Minden, amit a szentévi búcsúról tudni szeretnénk – Kocsis Imre atyával

– Miben más a szentévi búcsú a nem jubileumi években elnyerhető búcsúhoz képest?

– A szentévben az általánosan elnyerhető búcsúk továbbra is érvényben vannak, melyek különböző ünnepekhez kötődnek – búcsút nyerhetünk például január elsején, a keresztények egységéért rendezett imahéten, nagyböjti péntekeken, nagypénteken, nagyszombaton, az irgalmasság vasárnapján, pünkösdkor, Úrnapján, Jézus Szentséges Szívének ünnepén, a november 1. és november 8. közötti napokon, illetve Krisztus Király ünnepén. A Búcsúk Kézikönyvében van meghatározva, hogy egyes ünnepekkor milyen cselekményekkel élhetünk, így például Jézus Szentséges Szívének ünnepén egy engesztelő imádság nyilvános elmondása megfelel a cselekménynek. A szentévben új lehetőségeket kapunk a búcsú elnyerésére, melyek három kategóriába sorolhatók.

– Melyek ezek a kategóriák?

– Az első a zarándoklat azon templomokba, helyszínekre, melyeket a Szentatya vagy a helyi megyéspüspök jelöl ki.

A zarándoklat nem egyszerű utazást jelent, hanem imádsággal, elmélkedéssel kísért utat.

A zarándoklat legbiztosabb formája, ha plébániai, egyházmegyei vagy valamilyen egyéb csoportos szervezésű, lehetőleg gyaloglással egybekötött áhítatos útba kapcsolódunk be. Fontos, hogy a helyszínre megérkezve szentmisén vagy közös imádságon (zsolozsma, keresztút, rózsafüzér, akathisztosz, bűnbánati liturgia) vegyünk részt.

A cselekmények második kategóriájába a Szentatya, illetve a megyéspüspökök által kijelölt templomok, kegyhelyek egyéni vagy közösségi felkeresése tartozik. Ez az áhítatos látogatás nem zarándoklat része; arról van szó, hogy egy búcsúnyerő templomban megfelelő ideig szentségimádást végzek vagy elmélkedem, majd zárásképp elimádkozom egy Miatyánkot, egy Hiszekegyet és egy Mária-imádságot.

A szentségimádás vagy elmélkedés időtartama nincs meghatározva, de azt gondolom, minimum fél órát érdemes rászánni.

Ha valaki akadályoztatva van, mert beteg, fogoly, vagy egy zárt szerzetesrend tagja, akkor, ha lélekben egyesül azokkal, akik egy búcsúnyerő helyen jelen vannak, és szenvedéseit felajánlja Istennek, a fentebb említett (Miatyánk, Hiszekegy, Mária-köszöntés) és egyéb imák elmondása után elnyerheti a teljes búcsút. Ilyen lelki közösség különösen is ajánlott azokban az esetekben, amikor a pápa vagy a megyéspüspök szavait a médián keresztül közvetítik.

A harmadik kategóriába eső cselekmények nem kötődnek búcsúnyerő helyhez. Ha áhítattal veszünk részt népmisszión, lelkigyakorlaton, szeretetcselekedetet vagy bűnbánati aktust hajtunk végre, teljes búcsúban részesülhetünk.

Az irgalmasság cselekedete lehet, ha meglátogatjuk rászoruló és nehéz helyzetben lévő testvéreinket, betegeket, foglyokat, magányos időseket vagy fogyatékkal élőket. Ebben az esetben sincs meghatározva a pontos időtartam, de természetesen nem arról van szó, hogy csak bekopogok és leülök öt percre,

hanem rászánom az időmet a szükséget szenvedőre. A szentévben elnyerhető búcsúkról szóló dokumentum nagyon szépen fogalmaz, ugyanis azt írja, hogy úgy menjek ezekhez a testvérekhez, mintha Krisztust látogatnám.

A bűnbánati aktus lényege: legalább egy napon keresztül (lehetőleg pénteken) tartózkodunk a haszontalan, figyelemelterelő dolgoktól (pl. média, közösségi háló) és a fölösleges fogyasztástól (pl. lemondás alkoholról vagy édességekről, egyéb böjti és önmegtartóztató gyakorlatok az Egyház általános normái és a püspökök iránymutatásai szerint), s egyúttal egy arányos pénzösszeget adományozunk a szegényeknek.

Fontos, hogy a lemondásom ne mechanikus aktus legyen, hanem a napomat Istennel közösségben igyekezzem eltölteni, és a lemondás a rászorulók megsegítésével párosuljon.

A szabadon vállalt böjt és önmegtartóztatás segít abban, hogy az esetlegesen kötöttséghez vezető élvezeti cikkektől, tevékenységektől mentesítsem magam, lemondva arról, ami zavaró az életemben, ami leköti a figyelmem, és elvonja a lényegesebb dolgoktól.

Bármely kategóriába tartozó cselekményt is választjuk, amellett teljesíteni kell a már ismert feltételeket: szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára és mentesség a bűnökhöz való ragaszkodástól.

– Mit gondol arról, hogy az idei szentévben új lehetőségek nyíltak a búcsú elnyerésére – gondolva itt például a digitális böjtre? Nem bagatellizálja ez el a búcsút?

– Szerintem pont hogy megfontoltabbá teszi az embert. Szép, ha Jézus Szíve ünnepén elmondom az előírt engesztelő imát, gyónok, áldozok és imádkozok a pápa szándékára, de

fennáll az imák gépies elmondásának veszélye. A szentévi búcsúnyerési lehetőségek tudatosabb vállalást igényelnek.

(…)

– Kijelenthetjük tehát, hogy a szentévnek tulajdonképpen maga a búcsú a legfontosabb eleme?

– A szentévnek alapvető része a búcsú, de nem szabad pusztán erre lecsupaszítani, hiszen célja még a hitünk megszilárdítása, a reményben való megerősödésünk és a szolidáris cselekedetek gyakorlása. Az ószövetségi időkben ötven évente a rabszolgákat szabadon kellett bocsátani, az eltulajdonított földet visszaadni, az adósságot elengedni, tehát az igazságosságot, az egyenlőséget akarták biztosítani. Ez a hagyomány később lelki szintet kapott, és Jézus már egyértelműen lelki vonatkozásban beszél a szabadulásról (Lk 4,18–19) – ugyanakkor, amikor a pápák a szentévet meghirdetik, mindig figyelmeztetnek arra, hogy a társadalmi vonatkozástól ma se tekintsünk el. (…)

A búcsúról általában és a szentévi búcsúkról bővebben ITT olvashatják Kocsis Imre válaszait.

Forrás: Matusek-Fekete Ágnes/Váci Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír