Kiss Domonkos bencés szerzetes aranymiséjét ünnepelték a Tihanyi Bencés Apátságban

A hálaadáson részt vettek a pannonhalmi, a győri, a bakonybéli és a budapesti bencés szerzetesek, egyházmegyés paptestvérek, a szláv ortodox egyházak környékben lakó papjai, szerzetesei, protestáns lelkipásztorok, valamint Kiss Domonkos atya egykori tanítványai a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumból és Pannonhalmáról, valamint oblátusok és hívők papi, szerzetesi szolgálatának helyszíneiről.

Kapin István, a debreceni görögkatolikus főszékesegyház parókusa igehirdetésében arról a szerzetespapi modellről elmélkedett, amelyet Domonkos atya az elmúlt évtizedekben a rábízottak előtt megélt, és amelynek összefoglaló jellemzője a normalitás.

„Domonkos atya rendben élve, szabályszerető és normát kedvelő ember volt mindig. Ebből a normalitásból magabiztosság fakadt. Magabiztos pedig az az ember, aki először önmagában küzd. Küzd az igazságért, és ezért magabiztosságából bátorság fakadt. Domonkos atya paptanári jelenléte a szigorúság és mégis a nagyvonalú irgalom megvalósítása volt.”

A hálaadó szentmise végén a jubiláns így imádkozott: „Mennyei, szent Atyám! Szavaim csak dadogva képesek felsorolni jótéteményeidet: az élet, a szent keresztség, a Szentlélekkel való megpecsételés, a szerzetesség lelke, a nekem ajándékozott bőkezű adományaid, és végül a Melkizedek rendje szerinti papi szolgálat, amelyben ma ötven éve, hogy kegyelmesen részesítettél. Mindezekért a dicséret, a hála és magasztalás – emberi nyelven csak töredékes – szavait ismételgetem köszönetképpen.

Visszatekintve az ötven évvel ezelőtti napra, pappá szentelésem napjára, meg kell vallanom, szorongva álltam a szentelő püspök előtt, mivel nyomasztóan nehezedett rám a Krisztusod szolgálatában való részesedés. És, hogy ma, ötven év múltán is itt állhatok szent oltárodnál, az semmiképpen nem az én érdemem, hanem egyedül a Te megmentő, megtartó, erősítő kegyelmed műve. Hálát adok neked az evangélium szolgálatában eltöltött évekért, és az előttem álló időre pedig add, hogy Lelked éltető, megújító erejével egyre inkább betölthessem a Krisztusod mértéke szerinti szolgálatot, és egykor a Te áldott országodban ünnepelhessem szentjeid közösségében a mennyei, szent liturgiát. Amen.”

Domonkos atya 75. életévét betöltve is derűs, aktív tagja a tihanyi bencés közösségnek: az új szerzetesi hivatások gondozása mellett sokat gyóntat, lelkivezető és Balatonudvari község lelkipásztora. Ottani aranymiséje szeptember 19-én 10.15-kor kezdődik.

Forrás: Tihanyi Bencés Apátság

Szöveg: Mogyorósi Ányos OSB

Fotó: Tóth Attila (Balatonfüred)

Magyar Kurír