A lélek ritmusában élni – Beszélgetések a nagyvázsonyi „REND-es” piacon

2019. július 20.

„Ami a szerzetes életében megszületik, az mindenkié” – indította Baán Izsák a beszélgetést, melynek során felidéződött a bakonybéli szerzetesek mély hite, mindennapi életük, alapelveik, gazdálkodásuk.

Izsák atya szerint a lélek ritmusában kell élni. Abban a ritmusban, ami talán a mai világban lassúnak tűnik, de amire a lelkünk mélyén valójában mindannyian vágyunk. Mindeközben a bakonybéli bencés őszintén beszélt a szerzetesek egyik nagy kísértéséről is, a gőgről és annak ellenszeréről, az engedelmességről.

Az 1800-as évek jozefinizmusa ma is hatással van a világra. Ennek egyik hozadéka, hogy ma nem érték a szemlélődés, az ima. Csak a konkrét aktivitás a fontos, pedig a megvalósításnak része a szemlélődés is, míg a legnagyobb érték az Istennel való kapcsolat. Isten pedig akkor van jelen a világban, ha mi magunk is jelen tudunk lenni.

Az elköteleződés ma nagyon mást jelent, mint korábban, és ez ma nem segíti a szerzetességet, hiszen ha valaki szeretné, pillanatok alatt lehet világi élete.

A modern kor eszközeivel kapcsolatban Izsák atya elmondta, hogy például a mobiltelefon mellőzése a másik oldalon nagy terhet jelenthet. Aki ugyanis nem használ ilyen eszközöket, az arra kényszeríti a másik embert, aki szeretne kapcsolatba lépni vele, hogy több időt, energiát tegyen bele a kapcsolatfelvételbe. Beszélt arról is, hogy a kisebb fizikai terek hogyan váltak óriási virtuális terekké. Ez új kihívások elé állítja a mai kor szerzeteseit is.

Baán Izsák három szóban fogalmazta meg a bencés lelkiséget: csend, alázat és a lelkek megkülönböztetése.

Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a mai kor démona az akédia, ami a szerzeteseket is érinti. Ennek lényege, hogy másra vágyunk, mint ami van. Ellenszere a mértéktartás és megmaradás. Ha mennénk, de maradunk, akkor történik valami. Ha megyünk, akkor pont ez a valami nem történhet meg. Ha bűnt követ el egy szerzetes, az messze nem akkora baj, mint ha feladja és elmegy a rendből, hiszen a kétségbeesés az ördög fő célkitűzése és műve.

A bencések gazdasági tevékenységét illetően megfogalmazta, hogy egyik legfontosabb alapelvük annyit csinálni, amennyi kell a megélhetéshez, de az soha ne legyen a lelki élet rovására. Érdemes időről időre feltennünk a kérdést, hogy miért csináljuk, amit csinálunk?

Többször szóba került a megkülönböztetés képessége, mint fontos tudás a szellemi-lelki úton haladóknak. A Szent Ignác-i megkülönböztetésről Baán Izsák kifejtette, ehhez távolság, nyugalom és tapasztalt lelki vezető is szükséges. Az igazi krisztusi béke soha nem irritál, mert úgy tart határokat, hogy közben együttérzően kapcsolódik a másikhoz.

Izsák atya hangsúlyozta, hogy az elakadás is a haladás része. Arról soha nem szabad letenni, hogy jobbá legyünk. Mindannyiunknál eljön a pont, amikor szembesülünk azzal, hogy nem tudunk többet tenni. Ekkor lép be a kegyelem, Isten szándéka. A nyitottságot kell minderre megőriznünk.

A belső munka végzése is sokszor lehet csapda, és egyfajta képzelt felmentés a bűneink alól – mondta Baán Izsák, majd óva intett mindenkit ettől. Cassianus tanácsa, hogy váljunk „kétkezes emberré”, mint a bibliai Ehud, azaz a lelki életben megtapasztalt sikereinket és kudarcainkat egyaránt fordítsuk az előrehaladásunkra. Izsák atya személyes tapasztalatát is megosztotta azzal kapcsolatban, hogy a másik gyengeségéhez való kapcsolódás nagyobb közösséget teremt, mint a közösség sikerei. A megvallott gyengeség jó esély Isten irgalmának megtapasztalásához.

A nagyvázsonyi várkápolnában tartott beszélgetés az Úrangyala imádsággal zárult.

2019. július 21.

„Egymáshoz vagyunk rendelve” – fogalmazta meg Puskás Antal pálos szerzetes, hogy mit is jelent számára a világi közösséggel való együttműködés, amely már hat éve csendesen történik. Bíró Ferencné Gesztelyi-Nagy Judit és a közösség minden cselekedetét egymás és a rend felé teljesen önzetlenül teszi. Így haladnak a valódi testvéri szeretet felé, azért, hogy a rend tagjai érezhessék, hogy számíthatnak rájuk. Remete Szent Pál emléknapján ígérettétellel pecsételték meg elköteleződésüket, hiszen annak idején a sivatagi atyák köré így gyűltek az emberek. Mindent, amit tesznek, azért teszik, hogy szabaddá tegyenek minket Isten számára. Ez a krisztusi szeretet.

Puskás Antal őszintén elmondta, milyen felismerést hozott számára annak tudatosítása, hogy jelenleg kevesebb a pálos szerzetes. Úgy fogalmazott, ez rákényszeríti őt, de mindannyiukat is, hogy új kapukat nyissanak. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyire fontos a mennyiség, azt a választ adta, hogy a minőség mindig előrébb való. A lelkesedés, az elkötelezettség számít igazán, mert ilyen lélekállapotba tud Isten kegyelme beáradni.

A szerzetesi léttel kapcsolatban belső tapasztalatait is megosztotta. Mint mondta, az első érzés, hogy újonc, zöldfülű az ember. A második állapot aztán az, hogy alkalmasabb bárkinél a szerzetesi létre. A harmadik állomás, hogy egyre jobban ismerve, szeretve önmagát egyre jobban szereti a másikat is, a szerzetestársait is. A pálos szerzetes személyes vágya, hogy még kevesebb eszköze, eszközük legyen, mert akkor tud Isten igazán megnyilvánulni. Baán Izsákhoz hasonlóan kiemelte, a csendben van a megvalósítás kulcsa.

Az elköteleződés kérdése Antal atyánál is előkerült. Úgy vélte, egy elkötelezett kapcsolatban lépten-nyomon szembesülünk önmagunkkal. Ide kapcsolódik egy fontos vállalása, a Ráhel szőlőskertje lelkigyakorlatokon való rendszeres részvétel, kísérés. Ezeken az alkalmakon az abortuszon átesett nők lelkének gyógyítása történik.

Mindannyiunk belső vágyát, szükségét fogalmazta meg, amikor elmondta, muszáj pihenni, feltöltődni. Ezek az alkalmak, napok nem adódnak, hanem nekünk magunknak kell tudatosan megteremteni, betervezni őket. Krisztusnak nem volt projektje. Krisztusnak az Atya volt és a szeretet.

Tanúságtételek is elhangzottak az ima és így Isten gyógyító erejéről, végtelen szeretetéről és arról, hogy van, amikor a gyógyulás az út, és van, amikor ezt a földi életet el kell engedni. A végső megszabadulás az örök élet, melyet Jézus Krisztus ajándékba adott nekünk. A feltámadt Jézus Krisztus mindenhol való jelenléte a legnagyobb misztérium.

Antal atya megfogalmazta a mai kor egyik nagy kísértését: rossz a világ, teremtsünk egy újat. Ennek ellenszere az, amit Jézus is tett: megyek, szeretek és veled vagyok. Hallgatói felvetésre, miszerint ma rossz a világ, a szerzetes úgy válaszolt, hogy figyeljük meg ezt a mondatot: „Isten úgy szerette a világot...”

Egy hallgatói hozzászólásban elhangzott, hogy Isten nem minősíti a világot, hogy az rossz vagy jó, csak a világról beszél. Ha szeretettel és együttérzéssel, megértéssel fordulunk embertársainkhoz, már sokat tettünk azért, hogy Isten országa itt a Földön megvalósuljon. Természetesen a fizikai dolgok megvalósulásáért tenni kell, de fizikai szinten az Isten akaratát tükröző lelkület az elsődleges.

Arra a kérdésre, hogy milyen a jó ima, azt válaszolta, hogy az imánk legyen célzott és egyértelmű. Nem kell mindenért imádkozni, a szív tudja, miért szükséges és üdvös Istenhez fordulni. Ezt követően Puskás Antal imával köszönte meg és zárta le a beszélgetést.

A képek a 2018-as „REND-es” piacon készültek.

Szöveg: Papp Orsolya

Fotó: Merényi Zita/archív

Magyar Kurír