Laudes – ima a felkelő Nappal

Az egyházi közösség ősi hagyománya, hogy a nap meghatározott óráit imádsággal szenteli meg. A zsolozsma imaóráiba bekapcsolódva rendszeresen megszakíthatjuk napi tevékenységünket, hogy Isten jelenlétében elidőzzünk.

Az imaórák liturgiáját imádkozhatjuk könyvből vagy mobilapplikációról, keresztény közösségben vagy akár egyedül, pap vezetése nélkül is. Minden esetben az Egyház hivatalos imádságát végezzük, százezrekkel együtt világszerte. Ily módon Istenhez és az egyházi közösséghez kapcsolódunk. Az átimádkozott zsoltárokon, szent szövegeken és könyörgéseken keresztül pedig a legkülönfélébb élethelyzetekben imádkozó emberekkel vállalhatunk szolidaritást.

A zsolozsma kitüntetett alkalma a laudes, a reggeli dicséret. Ezt célszerű a nap elején elvégeznünk. Szent Benedek és az ókori hagyomány szerint napkeltekor imádkozták. Az ókori ember még valóban a Nap járásához igazította időbeosztását. A ma használatos időmérték szerint a laudes nyáron a reggeli napsütésben, télen még sötétben hangzik el; ősszel és tavasszal viszont a napkelte ideje fokozatosan áttevődik a laudes kezdete és vége között. Óraátállításkor ez különösen is érzékelhető.

Imádkozó közösségben, ahol a laudes időpontja előre meghatározott, könnyen átélhetjük, hogy ilyenkor valóban a felkelő Nappal együtt dicsérjük a Teremtőt. Ha egyedül imádkozunk, akkor is érdemes beiktatunk ezt a negyedórás rítust, ha máshogyan nem tudjuk, akkor munkába menet, vonaton vagy buszon zötykölődve.

A laudes himnusza és zsoltárai sokszor tartalmaznak utalást a napkeltére, a sötétséget legyőző világosságra. Ez az imaóra éppen ezért már napunk kezdetekor a feltámadás örömhírével vigasztal. Előszeretettel imádkozzuk ebben az imaórában Zakariás hálaénekét, a Benedictust (Lk 1,67–79). Ez a költemény Krisztusra utaló sorokkal zárul: „hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje” (Lk 1,78–79).

Ha ezt hajnalban imádkozzuk, a halál sötétségét elűző fényesség szimbolikus nyelvezete szinte tapinthatóvá válik.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír