körében végzett missziójuk során szó szerint kövessék az evangélium utasításait. Szálljanak le a lóról, szabaduljanak meg főpapi poggyásszuktól és a kíséretüktől, szegényen és gyalogosan menjenek prédikálni az eretnekek közé, úgy, ahogyan Jézus meghagyta az apostoloknak. A pápa legátusai megfogadták ezt a tanácsot, Domonkos pedig ott maradt Dél-Franciaországban. Mélyen érintette ugyanis, hogy tömegek távolodtak el Istentől és az üdvösségtől azért, mert nem az evangélium szellemében hirdették nekik Isten igéjét. Itt kezdődött el igehirdetői tevékenysége, melyet ekkor még csak néhány társával végzett, 1216-ban pedig megszületett a szerzetesi közösség.

– A domonkos rendet prédikáló és kolduló rendnek nevezik. Mit jelent ez pontosan?

– A domonkos rend hivatalos neve Prédikátor Testvérek Rendje, és legfőbb küldetése az igehirdetés. A prédikáció, az isteni Szó hirdetése elsődlegesen szóbeli tevékenység. Szent Pál is azt mondja, hogy a hit hallásból ered. Ám ahhoz, hogy meghalljuk Isten igéjét, valakinek meg kell hirdetnie. Az igehirdetés emellett lehet írásbeli is. És a tanítás, amelynek során rávezetünk valakit Isten igazságaira, az is a prédikáció egy formája. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Domonkos korában prédikáción nem a templomi homíliát értették. A középkorban a szentmisén nem volt homília, Domonkos és társai tehát nem a liturgikus szertartáson prédikáltak. Sokszor nem is a templomban, hanem olyan helyeken, ahol nagyobb számban tudtak összegyűlni az emberek. Úgy hirdették Isten igéjét, ahogyan Szent Pál Athénban, az Areopáguszon. Ma sem akarjuk leszűkíteni a prédikációt fogalmát, nem a templomi homíliát értjük alatta. Homíliát mondani a pap feladata. Ám, ahogyan egy domonkos testvér megfogalmazta,

Szent Domonkos nem a homilisták, hanem a prédikátorok rendjének alapítója.

Ami pedig a közösség kolduló jellegét illeti: Domonkos szakítani akart a monasztikus élet struktúráival. Olyan szerzetesi életformát akart, amely kész a misszióra, közel van az emberekhez, és rászorul másokra, tehát nem önellátó. Domonkos számára ezért fontos volt, hogy a rendjének ne legyenek birtokai, sem állandó jövedelme.

– Mit kell tudnunk Pálról, túl azon, hogy az ő nevéhez fűződik a domonkos rend Magyarországra hozatala?

– Magyarországi Boldog Pál Bolognában volt joghallgató, kánonjogot végzett. A domonkos rend már Szent Domonkos életében megjelent az egyetemi városokban. Párizs a teológia, Bologna az egyházjog művelésének központja volt. Magyarországi Pál is itt találkozott a domonkosokkal. 1218–1219 körül lépett be a rendbe, és Szent Domonkos 1221-ben őt küldte Magyarországra azzal a céllal, hogy megalapítsa a rend hetedik provinciáját.

Szent Domonkosnak ugyanis az volt a vágya, hogy Magyarországra jön és megtéríti a kunokat. Nagyon erős volt benne a missziós lelkület, a pogányok között akart téríteni. 

– A domonkos rend mindkét ága, a női és a férfi is megalakult ekkor Magyarországon?

– Diego püspök és Domonkos 1208-ban, tehát még a rend megszületése előtt megalapították a prouille-i apácakolostort az eretnekségből megtérített nők számára. Arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, hogy itthon mikor és hol létesült az első domonkos apácakolostor. A legvalószínűbb, hogy a veszprémi volt az első, amely kezdetben feltehetően beginaközösség volt, később pedig a domonkosok rendjéhez csatlakozott. Árpád-házi Szent Margitot is a veszprémi domonkos apácák nevelték.

– IV. Béla király lánya 1254-ben tette le az örökfogadalmát a domonkosok rendjében. Az életéről szóló Margit-legenda Ráskay Lea domonkos apáca kézírásában maradt ránk.

– Margit legrégebbi életírását valószínűleg Marcellus fráter, a gyóntatója, az akkori domonkos tartományfőnök készítette 1274–1275 körül. Ennek a legendának később keletkezett egy bővített változata: kiegészítették például Margit szenttéavatási perének vallomásaiból vett részletekkel, a tanúkról szóló adatokkal, csodák leírásával. Teljes biztonsággal nem állapítható meg, hogy mikor készült ez a magyar nyelvű írás, és hogy fordítás-e vagy önálló magyar nyelvű szöveg. M. Nagy Ilona sokrétű kutatásai több kérdést megvilágítottak már, szerinte inkább önálló alkotásról lehet szó, amely a 15. század eleje utánra keltezhető. Annyi bizonyos, hogy Ráskay Lea 1510-ben másolta le ezt a szöveget a Szent Margit élete című kódexbe, amely a mai napig megvan. Ez a Margit-szigeti kolostorban készült, sok más magyar nyelvű kódexszel együtt, hiszen a szigeti apácakolostor a magyar anyanyelvű irodalom egyik legfontosabb központja volt a középkor végi Magyarországon. Mintegy ötven magyar nyelvű középkori kódexünk maradt fenn, ezek közül tizenötnek a keletkezése köthető ehhez a kolostorhoz.

– Árpád-házi Szent Margiton és Ráskay Leán kívül kik voltak még híres női domonkosok?

– Kevés konkrét adat áll rendelkezésre, de ismert például Boldog Ilona, a veszprémi kolostor apácája, akiről fennmaradt egy, a történeti hitelességét illetően sok kérdést felvető legenda. Több nevet ismerünk azonban abból a másolóműhelyből, amely évtizedeken keresztül működött a szigeti kolostorban. Ráskay Leán kívül említhetjük Legéndy Kató és Sövényházi Márta nevét, vagy a 15. században élt híres priorisszát, Annát. Rajtuk kívül sokakat ismerünk név szerint a szigeti kolostorból mint Margit szenttéavatási perének tanúit. Az egyik leghíresebb, legkalandosabb életű apáca Margit egyik unokahúga, Erzsébet hercegnő volt.

– A hazai domonkosok háromszor voltak végveszélyben: a török hódoltság, majd II. József uralkodása idején, végül 1950-ben, amikor az állam megvonta a működési engedélyt a rendek többségétől, köztük a domonkosoktól is. Hogyan sikerült túlélni ezeket a nagy történelmi traumákat?

– Nem könnyen. A török hódoltság és a reformáció eredményeként rendünk gyakorlatilag megszűnt Magyarországon, a női ág a 17. században kihalt. A rend férfi ágát ugyanebben az évszázadban sikerült újraindítani Szombathelyen. A kontemplatív női ág újjáélesztésére a 20. században történtek kísérletek, először a második világháború környéki években, majd 1990-től, de ezek a próbálkozások eddig sajnos nem jártak sikerrel, pedig nagy szükség lenne a kontemplatív domonkos életre is.

Úgy tűnik, a történelmi kataklizmák után hosszabb, több évtizedes folyamat szükséges a helyreállításhoz, és kellenek olyan személyiségek is, akik képesek a szerzetesi élet megreformálására.

Ilyen volt például Tommaso Anselmi, aki az osztrák–magyar provincia megreformálója volt a 19. században, s egyúttal a mi kongregációnk születésének az előmozdítója is.

– Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja viszont 1868 óta működik, bár a szocializmus négy évtizede alatt természetesen szüneteltetni kényszerültek a tevékenységüket.

– Igen, a kommunizmus idején egyes nővérek titokban végeztek apostoli munkát. 1991-ben aztán újraindult a közösségi életünk. 

– Jelenleg hány tagja van a női ágnak?

– Körülbelül ötven.

– Azt hallottam, hogy a budakeszi rendházukat, ahol most beszélgetünk, ki kellett bővíteniük, mert annyian jelentkeznek. Igaz ez?

– Most is tartanak még a bővítési, átépítési munkálatok. Arról azért nincs szó, hogy tömegek ostromolnának minket, de az igaz, hogy az utóbbi évtizedben minden évben voltak új belépők. Ez utóbbi sok mindennek köszönhető. Elsősorban Isten ajándéka, de szerepet játszik benne az egyes nővérek és a közösség hivatásgondozó munkája, a fiatalok jelenléte, a közösségi élet és közös imádság, vagyis amit a rend karizmájának hívunk. A karizma nem más, mint a domonkos rend sajátos kegyelme, amely által Krisztus életének egy szempontját szeretné tükrözni. A mi esetünkben ez jól körülhatárolható és megfogalmazható:

karizmánk Isten szavának hirdetése közösségben, közös apostoli tevékenység által.

– Sokat beszélnek ma a modern igehirdetésről. Mit jelent ez valójában?

