Szerzetesek a medenceparton – A Betegápoló Irgalmasrend és az első vizes Eb

Antonio Silva, az Európai Úszószövetség elnöke a jelenleg zajló párizsi centenáriumi vizes Eb nyitó gálavacsoráján az Elysée-pavilonban e szavakkal zárta beszédét: „Egy közösséget alkotunk, ezért a centenárium mindenkié.” Minket, magyarokat azonban még ezenfelül is különös büszkeség tölthet el, ugyanis 1926-ban azt a bizonyos első Európa-bajnokságot Budapesten rendezték.

Arról azonban már kevesen tudnak, hogy ennek a sporttörténeti jelentőségű eseménynek a létrejöttében milyen fontos szerepe volt a Betegápoló Irgalmasrendnek.

Az 1806-ban létrehozott Kegyes Császárfürdő Alapítvány Marczibányi István szándéka szerint Buda szegény betegeinek ellátását volt hivatott biztosítani. Az Irgalmasrend – az alapítvány kezelője és a fürdő tulajdonosa – a betegekről való gondoskodás mellett kiemelt feladatának tartotta a prevenciót és az egészségmegőrzést, amelynek egyik hatékony eszközét a sportban látta.

A rendtartományfőnök 1925-ben Mura Fülöp budai perjelt, okleveles gyógyszerészt nevezte ki a Császárfürdő igazgatójává. Fülöp testvér alapos munkát végzett: tanulmányozta a hazánkban legújabban létesült uszodákat Egerben és Debrecenben, sőt meglátogatta a legmodernebb külföldi létesítményeket is Párizsban, Magdeburgban és Hamburgban. Ilyen szakmai felkészültséggel vezette a Császárfürdő versenyuszodájának építését.

Az Irgalmasrend egyébként már azelőtt is elkötelezett támogatója volt a versenyúszásnak, korabeli fedett uszodájában született meg tulajdonképpen a magyar úszósport.

Míg más fürdőkben a versenytempójú úszás is tilos volt, addig a rend egy modern, 50×25 méteres medence felépítésén fáradozott. A főváros vezetése ezt a tervet kezdetben el akarta gáncsolni, mivel ez szerintük a városrendezési tervek útjában állt volna. Az engedélyek kiharcolása után azonban gyors iramban folyt a munka. Egy esztendő múlva, 1926 augusztusára már elkészült a medence és a műugrótorony, csupán a nézőtér volt még befejezetlen. Ez a fából készült lelátó – amelyet később napozóteraszként használtak – választotta el a versenymedencét a korábban épült férfi és női szabadtéri medencéktől. A régi, Hild József tervei alapján épült klasszicista szárny és az új versenymedence között egy gyönyörű szökőkút állt: a hatalmas Atlasz-szobor hátán egy medencét szimbolizáló tálból zúdult alá a termálvíz.

A modern uszodát augusztus 11-én adták át a nagyközönségnek. A megnyitón a főhercegi pár, József Ferenc és Anna Mónika mellett olyan jeles vendégek vettek részt, mint Horthy Miklós kormányzó, gróf Bethlen István miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter (eredetileg katolikus pap – a szerk.) továbbá más magas rangú állami és fővárosi tisztviselők. A Nemzeti Sport és a napilapok részletes tudósításban számoltak be az eseményről. Híradásaikban valóságos csodaként írták le a medence méreteit és tisztaságát, külön hangsúlyozva, hogy a vizet saját természetes források biztosítják.

Szenzációs magyar sportdiplomáciai sikerként alig néhány nap múlva, augusztus 18. és 22. között már az első Európa-bajnokság színhelye volt a Császárfürdő, ahol több világ- és kontinenscsúcsot is elértek a versenyzők.

A frissen felhúzott ezerfős tribün zsúfolásig megtelt. A tudósítók kiemelték az eufórikus hangulatot, a magyar sikereket kísérő vastapsot és a medence partján zajló pezsgő társasági életet. A budapestiek kedvence, a „Csaszi” ezzel a beruházással egy csapásra a modern európai vízisport egyik legfontosabb bástyájává vált a Trianon okozta sebekből gyógyuló Magyarországon.

Mai szemmel szokatlan, de ezen a kontinensviadalon még csak férfisportolók vehettek részt. Hat úszó- és két műugrószámot, valamint egy vízilabdatornát rendeztek, vagyis összesen kilenc számban avattak bajnokot. Sajtónk ujjongva ünnepelte, hogy a Komjádi Béla által vezetett vízilabda-válogatottunk veretlenül nyerte meg az első Európa-bajnokságot, amellyel elindult a sportág hazai aranykora. Ugyanilyen nagy sikernek számított, hogy Bárány István 100 méteres gyorsúszásban nem talált legyőzőre. Ezüstérmet nyert 100 méter háton Bitskey Aladár, továbbá a Bárány Istvánnal, Bitskey Zoltánnal, Szigritz Gézával és Wanié Andrással felálló 4×200-as gyorsváltónk is a dobogó második fokára állhatott.

A Módl Lajos tervei szerint épült komplexum, amely a főváros első valódi versenyuszodája lett, 1927 nyarára készült el teljesen.

A rend a rangos nemzetközi esemény lezajlása után is áldozatkészen támogatta a hazai úszóéletet, ezért a Magyar Úszószövetség Babinszky Nárcisz tartományfőnököt és magát a Betegápoló Irgalmasrendet is örökös tiszteletbeli tagjává választotta.

A Császárfürdőt aztán 1950-ben államosították, a lelátót lebontották. A rend 2000-ben a fürdőt kisebb részben visszakapta, mindenesetre a versenymedence nélkül.

Az elmúlt száz évben az úszósport és a vízilabda hazánk nemzeti ügyévé vált, sportolóink példaképekként, csodált hősökként állnak fiataljaink előtt. Most, amikor egy szívvel szurkolunk a kontinensbajnokságon szereplő versenyzőinknek, méltó egy főhajtás erejéig megállnunk és hálával gondolnunk azokra az egykor élt magyar szerzetesekre, akiknek az első vizes Eb megvalósulásában oroszlánrészük volt, akik a nehézségek ellenére sem adták fel képtelennek tűnő álmukat, amely kitartásuk és Istenbe vetett bizalmuk révén végül mégis valóra vált.

Szöveg: Koncz Z. Asztrik OH

Forrás és fotó: Betegápoló Irgalmasrend

Magyar Kurír