A Szent Mihály-mise ősbemutatójára készülnek az angyalföldi templomban

– Korábban már írt dalt Szent Mihályról, amit a Kedves Kartársak Zenei Műhely többször előadott. Mi az, ami ennyire vonzza a mennybéli seregek vezéréhez?

– A Szent Mihály-éneket az egyik templombúcsúra írtam, azzal a motivációval, hogy legyen a közösségnek egy saját dala Szent Mihályról, amit a magáénak érezhet.

Hogyan lehet a mai korban megfogalmazni a Szent Mihály arkangyalhoz intézett segítségkérést, hogy a gonosz elleni küzdelemhez nyújtson oltalmat, miként lehet ezt itt és most értelmezni

– ez volt számomra a fő kérdés. A mise megszületését szintén az inspirálta, hogy az itteni közösségnek, különösen a gitáros kórusnak, akikkel évek óta szorosan együttműködünk, legyen egy saját miséje. A templom szeptember 21-én lesz kilencvenéves, ehhez az évfordulóhoz kapcsolódva ünnepségsorozat kezdődik – természetesen elég szerény, ahogy a vírushelyzet engedi. Például a plébánia és az önkormányzat szokásos közös nagy rendezvénye – ezen az angyalföldi gitáros kórussal karöltve mi is részt szoktunk venni – idén elmarad. Említettem, hogy a Kedves Kartársak Zenei Műhely évek óta szimbiózisban működik az itteni gitáros kórussal; a plébániához ezer szállal kötődünk, hosszú évek, sőt olykor évtizedek óta tartó személyes barátságok révén; rendszeresen itt próbálunk és az előadásaink egy része is itt, a templomban hangzik el. Mindezek arra ösztönöztek, hogy az ünnepi alkalomra megszülessen a Szent Mihály-mise, a plébániai közösségnek és a barátoknak szánt ajándékként. A négy állandó rész – Kyrie, Gloria, Sanctus és Agnus Dei – modern zenei megfogalmazása ez, és hogy a közösség befogadja, annak már most egy kézzelfogható jele, és számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Szent Mihály-templom kántora, Bíró Miklós – akinek magának is komoly dalszerzői-előadói múltja van, a műfaj egyik nagy öregje – orgonajátékával részt vesz a mise előadásában. Ő a zenekarunk iránt kezdettől barátsággal viseltetett, legutóbb adventi koncertünkön is önálló blokkja volt a dalaival.

A Kedves Kartársak Zenei Műhely bemutatkozó videója

– Milyen szempontok vezérelték a mise megalkotásánál?

– A legfontosabb szempont – és Hodász András atya, plébániai kormányzó is ezt kérte –, hogy olyan mise legyen, ami hű marad a liturgikus szöveghez.

Sokszor megfogalmazódik a könnyűzenei misékkel szembeni kritikaként, problémaként, hogy eltérnek a liturgikus szövegtől, és hasonló tartalmú szövegekkel próbálják pótolni ezeket. Összhangban András atyával nem állt szándékomban, hogy ilyeneket írjak,

hanem az állandó részek előírt szövegéhez igyekeztem jól énekelhető, a magyar prozódiának megfelelő dallamot alkotni, és arra törekedtem, hogy ünnepélyes, szép zene legyen, ami ugyanakkor az évközi időszakban is jól használható. András atya és Bíró Miklós is meghallgatta már, igent mondtak rá, remélem, a híveknek is tetszeni fog.

– A drámai és örömteli dallamok milyen arányban váltakoznak a misében?

– Törekedtem rá, hogy ahol azonos tartalmú szövegek jelennek meg, ott azonos vagy hasonló dallamok is kísérjék őket. Az „Uram, irgalmazz!” motívum több helyen előfordul, a Dicsőség teljes szövegében vannak olyan szakaszok, amelyek az Isten Bárányában is elhangzanak. Ezeknél a dallamok is visszatérnek. Az Uram, irgalmazz! és az Isten Báránya visszafogott jellegű, moll hangnemű, míg a Dicsőségben és a Szent vagyban ünnepélyesebb, himnikusabb dúr dallamok szólalnak meg.

– Az angyalföldi templomban a hívek minden vasárnapi szentmise végén elimádkozzák XIII. Leó pápa Szent Mihály-imáját. Az Ön miséje mennyire kapcsolódik ehhez?

– Inkább a korábban említett Szent Mihály-ének kapcsolódik hozzá, ami ezúttal a szentmise utolsó, kivonulási énekeként, egyben az utána következő koncertünk első dalaként fog elhangzani, összekötve a két eseményt.

– Mit jelképez az Ön számára Szent Mihály?

– Számomra is elsősorban a minden korban új és új módon felbukkanó gonosz elleni küzdelmet. Azt próbáltam kifejezni ebben a sötét tónusú énekben, hogyan tudja a mai ember megközelíteni ezt a nehéz fogalmat: a gonosz. Mi az egyáltalán, hogy gonosz? Egyúttal azt a régi bölcsességet igyekeztem beleépíteni a szövegbe, hogy

nem feltétlenül kívül kell az embernek keresnie a rosszat, a küzdelem nem feltétlenül azt jelenti, hogy a külső támadások ellen kell védekeznünk, hanem magunkban is meg kell látnunk a sötétséget.

És nem kell félnünk Szent Mihálytól vagy más égi hatalmaktól abban is segítséget kérni, hogy a bennünk lévő gonoszt legyőzzük.

– Vagyis a rossz leküzdését magunkon kell kezdeni…

– Igen, ez nem maradhat el, sőt, azt gondolom, elsősorban ez az, amit fontos meglátnunk, nem pedig a minket körülvevő világ sötétségére koncentrálni. Ez benne is van a Szent Mihály-ének utolsó versszakában: „És bennünk az ellenfél éppoly komoly, / magunktól óvj, kardos angyal!”

– Ezek szerint a sátán és démonai elleni küzdelem mindennapos, örök küzdelem, a bennünk és a külvilágban lévő gonoszt is le kell győznünk? Megfigyeltem, hogy krízishelyzetben szinte törvényszerűen elbukom.

– Igen, ez fontos gondolat volt számomra, mert úgy tapasztalom, hogy ma sokkal szívesebben vesszük észre az ellenünk támadó mindenféle külső gonoszt, mint azt, ami bennünk van. Amikor gondolkoztam, hogy miről is kellene szólnia az éneknek, akkor nagyon erősen éreztem, hogy ez a motívum nem maradhat ki belőle. Folyamatosan kell küzdenünk a lelkünkben jelen lévő belső sötétség ellen, és a hívő ember ebben tud számítani Isten és más égi hatalmak segítségére – számomra elsősorban ezt jelenti ma a Szent Mihályhoz szóló kérés, hogy a gonosz ellen legyen oltalmunk. Fontos felismernünk, hogy csak önerőből nem tudjuk elűzni a rosszat. Szerintem aki kicsit is tisztában van önmaga lelkének az állapotával, belátja ezt.

Fotó: Merényi Zita

Videó: Kedves Kartársak Zenei Műhely

Bodnár Dániel/Magyar Kurír