– Az igehirdetés alapja, hogy Isten igéje élő valóság. Persze mindig kellenek, akik hitelesen tudják továbbadni, de

Isten igéjének olyan ereje van, amely nem függ a mi emberi gyengeségünktől vagy korlátolt emberi szavainktól, tehát nem a mi hitelességünk miatt lesz hatékony, „sikeres”.

Ugyanakkor aki prédikál, az mindig konkrét személyekhez intézi a szavait, hozzájuk kell, hogy szóljon az Isten igéje. Kényes egyensúly ez az örök ige és a véges emberi élethelyzetek között. Ám a legkiválóbb igehirdetők, mint például Szent Ágoston szavai ezerhatszáz év távlatából is ugyanolyan frissek. Nyilvánvalóan minden kor más, és változik az is, hogyan lehet elérni az embereket. A modern médiának is megvannak a maga eszközei az emberek eléréséhez, de a személyes kapcsolat ma is elengedhetetlen.

– A domonkosok női ága hogyan kerül ma kapcsolatba az emberekkel?

– Az apostoli munkánkon keresztül. Van két iskolánk, Kőszegen óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium működik, Hódmezővásárhelyen pedig szeptembertől egy általános iskola. Összesen mintegy kilencszáz gyerekkel foglalkozunk ezekben az intézményekben, és rajtuk keresztül rengeteg emberrel kerülünk kapcsolatba. Az apostoli munkánk további csatornái a főiskolai oktatás, a lelkivezetés, a plébániai katekézis, ezeken keresztül is sok embert érünk el. És természetesen internetes fórumokon is megtalálhatók vagyunk.

– Mi lehet a domonkosok szerepe ebben a mai relativizált, szekularizált világban, amikor az emberek keresik a transzcendenciát, de nem elsősorban a katolikus vallásban?

– Akárcsak nyolcszáz évvel ezelőtt, ma is nagy szükség van az olyan igehirdetésre, amely nem marad meg pusztán a felszínen, nemcsak jelszavakat hangoztat, hanem az igazság imádságos szemlélésén alapul, és van tartalma, intellektuális mélysége, igényessége.

A domonkos rend mottóként ezt a szót tűzte a zászlajára: Veritas, azaz Igazság. Természetesen ez nem csupán az intellektuális dimenziót foglalja magában, de a hit tartalmát, értelmességét azért meg kell mutatni.

– Az Igazság Jézus Krisztusra vonatkozik.

– Igen, ez egyértelmű. Ám ez az Igazság szól az ember értelméhez és a szívéhez is, világosságot ad neki és vonzza is. Ezt a kettőt szeretnénk valahogyan egyben tartani, hogy a teljes emberrel tudjunk szót érteni.

– A domonkos rendet sokan mindmáig komornak tartják.

– Úgy gondolom, ez egy sztereotípia, amely a rendnek a középkori inkvizícióban játszott szerepével függ össze. De a valóság teljesen más. Ajánlom elolvasásra az ír domonkos költő és lelkiségi író, Paul Murray könyvét, melynek címe: A domonkos lelkiség új bora. A szerző szerint már az első domonkos nemzedéket is az evangélium öröme jellemezte leginkább. Remélhetőleg ez azóta sem ment feledésbe.

– Hogyan látja a domonkos rend jövőjét?

– Nem látok a jövőbe. Amiről konkrét tudomásom van, az az, hogy egyes országokban a rend több évtizedes krízis után újra virágzásnak indult. Nemcsak Afrikában vagy Ázsiában, ahol amúgy is terjed a kereszténység és növekszik az Egyház, hanem például az Egyesült Államokban is. Sőt, az újrakezdés jeleit látni Európában is, olyan országokban is, mint például Hollandia, ahol gyakorlatilag már a kihalás szélére jutott a domonkos rend. Jézus nem beszélt arról, hogy a kereszténység hol és hogyan, milyen formában fog megmaradni, csak az Egyház egészének adott ígéretet. Európában én gyakran az Egyház egyfajta fáradtságát érzékelem. Nem látom az igényt a hitünk mélyebb megértésére vagy arra, hogy felismerjük a hagyományaink, az identitásunk fontosságát.

Elkötelezettebbeknek, kreatívabbaknak kellene lennünk, olyan embereknek, akikről leolvasható, miért is éltető a Krisztusban való hit.

Néha úgy érzem, túl sok figyelmet fordítunk magunkra, arra, hogy milyennek kellene lennie az Egyháznak, ahelyett, hogy Istennel, Krisztussal foglalkoznánk. Mintha magával a lényeggel nem tudnánk mit kezdeni.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. február 21-i számában jelent meg.