Ő is egy áldással távozott, mint Jézus – Bábel Balázs érsek Ferenc pápa örökségéről

A Szentatya április 21-én, húsvéthétfőn adta vissza lelkét a Teremtőnek. Temetési szentmiséje április 26-án, szombaton volt a római Szent Péter téren. A Szentatyát a Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezték örök nyugalomra.

Bábel Balázs emlékeztetett rá: Ferenc pápa nagyszülei és a szülei is olaszok voltak, Itáliából vándoroltak ki Argentínába, még Jorge Mario Bergoglio születése előtt. Az, hogy az ősei migránsokként érkeztek Dél-Amerikába, jelentősen meghatározta a gondolkodását, még ha Bábel Balázs szerint akkoriban a migránsok mások is voltak, mint ma. Munkát keresve és aztán munkába is állva vándoroltak ki idegen földrészekre, a keresztény kultúrából mentek el egy ugyancsak keresztény kultúrába. Így vándorolt ki Ferenc pápa családja is. Nem számítottak szegénynek az akkori viszonyok között, hiszen az édesapja könyvelő volt. Az édesanyja pedig az akkori szokásoknak megfelelően háztartásbeliként nevelte hat gyermeküket.

Ez a migránslét meghatározta Ferenc pápának a 2015-ben beáramló migránsokhoz való hozzáállását.

Ő ezt a kérdést gyakran más szemszögből látta, mint ahogyan mi láttuk és látjuk. Mi azt mondjuk: az Európába áramló emberek jó része nem úgy érkezik, mint ahogyan a 20. század első felében más országokba, földrészekre mentek az emberek, fölmutatva az irataikat, a munkavállalás és beilleszkedés szándékával, hanem inváziószerűen jönnek, és ránk akarják erőltetni a saját kultúrájukat, ami eltér a miénktől. Emiatt aztán párhuzamos társadalmakat építenek. Ebből sok konfliktus származik. Ferenc pápa nem mondhatott mást, mint azt, hogy segíteni kell rajtuk. Mindvégig mély empátiával közelítve meg a migráció kérdését arra többször is felhívta azonban a figyelmet, hogy minden államnak figyelembe kell vennie a teljesítőképességét, mi az, amit elbír.

Az érsek felidézte: Jorge Mario Bergoglio már fiatalkorában is világosan látta, hogy óriási a szakadék a nyomorban élő, borzasztóan szegény emberek, illetve a csillagászati gazdagságban élők között. Ebből és a felszabadítási teológiának nevezett mozgalomból, amelyben nevelődött, következett teológiai gondolkodása: nem szabad engedni, hogy ez így maradjon, Isten a szegényeket, az élet kitaszítottjait is fel akarja szabadítani, ugyanúgy, ahogyan annak idején a zsidókat is felszabadította az egyiptomi rabságból. Ugyanakkor mi itt, Európában azt tapasztaltuk, hogy a felszabadítási teológia nagyon erősen marxista ihletésű, és annak a kulcsával nyit ki és zár be gondokat, bajokat – tette hozzá az előadó. Éppen Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek volt az, aki keményen bírálta a felszabadítás teológiáját és egyházi híveit, mondván: be akarják vinni az Egyházba azt a marxista szemléletet, ami kudarcot vallott Európában. Dél-Amerikában azonban ez nem volt kudarc, így aztán Ferenc pápa elfogadta mint az evangélium gyakorlati megvalósítását. Ezért kitüntette a felszabadítási teológia atyját, Gustavo Gutiérrezt, aki egy „jámbor pap bácsi” volt. Láthatjuk, hogy

Ferenc pápa egy másik világ gondolatával és tapasztalatával jött, ami borzasztó sokat jelent egy ember életében.

Még a kinyilatkoztatásban is megmutatkozik ez. Ámosz próféta tehénpásztor volt, a bikák üvöltését hallva így ír: „Bömböl az Úr a pusztán!” Ezzel szemben Izaiás próféta, aki a királyi udvarban tartózkodott, eleganciával fogalmazza meg a látomását, hogyan találkozott az Istennel. Az Újszövetségben pedig Márk leírja evangéliumát a valószínűleg írástudatlan Péternek, nagyon egyszerűen, odafigyelve a részletekre is. Ugyanakkor az orvos Lukács majdnem klasszikus stílusban alkotja meg a saját evangéliumát, ráirányítva a figyelmet a betegekre is. Ha tehát már a Szentírásban is ott van a különbség, amiben az ember nevelődik, miért ne lehetne jelen a pápák életében is? Ferenc pápát is így kell elfogadnunk, mert a kapott talentumait kamatoztatta tizenkét éves pápasága idején – mutatott rá a kalocsa-kecskeméti érsek.

