Nem feladat, küldetés – Beszélgetés Kovács Viktóriával, a Szent Adalbert Központ igazgatónőjével

A háttérben a Duna és az esztergomi vár északi bástyáján Melocco Miklós monumentális szobra, amely államalapító királyunk, Szent István megkoronázását ábrázolja. A központ új szállodaegységét, a Hotel Adalbert Szent Tamás Ház épületét augusztus 31-én áldotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, érsek. 

– Milyen előzmények után lett a Szent Adalbert Központ igazgatója? 

– Idegenforgalmi közgazdász vagyok. Négy évvel ezelőtt kerültem a Szent Adalbert Központba, előtte különböző magyarországi szállodákban dolgoztam. A Thermal Hotel Visegrád volt az első munkahelyem, azután Sárváron, a Spirit Hotelben dolgoztam, majd amikor a férjemmel hazaköltöztünk Esztergomba, ismét Visegrádon, a Royal Club Hotelben vezettem a recepciót és az értékesítést. Közben megszületett a két fiunk, hat évig otthon voltam velük. Amikor a kisebbik óvodába ment, szerettem volna újra munkába állni, de ekkor már az volt számomra a legfőbb szempont, hogy a munkahelyem közel legyen a lakóhelyünkhöz. Rendezvényszervezőt kerestek a Szent Adalbert Központba, beadtam az önéletrajzomat. Akkor még nem sokat tudtam erről a gyönyörű intézményről, de azonnal lenyűgözött. Eleinte rendezvényszervezőként dolgoztam, majd a szállodás múltam miatt lehetőséget kaptam arra, hogy a központhoz tartozó hotel vezetőjeként folytassam a munkát. Tavaly szeptemberben ért bíboros úr megtisztelő felkérése, hogy vállaljam el az egész komplexum vezetését. 

– Gondolom, sok szép elképzelése volt, amelyekről átmenetileg le kellett mondania a koronavírus-járvány miatt. Néhány hónapra be is zárt a Szent Adalbert Központ. 

– A terveim változatlanok, a járvány csak lelassította a folyamatot. Megtorpantunk. Amikor átvettem az igazgatói kinevezésemet, az volt az elképzelésem, hogy új, egységes arculatot adok az épületkomplexumnak. Viszonylag kevesen tudják, hogy a Szent Adalbert Központhoz tartozik a Prímás Pince és a Hotel Adalbert is, amely két épületből, a korábban is üzemeltetett Szent György Házból, valamint a vadonatúj Szent Tamás Házból áll. Hozzánk tartozik ez a kis gyöngyszem, a Rondella kávézó is, ahol most ülünk. Az új arculattal azt szeretnénk megmutatni a külvilágnak, hogy a különböző szervezeti egységeinkben a szolgáltatások nagyon széles spektrumát kínáljuk a hozzánk érkezőknek.

A legnagyobb kihívást az új szállodaegységünk megnyitásának időszaka jelentette idén áprilisban. Ez egybeesett a koronavírus-járvány kitörésével. A hosszú előkészítő munka után nagyon nehezen éltük meg a teljes bizonytalanságot, és leginkább azt, hogy néhány munkatársunktól sajnos ideiglenesen kénytelenek voltunk megválni. Akik állományban maradtunk, félmunkaidőben dolgoztunk, fele fizetésért. A turizmus egyik napról a másikra szinte teljesen megszűnt. Egyetlen pillanat alatt vége volt mindennek. Két nap leforgása alatt gyakorlatilag az összeg rendezvény- és szobafoglalást lemondták a megrendelőink. Sokan ekkor döbbentünk rá arra, hogy milyen érzékeny ez a szakma. Mi azt kínáljuk a vendégeinknek, amiről a leghamarabb mondanak le, ha baj van: a szórakozás, a vendéglátás, a kultúra ilyenkor mind másodlagossá válik. Két és fél hónap elteltével kezdtünk újra bizakodni. Fokozatosan, ahogyan a jogszabályok engedték, újra megnyitottuk először a teraszainkat, majd a szállodáinkat, a Prímás Pincét, és végül a rendezvényközpontot is, valamint az ott működő, szintén megújult önkiszolgáló éttermünket.

– Volt-e valamilyen pozitív hozadéka a vírus okozta leállásnak?

– Nagyon jó volt látni a munkatársak közötti összetarást a bajban. Mindenki önként vállalt áldozatot a közösségért. Többen felajánlották, hogy fele pénzért is elvégzik a munkájukat, részmunkaidőt vállaltak. Előfordult, hogy közösen kertészkedtünk, mivel a Szent Adalbert Központ kertje hatalmas, és átmenetileg nem tudtunk költeni a fenntartására. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz két hónap múlva, de most azt mondhatom, a belföldi turizmus szépen beindult, ha körbenéz, láthatja, hogy jönnek-mennek az emberek. Sokan úgy döntöttek, hogy idén itthon töltik a szabadságukat, ami véleményem szerint nemcsak a biztonság, hanem a gazdaság szempontjából is nagyon helyes választás. Ezekben az időkben költsük el itthon a pénzünket. Az elmúlt két hónapban mindkét hotelünk szinte telt házzal működött. Akik hiányoznak, azok a külföldi turisták. 

– A Szent Adalbert Központ lelki, kulturális és gasztronómiai centrum is. Beszélne erről nekünk? 

– A turizmus csupán egy szelete a Szent Adalbert Központban zajló tevékenységnek. Az épület ad otthont a hittudományi főiskolának, ami elsősorban a papnövendékek képzésének a helye, de a katekéta-lelkipásztori munkatárs képzés is itt folyik.

A létesítményhez tartozik a főiskola könyvtára is, amely építészetileg és a gyűjteményét tekintve is különleges. Kevesen tudják, hogy szabadon látogatható: bárki beülhet és olvashat, csak a könyvek kölcsönzésére nincs lehetőség.

Szintén a központ épületében, a könyvtár mellett helyezkednek el a Prímási és a Főkáptalani Levéltár kutatótermei, amelyek előzetes bejelentkezés alapján látogathatók. Egyik büszkeségünk az Erdélyi Zsuzsanna-gyűjtemény, de például a Magyar Sion egyházi tudományos folyóirat szerkesztősége is ebben az épületben működik. A rendezvényközpontnak mindemellett számos bérelhető terme és egy saját étterme is van.

– Milyen típusú rendezvényeknek adnak otthont?

– A skála nagyon széles. A leggyakoribbak a családi rendezvények, esküvők, keresztelők, koncertek, konferenciák, tudományos előadások, díjátadók és a kiállítások. Számos cég megfordult nálunk az elmúlt években.

Fontos megemlíteni, hogy a 431 kilométer hosszú Esztergom–Máriagyűd zarándokútvonal kiindulópontja vagyunk,

így zarándokok is jönnek hozzánk szép számmal. Egyházi szervezésben tartanak nálunk lelkigyakorlatokat is. Ezekből az elmúlt fél évben sajnos csak nagyon kevés valósulhatott meg a koronavírus-járvány miatt. Az épületben egyébként zarándokszállás is működik. A belföldi és a külföldi zarándokok, valamint az osztálykirándulásra ide érkező gyerekek jelképes összegért szállhatnak meg nálunk. 

– Hogyan kapcsolódnak a jövő szeptemberben rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz? 

– Büszkék vagyunk arra, hogy a teológiai szimpóziumnak mi adhatunk majd otthont. Ez egy háromnapos, regisztrációhoz kötött, de nyilvános esemény lesz, ahol hazai és külföldi meghívottak tartanak előadásokat az Eucharisztiáról. 

– Milyen arányban szerepelnek a központ programjai között lelki, vallási, üzleti, kulturális és gasztronómiai rendezvények? 

Elsősorban a megrendelőink igényeihez igazodunk. Nemigen szoktunk nemet mondani a megkeresésekre. Ha valaki olyan rendezvényt szeretne tartani nálunk, ami illeszkedik az Egyház arculatához, szívesen látjuk. A saját szervezésű rendezvényeinknek még nincs igazán nagy hagyománya, ezt szeretném kialakítani és fejleszteni. Úgy gondolom, hogy a központot sokkal jobban be kell kapcsolni a város vérkeringésébe, ezen a téren nagy a lemaradásunk. Úgy tervezem, hogy havonta egyszer tartunk majd egy nyílt napot, amikor a városból bárki eljöhet és megnézheti, mi minden található ebben a gyönyörű létesítményben. Az egyik munkatársam végigvezeti a érdeklődőket az egész komplexumon, és közben mesél nekik. Ez egy ingyenes és mindenki számára elérhető szolgáltatás lenne. Szeretném, ha az esztergomiak megismernék a városnak ezt a kivételes értékét, a Szent Adalbert Központot. Persze üzleti szándék is vezérel. A nyílt napokon a helyiek felfedezhetik majd azt is, hogy kiváló rendezvényhelyszín vagyunk családi események, ünnepi ebédek, keresztelők, esküvők számára. Fontosnak tartom, hogy több kulturális és zenei esemény legyen nálunk, például év végén, az advent közeledtével mindenképpen.

Örülnék, ha a családokhoz eljutna a kulturális programjaink híre, és úgy éreznék, érdemes rendszeresen betérni hozzánk.

– Az imént már említett zarándokszállás mellett milyen egyéb szálláslehetőségeket kínálnak a vendégeknek?

– A központi épületünkben látjuk vendégül a zarándokokat. Emellett tizennégy éve működik harmincnyolc szobás, háromcsillagos szállodánk, a Szent György Ház. Tavaszra készült el vadonatúj, ötvenszobás szállodaegységünk. A Hotel Adalbert, Szent Tamás Házat augusztus 31-én áldotta meg Erdő Péter bíboros.

– Ön esztergomi születésű, itt nőtt fel, és ma is itt él a családjával. Milyen érzés egy Szent Adalbertről, Szent István királyunk nevelőjéről és megkeresztelőjéről elnevezett központban dolgozni, ahol körülveszi a múlt, a kereszténység története?

– Különleges helyzetben vagyok, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű lehetőség adódhat az életemben. Ez sokkal több annál, mint amit valaha el tudtam képzelni. Gimnazistaként a kilencvenes évek közepén a várhegyről lenézve gyakran láttam azt a lepusztult, romos épületet, amely bár jogilag 1945 után is egyházi tulajdonban maradt, a gyakorlatban a szovjet hadsereg használatában állt: egy időben katonai kórház működött a falai között. A rendszerváltozás után, a kilencvenes évek elején a főegyházmegye rettenetes állapotban kapta vissza az épületet. Egy ideig csak állagmegóvásra volt lehetőség. Erdő Péter bíboros atya kezdeményezésére valósulhatott meg a felújítás, amelynek eredményeként 2006-ra kialakult az épületkomplexum mai formája.

Emlékszem: a főiskolára együtt jártunk az egyik legjobb barátnőmmel, Judittal. Székesfehérváron laktunk, albérletben, és arról álmodoztunk, hogy egyszer majd szállodában fogunk dolgozni. Akkoriban egy recepciós állásnak is nagyon örültünk volna. Persze később mindketten dolgoztunk recepción, a barátnőm azóta egy ötcsillagos budapesti szállodának is volt már az igazgatója. Én pedig megkaptam ezt a gyönyörű feladatot.

Jóval több ez számomra, mint munka. A küldetésemnek, a hivatásomnak tekintem a Szent Adalbert Központ vezetését, és érzem magamban az ezzel együtt járó pluszenergiát.

Lassan egy éve dolgozom ebben a pozícióban, de mindennap hálával a szívemben lépek be ebbe a csodaszép intézménybe. Fantasztikus érzés, hogy a szülővárosomat is szolgálhatom, és szebbé tehetem azt a képet, ami az idelátogatókban kialakul Esztergomról. A kollégáim figyelmét is igyekszem felhívni arra, hogy ez nem csak egy munkahely, sokkal több annál. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. szeptember 6-i számában jelent meg.