„A hazaérkezés élménye volt számomra” – Interjú a bakonybéli bencés János testvérrel

A Pápai Református Kollégium Gimnáziumának francia- és (református) hittantanárában régóta élt a vágy, hogy református maradjon, ugyanakkor bencés szerzetesként élhessen. Az első hallásra kissé meredek ötletre mind a katolikus, mind pedig a református egyházban fogadókészségre lelt, így lehetett János testvér örökfogadalmas szerzetes Bakonybélben, a bencések között. János testvér számára rögös út vezetett a dunántúli Szent Mauríciusz Monostor falai közé. Nem csak pedagógusként dolgozott. Rövid ideig éjjeli portás volt egy szegedi szállodában, majd újságkihordóként is tevékenykedett. Annyira szeretett főzni, hogy úgy döntött, megszerzi a szakács végzettséget...

– Mi miatt döntött úgy, hogy csatlakozik a bencésekhez?

– Isten hívását éreztem. Szép lassan kikristályosodott bennem, hogy a leginkább a bakonybéli monostorban teljesedhet ki az életem.

– Hogyan lehet reformátusként csatlakozni a szerzetesekhez?

– Elég sokára jöttem képbe, de kiderült, hogy van erre egyházjogi lehetőség. Eleinte reformátusként külföldi közösségekben gondolkodtam, de azt is tudtam, hogy nehezen maradnék meg külföldön. (...)

Megérkezni Bakonybélbe a hazaérkezés élménye volt számomra.

36 éves voltam, amikor beköltöztem, és előtte már éreztem, hogy valahol a határán vagyok annak, hogy változtatni tudjak magamon. Már rengeteg dolog berögződött, megvolt a napi rutin, hogy mit mikor és hogyan szeretek, akár ébredni, akár enni, akár imádkozni. A közösség ritmusát felvenni sok mindenben könnyű volt, hiszen az imádság vonzó dolog. Főzni szerettem – de például teljesen más ritmusban étkeztem. A korán keléssel nem volt gondom, szállodaportás koromban reggel négykor keltem, újságkihordóként fél kettőkor, viszont én ébredés után rögtön reggeliztem egy bőségeset, a monostori reggeli pedig negyed 8 körül van. Eltartott egy ideig, mire beálltam erre. Egyébként az, hogy fix a napirendünk, nagy segítségemre volt, hogy átállítsam a szokásaimat. (...) Tizennegyedik éve vagyok itt; nem csinálnám, ha nem lenne jó. Több csend, több derű, kevesebb külső történés, sokkal több belső jellemzi a napjaimat.

– Hogyan telik János testvér egy napja?

– Nálunk, Szent Benedek tanácsára, az életet az ima, a szellemi munka és a fizikai munka hármassága határozza meg. Hétfőn és kedden általában a konyhában dolgozom szakácsként, a szerda pihenőnap, csütörtökön adminisztráció, készület prédikációra, bibliakörre, lelkigyakorlatra, péntek és szombat a boltban telik eladóként, a vasárnap zömmel a spirituális feladatoké. (...) Itt az imádság van az első helyen. Körülbelül napi három órát fordítunk imára. Hajnalban a Szentírás napi szakaszával imádkozunk, napközben főleg zsoltárokkal... Ez minőségi idő Istennel és a testvérekkel, hiszen közösen imádkozunk. A mi monostorunkban mindenki végez fizikai munkát; ezek a főzés, takarítás, kerti munka, ötvösmunkák, favágás, árufeltöltés, szerelés. A testemet is a lelki élet szolgálatába tudom a munka segítségével állítani... Nálunk senki sem dohányzik, és az új belépőktől is ezt kérjük. A testvérek mind sokat mozognak, sportolnak – mióta beléptem, öt félmaratont futottam, és rendszeresen kocogok. Gyönyörű helyen élünk, az arborétumra néz a cellám. Két macskát gondozok (közös tulajdon, de én vagyok a felelősük), ez is jó hatással van rám. A legjobban azt szeretem, amikor nyáron kiülök az arborétumba egy jó könyvvel és egy-két macskával. Egy jó tea vagy kávé még jöhetne ilyenkor, de a macska mellett nehézkes megoldani.

(...) A nagyböjti és az adventi húsmentes időszakokat, valamint az egész évben megtartott szerdai és pénteki böjtöt hallal, gombával, tejtermékekkel, hüvelyesekkel igyekszünk változatosabbá tenni. Gabonából is többfélét fogyasztunk, mint a magyar átlag. Többféle rizst, kölest, hajdinát, bulgurt, puliszkát. Ezekről többet lehet olvasni a szakácskönyveinkben, a Bakonybélszínben és a Bakonybélesben. (...) Jász Attilát idézve: ne írj hát prózát, csak ha nagyon muszáj. Muszáj volt. Ugyanazon a lelkigyakorlaton született meg bennem a vágy, hogy örökfogadalmat tegyek, mint az, hogy írjak. (...) Így teljes az életem. Szerintem időnként jó egy nagy levegőt venni, és valami teljesen mást csinálni...

Isten nem mindenkit hív szerzetesi életre, de mindenkinek hasznos tapasztalat lehet, ha tud egy évet vagy egy félévet adni az életéből, amit mások szolgálatában tölthet

– vallja János testvér.

A vele készült interjú teljes szövege ITT olvasható.

Forrás és fotó: tudas.hu

Magyar Kurír