Bábel Balázs emlékeztetett rá: az ifjú Jorge Mario Bergoglio eredetileg nem akart pap lenni, de egy egész különlegesen mély gyónási élmény hatására elhatározta, hogy az lesz. Az egyházmegyei szemináriumba jelentkezett 1958-ban, de nem sokkal később elment a jezsuitákhoz, ahol igen hosszú ideig tart a papképzés, így aztán csak 1969 decemberében szentelték pappá. Az örökfogadalmát 1973-ban tette le. Ugyanebben az évben lett az argentin jezsuiták tartományfőnöke. Nagyon kemény idők következtek, hiszen 1976–1983 között Argentínában jobboldali katonai diktatúra tombolt.

Jorge Mario Bergogliónak komoly konfliktusai voltak a juntával. Az előadó megemlítette a Jálics-ügyet, megjegyezve: mi ezt meg tudjuk érteni, mert ha a szocialista diktatúrában a kommunisták letartóztattak egy papot, az elöljáró nem sokat tehetett az ügyében.

Közben 1992-ben II. János Pál pápa Buenos Aires-i segédpüspökké nevezte ki. Bergoglio ekkor a Miserando atque eligendo – „Megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9,9) jelmondatot választotta Szent Beda Venerabilistől. A 8. században élt bencés szerzetes, pap szentbeszédében így kommentálta a Máté evangéliumában olvasható verset: amikor Máté ült a vámnál, Jézus „megkönyörült rajta és kiválasztotta”. Bergoglio ezt magára értette. Gyakran mondta magáról azt, még pápa korában is, hogy ő egy bűnös ember. Ebből a szempontból nagyon alázatos volt – állapította meg Bábel Balázs. A címerébe beletette a jezsuiták monogramját: IHS: Jézus, az emberek Megváltója. Ezt akkor is megtartotta, amikor II. János Pál előbb Buenos Aires-i érsekké nevezte ki, majd 2001-ben bíborossá kreálta.

Az előadó rámutatott: főpásztorként Jorge Mario Bergoglio nagyon puritánul élt, busszal és vonattal járt, a vacsoráját maga készítette. Ezért szinte természetesnek mondható, hogy amikor kinevezték pápává, a Ferenc nevet vette fel. Nem a jezsuita Xavéri Szent Ferenc, hanem Assisi Szent Ferenc után, akit a végtelen egyszerűség, a szegények, a béketűrés és békeszerzés szeretete jellemzett. Már pápaságának elején megfogalmazta az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában: kilépő Egyházra van szükség, ne maradjunk meg a templom falai között, hanem menjünk ki a világba. Annyi bajjal, sebbel küszködik ez a világ, hogy mi az irgalmasságot gyakorolva tábori kórházként működjünk. Bábel Balázs érsek érdekesnek mondta: miközben Ferenc pápa kilépő Egyházban gondolkodott, a direkt evangelizálást elutasította, és ezzel sokakat meg is botránkoztatott. Ellenezte a prozelitizmust. A kilépő Egyházat azonban megvalósította, pápaként csaknem ötven utat tett a világba.

Vallotta: éljünk úgy, hogy az emberek, akár agnosztikusok is, elkezdjenek kérdezősködni, kik vagyunk, miért vagyunk azok, akik, és utána már beszélhetünk a kereszténységről, Krisztusról.

Akkor, amikor az életformánkkal jó értelemben felkeltettük az érdeklődést Jézus Krisztus személye iránt.

A főpásztor kitért Ferenc pápának két apostoli buzdítására is, melyek nagy vitát váltottak ki. Az egyik az Amoris laetitia, a családban megélt szeretetről, amelynek 99,9 százaléka a régi katolikus tanítást gondolja tovább. A problémát az okozta: a Szentatya külön is kitért az elváltakra és az újraházasodottakra. Létezhet az, hogy mivel nem rendezték a házasságukat, teljesen ki legyenek zárva a szentségek vételéből? Ha valaki teljesen meg van győződve arról: nem ő a hibás amiatt, hogy az előző házassága rosszul sikerült, a mostaniban viszont jól él a házastársával, mégis ki van tiltva a szentségek vételéből, hogy van ez?

Jó jezsuitaként Ferenc pápa a megkülönböztetés ajándékáról beszél itt. Szent Ignác is azt mondta: nem lehet mindent egy kaptafára húzni, mindenkit egyformán megítélni. Különbséget kell tudnunk tenni a dolgok, személyek tettei között, figyelembe véve a körülményeket is.

S ha valaki úgy érzi, hogy nem volt bűnös az első kapcsolatának felbomlásáért, s már egy újban él, akkor az ilyen személyek bizonyos esetekben áldozhassanak. Ebből aztán nagy vita lett, hogy ez ellentmond a Katolikus Egyház eddigi tanításának – mondta Bábel Balázs. Hozzátette: ma már annyira kiszélesítették a semmissé tevő okokat – megállapítják, hogy a házasság eleve érvénytelen volt –, hogyha valaki „elmegy egy ilyen ügyben, lehet rendezni szinte az első házasságot”.

A másik nagy vihart kiváltott dokumentum a Fiducia supplicans. Napjainkban új jelenség a homoszexualitás propagálása. Sajnos mi is szembesülünk ezzel mint morális kérdéssel – mondta a főpásztor. Ferenc pápa többször beszélt arról, és a Katolikus Egyház tanítása is az: a homoszexualitást, az arra való hajlamot önmagában nem tartjuk bűnnek, csak akkor, ha valaki ezt megéli. Ferenc pápa kiszélesítette az irgalmasság évét, mert mindvégig hangoztatta Isten könyörületességét, közelségét, gyengédségét. Ezért mondta: áldjuk meg a homoszexuálisokat is. Az afrikai országok ezt teljes egészében ellenezték, mert ott egészen más világ van, náluk a többnejűség a probléma. Végül aztán tisztázódott a kérdés:

a Szentatya nem azt mondja, hogy a homoszexuális párokat áldjuk meg, hanem a homoszexuális embert.

Bábel Balázs leszögezte: jó és szép befejezése volt Ferenc pápa földi életének, hogy húsvétvasárnap, bár már nem tudta elmondani Urbi et Orbi áldását, de azért levitette magát a nép közé, s valahogy úgy, mint Jézus, mielőtt mennybe ment volna, megáldotta tanítványait (Lk 24,50–51). Ő is egy áldással távozott, így maradt meg a keresztény nép emlékezetében.

A kalocsa-kecskeméti érsek Ferenc pápa legkiemelkedőbb nagyságát abban látja, hogy kezdettől fogva ellene volt mindenféle háborúnak.

Hirdette: a legnagyobb őrültség a háború, romokon nem lehet békét teremteni. Jézus mondta: „Boldogok a békességszerzők, őket Isten fiainak fogják hívni.” Talán ez volt Ferenc pápa egyháztörténeti jelentősége, hogy ezt állandóan hangoztatta. Sajnos nem fogadta ezt meg a világ, a fegyverkezési verseny tovább folytatódik.

Végül a főpásztor felidézte: Ferenc pápa mindig azt kérte a zarándokoktól: „Imádkozzatok értem!” A keresztény ókorban Krisztus követői a leveleik végére odaírták: „Imádkozzunk egymásért!” Tegyük mi is ezt, saját imájával fohászkodjunk Ferenc pápáért, kérve, hogy az Úr fogadja be örök országába:

Istenünk, Szeretet Szentháromsága! A te belsőséges isteni életed
hatalmas közösségéből áraszd közénk a testvéri szeretet folyamát.
Add nekünk azt a szeretetet, ami Jézus tetteit áthatotta,
názáreti családjában és az első testvéri közösségben.
Engedd, hogy keresztényként az evangélium szerint élhessünk,
s minden emberben felismerjük Krisztust, megfeszítettként,
az elhagyatottak és elfeledettek szorongattatásában, és föltámadottként
minden talpra álló testvérünkben.
Jöjj, Szentlélek, mutasd meg nekünk szépségedet,
amely a föld minden népében tükröződik, hogy felfedezzük, mindnyájan fontosak,
mindnyájan jelentősek és az Isten által szeretett egyetlen emberiség különböző arcai vagyunk.

Fotó: Vatican Media; Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír