Isten a szeretet – Egy papnövendék beszámolója a nyári szakmai gyakorlatról a karitásznál

Szeretettel köszönöm meg a szakmai gyakorlati idő eltöltésére lehetőséget biztosító Győri Egyházmegyei Karitásznak a befogadást, Veres András megyéspüspök atyának a megbízást. Két hetet töltöttem a karitász győri központjában, ahol számos tapasztalattal, élménnyel gazdagodhattam. Az első pillanattól baráti közösség, családias légkör vett körül, amiért nagyon hálás vagyok. Számomra eddig kevésbé ismert oldala tárult fel a közösség munkájának.

Minden reggel a központban, a győri Apor Vilmos Házban kezdtem a munkát, ahol a főállású alkalmazottak mellett megváltozott munkaképességű társaink is végzik feladataikat. Mindig reggeli áhítattal és más-más, rövid csapatépítő játékkal futottunk neki az új napnak. Úgy láttam, hogy ez a munkatársak egymás közti és Istennel való kapcsolatát is erősíti. Ezt követően a teendők változatosan követték egymást. A hetente meghirdetett fogadóórákra folyamatosan érkeztek rászorulók, vagy éppen mi mentünk ki családlátogatásra hozzájuk, s a velük töltött idő, beszélgetés, az életkörülményeik megtapasztalása a szociális érzékünk megerősítésére szolgált. Kórházi beteglátogatás, idősgondozás, bútor-, fa- és különböző eszközök, anyagok szállítása, rakodása megyeszerte, raktár pakolása is szerepelt a feladatok között. Minden napra jutott valami más, valami új tevékenység, így monotonnak, unalmasnak a szakmai gyakorlat egyáltalán nem volt jellemezhető. A szellemi, lelki oldalhoz mindig párosult fizikai munkavégzés is. Megtisztelő volt a munkatársak bizalma, amely által részt vehettem a vezetőségi értekezleteken, betekintést nyerhettem a belső folyamatokba, illetve megélhettem szép, mély és őszinte beszélgetéseket. Összességében azt láttam, hogy rendkívül nagy szükség van a karitász munkájára és hiánypótló, amit végeznek. A tornyosuló feladatokat pedig egy olyan jól képzett gárda „gyűri”, akik időt és energiát nem sajnálva, szívvel-lélekkel odaállnak egy-egy jó ügy mellé.

Szent János apostol így fogalmaz: Isten a szeretet (1Jn 4,16). Mindenki azt adja tovább, amivel ő maga már rendelkezik. Az emberi szív legfontosabb feladata, hogy adja ezt a Szeretetet. De kell, hogy előbb megismerjük azt. Ezért akarunk minél többet megtudni Istenről, hogy ennek köszönhetően felismerjük: mindannyian az Ő meghosszabbított kezei vagyunk.

Köszönöm a Győri Egyházmegyei Karitásznak, hogy általuk én is ez a kéz lehettem azok számára, akiket a Gondviselés utamba küldött e két hét során. Így kérem valamennyi dolgozójának, önkéntesének életére, munkájára Isten bőséges áldását itt a földön, hogy majd egykor elnyerhessék szeretetük és jószívűségük méltó jutalmát a mennyei hazában!

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír