A családdá válás csodája – Kosztolányi Anna szülésfelkészítő és bába a Lélekjelenlét podcastban

Az adásban a szülővé válásról beszélgettek, többek között arról, hogy a szülői szerepre való felkészülés, a gyermek születése, majd a gyermekágyi időszak hogyan formálja az újdonsült édesanyát, édesapát, és hogy milyen segítséget kaphat egy pár a szülővé válás lelki útján. 

– Az első szülés, amit életedben láttál, otthon szülés volt, hiszen a kisebb testvéreid világrajöveteléről volt szó. Ez a tapasztalat vezetett el ahhoz, hogy gyermekek világra jötténél közreműködjél?

– Majdnem biztos vagyok benne, hogy igen. Az utolsó öt testvérem született otthon, az utolsó háromnál lehettem jelen, és az életem legmeghatározóbb élménye volt. Nyolcévesen azt láttam, hogy ennél nincs szebb dolog a világon. (…)

– Mikor kezdenek a szülők szülővé válni? Mit gondolsz, ez a folyamat mikor indul el?

– A nőknél kicsit hamarabb, mert a lelki és a testi folyamatok az első trimeszterben elég mélyek és meghatározóak tudnak lenni. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknál ne kezdődne el, csak máshogy történik. A férfiak nem érzik a folyamatos változást a testükben, hanem hátteret biztosítanak, mindent megcsinálnak, mire megérkezik a kisbaba.

– A férfiaknak hogyan lehet segíteni a várakozás időszakában? Az édesapák hogyan kapcsolódhatnak be a készületnek ebbe a részébe?

– Szerintem a szülésfelkészítő közelebb hozza hozzájuk azt, hogy milyen egy várandós nő teste, vagy mi az, ami kívülről nem látszik egy várandós nőn. Azt próbálom egy kicsit közelebb hozni hozzájuk, mennyi mindenen mennek át, és mit éreznek belülről a nők. Például amikor egy nőn van már plusz 10-15 kiló, szoktam javasolni a férfiaknak, próbáljanak ki egy olyan napot, amikor maguk elé vesznek egy 15 kilós zsákot, és egész nap reggeltől estig rajtuk van, úgy veszik fel a cipőt, úgy ülnek le, úgy csinálnak mindent. Volt olyan, aki megcsinálta, és azt mondta, egész más lett a viselkedése a feleségével szemben. Sokkal jobban segített felvenni a cipőjét vagy a földről egy tollat, ami nagyon bagatell dolognak tűnik, de közben meg mégsem az, merthogy várandósan lehajolni az utolsó trimeszterben néha elég megterhelő tud lenni.

– Hogyan kapcsolódik össze az Istennel való kapcsolatod és a szülő nőkkel való munkád?

– Nagyon szeretek rózsafüzért mondani és amikor szüléshez megyek, egy rózsafüzért mindig el szoktam mondani. Ha nagyon sokat kell várni egy babára, akkor is. Ezt nem feltűnően csinálom.

Minden babát, aki megszületik, meg szoktam köszönni Istennek. A szülés után mindig név szerint vagy a misén felajánlom, vagy egy rózsafüzérben imádkozom érte.

A teljes beszélgetés lejegyzett változata IDE KATTINTVA elolvasható.

Az adás elérhető a Spotify felületén is.

Forrás, fotó és videó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír