A szentmise elején Mihályi Jeromos konventuális perjel köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a magyar bencés monostorokból érkezett rendtársakat, valamint a ferences, a piarista és a ciszterci rend növendékeit és az egyházmegyéből érkezett paptestvéreket, Sámuel testvér rokonait és jóbarátait.
Homíliájában Várszegi Asztrik megérintő szavakkal beszélt a szerzetesi hivatás titkáról, a helyhez való hűségről és arról a kegyelemről, amely a monasztikus közösségeket élteti. „Olyan nehéz számot adni a szerzetesi hivatásról… Nehéz megfogalmazni, hogy
mily csodálatos az Isten, aki meghív téged egy helyre. Ahol megérintett az ő szava, ahhoz a helyhez ragaszkodsz… és az a hely még a sivatagban is kivirágzik és vizet fakaszt.”
A szerzetesek ezt a hivatást a régiek szavaival így fogalmazták meg: amator loci, a hely szerelmese. A püspök szerint ez a ragaszkodás teszi gyümölcsözővé a monasztikus életet és vonzóvá a monostorokat.
A homíliában hangsúlyosan szólt továbbá a békéről is: „Puskaporos világban élünk.
Minden kereszténynek őszinte szívvel a békét kell szolgálnia. Kérnünk kell, hogy Isten világosítsa meg az emberiséget, mert béke nélkül nem tudunk élni.”
Sámuel testvér hivatásáról szólva rámutatott: kettős ajándékot hordoz. Keresztségétől fogva Andrásként Krisztus apostola; szerzetesi nevét pedig tudatosan választotta, példaként tekintve Vajda Sámuel egykori tihanyi apát életére és szolgálatára, akiről rendtársa így fogalmazott nekrológjában: „Lába a sántának, szeme volt a vaknak, gondviselő édesanyja a nyomorultaknak.” Ez a mondat világosan tükrözi azt a diakónusi szolgálatot, amelyre Sámuel testvért szentelik.
A szentelési szertartás során a püspök így imádkozott: „Küldd el reá a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.” Ezután a szentelendő felöltötte liturgikus ruháját, majd átvehette az evangéliumoskönyvet, a diakónusi szolgálat jelét. A szentmisén ezután már ő segítette a főpásztort az oltárnál.
Az ünnepi liturgia fényét a tihanyi apátsági templom kórusa emelte énekes szolgálatával. A szentmise után szeretettel látták vendégül a tihanyi egyházközség híveit, a bencés atyák által vezetett templomok közösségeit és minden résztvevőt az agapén.
Szent Ányos püspök élete és tisztelete
Ányos (latinul Anianus, franciául Aignan) a mai Orléans város (latinul: Aurelianum) püspöke volt 388 és 453 között. Amikor a hunok Attila vezetésével 451-ben a Nyugat-római Birodalomra támadtak, Ányos püspök hívei imádságával és Aëtius római hadvezér segítségével meg tudta akadályozni, hogy a várost elpusztítsák.
A francia királyok védőszentként tisztelték Ányost. I. Henrik francia király felesége, Anna, valamint I. András magyar király felesége, Anasztázia – mindketten Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leányai – testvérek voltak. Az Ányos-kultusz feltehetően e családi kapcsolat révén jutott el Magyarországra.
Tihanyon kívül Magyarországon csak Marcaliban állt Szent Ányos tiszteletére emelt templom, ez azonban a török időkben elpusztult.
Ányos püspök liturgikus emléknapja: november 17.
Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

































































