Ahol keresztényként az életben maradás mindennapi küzdelem – Beszélgetés egy pakisztáni diákkal

A csodák számunkra, európaiak számára gyógyulásokról, lehetetlen helyzetekben megtapasztalt imameghallgatásokról szólnak, de nem a külső körülmények okozta nehézségek, üldöztetés miatti életben maradásról. A pakisztáni Nayna Babar, a Debreceni Egyetem hidrobiológia szakos hallgatója csodaként éli meg azt, hogy életben van a családjával és az otthoni keresztény közösségével együtt. Szüleivel és három bátyjával Pakisztánban egy afganisztáni határ menti városban élnek, ahol keresztényként mindennap ki vannak téve az üldöztetésnek. Nayna élete a Hungary Helps programnak köszönhetően 2019-től megváltozott, most már Debrecenben folytatja tanulmányait, és csatlakozott a Szent László-egyházközség angol nyelvű közösségéhez is. Naynával a debreceni Szent II. János Pál Intézetben beszélgetett az egyházmegye munkatársa.

– A muszlim többségű Pakisztán nagyon veszélyes ország a keresztények számára. A város, ahol a családommal élek, a legveszélyesebb települések egyike. Nem tudjuk, hogy ki tartozik valamilyen terrorszervezethez, és ki nem. Bárki lehet tagja egy keresztényellenes csoportnak, buszsofőr, bolti eladó, tanár, stb. Amikor a baráti körben szóba kerül a városom neve, mindenki rémülten kérdez az ottani életről, mivel köztudott, hogy a terrorizmus központja.

A szüleink kórházban dolgoznak. A családom nagyon vallásos, különösképp az édesapám, aki mindig arra buzdít bennünket, hogy imádkozzunk.

– Hogyan lehet állandó félelemben, veszélyben élni?

– Egyszerűen úgy, hogy oda születtem. Nem én választottam az országot, a várost, ahol élek. Nagyon nehéz. Ha például munkavállalásra kerül a sor, akkor azzal a ténnyel, hogy keresztények vagyunk, máris elveszítjük az esélyt arra, hogy megfelelő munkát kapjunk. Ilyenkor általában felajánlják, hogy változtassuk meg a vallásunkat, és akkor jobb esélyeink lesznek.

– A szüleidnek mégis sikerült munkát vállalniuk az állami szférában.

– Amikor fiatalon elkezdtek dolgozni, akkor a keresztény vallás még nem volt annyira elterjedt, mint napjainkban. Egyre több ember vallja magát kereszténynek – annak ellenére, hogy az ott üldözött vallás – ezért jobban felfigyelnek ránk, és próbálják ellehetetleníteni az életünket. Éppen ez is következménye a hit megerősödésének, mert kitartunk Jézus Krisztus mellett. Az egyik testvérem otthon végzi tanulmányait, most fog mesterdiplomát szerezni. A professzora kiszemelte magának, és mindent megtesz annak érdekében, hogy kilépjen az egyetemről. Provokálja, gúnyolja, mondhatni lelkileg megkínozza. És mindezt a testvéremnek el kell viselnie, mert ha kiállna saját magáért, a keresztény vallásért, azzal a pakisztáni törvények szerint istenkáromlást követne el az iszlám vallás ellen, amiért megkövezhetik, vagy akár meg is ölhetik.

Mivel nem tudjuk magunkat megvédeni és felszólalni a saját érdekünkben, ezért ez a feszültség csak nő és nő bennünk. A testvérem sokszor depressziósan és frusztráltan tért haza, még a diplomáját is szét akarta tépni, annyira el volt keseredve. Sokan emiatt abbahagyják a tanulmányaikat, vagy a hitüket vesztik, de az sem ritka, hogy az öngyilkosság gondolatával küzdenek, mert az elnyomás miatt nem látnak más kiutat. (...)

A teljes interjút ITT olvashatják.

A beszélgetést fordította: Szabó Dávid

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír