Szent Ányos püspök ünnepén diakónussá szentelték Gál Sámuel bencés testvért Tihanyban

A szentmise elején Mihályi Jeromos konventuális perjel köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a magyar bencés monostorokból érkezett rendtársakat, valamint a ferences, a piarista és a ciszterci rend növendékeit és az egyházmegyéből érkezett paptestvéreket, Sámuel testvér rokonait és jóbarátait.

Homíliájában Várszegi Asztrik megérintő szavakkal beszélt a szerzetesi hivatás titkáról, a helyhez való hűségről és arról a kegyelemről, amely a monasztikus közösségeket élteti. „Olyan nehéz számot adni a szerzetesi hivatásról… Nehéz megfogalmazni, hogy

mily csodálatos az Isten, aki meghív téged egy helyre. Ahol megérintett az ő szava, ahhoz a helyhez ragaszkodsz… és az a hely még a sivatagban is kivirágzik és vizet fakaszt.”

A szerzetesek ezt a hivatást a régiek szavaival így fogalmazták meg: amator loci, a hely szerelmese. A püspök szerint ez a ragaszkodás teszi gyümölcsözővé a monasztikus életet és vonzóvá a monostorokat.

A homíliában hangsúlyosan szólt továbbá a békéről is: „Puskaporos világban élünk.

Minden kereszténynek őszinte szívvel a békét kell szolgálnia. Kérnünk kell, hogy Isten világosítsa meg az emberiséget, mert béke nélkül nem tudunk élni.”

Sámuel testvér hivatásáról szólva rámutatott: kettős ajándékot hordoz. Keresztségétől fogva Andrásként Krisztus apostola; szerzetesi nevét pedig tudatosan választotta, példaként tekintve Vajda Sámuel egykori tihanyi apát életére és szolgálatára, akiről rendtársa így fogalmazott nekrológjában: „Lába a sántának, szeme volt a vaknak, gondviselő édesanyja a nyomorultaknak.” Ez a mondat világosan tükrözi azt a diakónusi szolgálatot, amelyre Sámuel testvért szentelik.

A szentelési szertartás során a püspök így imádkozott: „Küldd el reá a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.” Ezután a szentelendő felöltötte liturgikus ruháját, majd átvehette az evangéliumoskönyvet, a diakónusi szolgálat jelét. A szentmisén ezután már ő segítette a főpásztort az oltárnál.

Az ünnepi liturgia fényét a tihanyi apátsági templom kórusa emelte énekes szolgálatával. A szentmise után szeretettel látták vendégül a tihanyi egyházközség híveit, a bencés atyák által vezetett templomok közösségeit és minden résztvevőt az agapén.

Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír