Húsvét és pasztoráció a Nyíregyházi Egyházmegye cigány közösségeiben I. – Nyírkáta

A Nyíregyházi Egyházmegyében kiemelt figyelmet kap a munkatársaktól és a főpásztortól a cigánypasztoráció. Bár a pasztoráció célja mindig ugyanaz: az evangélium és Krisztus felé fordítani az emberek tekintetét, minden közösségben más és más módon tud ez megvalósulni. Négy településen immár hagyománya van annak, hogy a cigány testvéreket identitásuk megerősítésében, közösségük erősebbé tételében, a közösség tagjait a keresztény úton járás tekintetében támogassa, s szűkös anyagi mindennapjaiban segítse – adománnyal, odafigyeléssel, neveléssel – a cigánypasztoráció. A négyrészes riportsorozatban Kántorjánosi, Nyírkáta, Hodász és Nyíregyháza-Huszártelep településeken pillanthatunk be a cigány közösségek húsvéti készületébe és ünneplésébe. Hagyományaik és ünnepi készületük mögött a beszélgetésekből a cigánypasztorációnak az általuk bejárt útja is tükröződik.

A hétköznapokon vagy ünnep nélküli vasárnapokon mustármagnyi közösség a település egyetlen görögkatolikus templomában húsvét első napján egész tömeggé duzzad Nyírkátán – meséli Magyar László parókus. A nagyheti szertartásokra sokkal kevesebben látogatnak el – bár hagyományteremtő céllal Nagy Zoltán, az egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja és családja, valamint a településen működő karitatív, szociális szolgálatuk, alapítványuk a munkatársaival a Krisztus sírja mellett való imádkozást szerveztek. Van, hogy hagyományőrző ruhákban érkeznek a cigány közösség tagjai a pászkás kosarakkal húsvétkor. Hogy mi kerül a kosárba, már Nagy Zoltán mondja el – a hagyományos húsételek: füstölt kolbász, sonka, a sárgatúró és pászkakalács mellett a töltött tyúk. Az ünnepi asztalra kerül töltött káposzta is. „Mindenki igyekszik, attól függetlenül, hogy ki milyen anyagi helyzetben van; most hónap végére esik az ünnep és sokan gondolkodnak, hogyan sikerül majd előteremteni az ünnepi asztalra valót, de mindenki próbálja valahogy megoldani” – mondja Nagy Zoltán.

Hiszen a településen nem mindenkinek jut bőven ezekből. Kátán többségben a hátrányos helyzetű családok élnek, a bűnözés és egyéb súlyos problémák mérgezik a mindennapokat, s taszítanak sokakat nehéz életkörülmények közé. A parókus vagy segítője ezekkel a problémákkal néz szembe, amikor pasztorál. Nagy Zoltán a néhai nagymamája házát ajánlotta szociális-karitatív célra annak idején, hogy segíteni tudjon a maga módján. Két épületben is megvalósul ez: egyesületével kialakítottak egy közösségi házat, egy szociális mosodát és fürdőhelyiséget, melyeket a rászorulók használhatnak. Működik itt könyvtár, és zenei-közösségi programok szervezését is vállalják. Olyan, akár egy tanoda, de megszólítja és behívja a felnőtteket is – mára már együttműködésben a Boldog Ceferino Intézettel. A másik házban az egyházmegyei karitásszal karöltve karitászpontot üzemeltetnek: használt bútorok, ruhák, cipők találnak itt gazdára.

Ünnepekkor nagyobb az igény a tartós élelmiszerre, így a nagyböjti karitászakció eredményét, a tartósélelmiszer-csomagokat is helyben osztják ki.

Ugyanakkor a hagyományokhoz is ragaszkodnak a kátaiak: a gyerekek szívesen mennek locsolkodni.

Nincs külön cigány és magyar egyházközség, nincs külön templom, és az a két görögkatolikus személy, a laikus és a klerikus, akiknek fontos a nyírkátai lakosság hogyléte, lelki üdve, épp ebben az útban hisznek: az egységben és a templomi jelenlétben. S a néhány éves evangelizálás lassan meghozza az eredményét: egyre több a templomba járó, egyre több az elsőáldozó.

„Reményt kellene adni az embereknek, s reményt csak úgy kaphatnak, ha kicsit közelebb kerülnek az Istenhez” – hangzik Zoltán véleménye a település helyzetére visszautalva.

A nyírkátai parókussal, Magyar László atyával, és a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottjával, Nagy Zoltánnal, aki Nyírkátán van otthon, készített interjút a Nyíregyházi Egyházmegye podcastcsatornáján és ITT is meg lehet hallgatni.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Fotó: Nyírkátai Görögkatolikus Egyházközség

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír