Leó pápa az idősek lelkipásztori ellátásáról: Senki ne érezze magát haszontalannak és elhagyatva!

A Világiak, Család és Élet Kongregációja szervezésében másodszor rendezték meg az idősek lelkipásztori ellátásával foglalkozó nemzetközi kongresszust október 2. és 4. között Rómában, a Jezsuita Rendi Központban. A találkozó témája – „Véneitek álmokat álmodnak” (Jóel 3,1) – Jóel próféta szavait idézi, mely kedves volt Ferenc pápának, aki gyakran beszélt a fiatalok és idősek közötti szövetségről. Ezt a szövetséget azok álmai ösztönzik, akik hosszú életet éltek, és azoknak a látomásai táplálják, akik most kezdik az élet nagy kalandját. Jóel próféta az idézett szakaszban hírül adja a Szentlélek egyetemes kiáradását, mely egyesíti a nemzedékeket, és mindenkinek más és más ajándékokat ad.

A hosszú élet nem bűn, hanem áldás

Korunkban sajnos a generációk közötti kapcsolatot törések és szembenállások nehezítik, melyek egymás ellen fordítják az embereket – állapította meg Leó pápa. – Az időseknek például a szemükre vetik, hogy nem hagynak teret a fiataloknak a munka világában, vagy hogy túl sok anyagi és szociális forrást emésztenek föl a többi nemzedék kárára, mintha a hosszú élet bűn lenne. Az élet e pesszimista és konfliktusos felfogása helyett rá kell jönnünk, hogy

az idősek ajándékot jelentenek számunkra, áldást.

Az életkor meghosszabbodása pedig pozitív tény, sőt korunk reményteli jele a világ minden részén. Nyilván egyben kihívás is, mert az idősek növekvő száma egészen új jelenség, ami új megértést kíván tőlünk.

Törékenyek vagyunk

Az időskor jótékonyan emlékeztet minket az élet egyetemes dinamikájára. A ma uralkodó mentalitás akkor tulajdonít értéket a létezésnek, ha vagyont vagy sikert eredményez, hatalmat, tekintélyt gyakorol – megfeledkezve arról, hogy az emberi lény mindig korlátozott és rászoruló teremtmény. Az idősek törékenysége erre a nyilvánvaló tényre emlékeztet, ezért inkább elrejtik vagy eltávolítják azok, akik világi illúziókat dédelgetnek, hogy ne kelljen szembesülniük azzal, ami elkerülhetetlenül vár ránk.

Ezzel szemben jót tesz, ha számolunk azzal, hogy az idősödés részét alkotja annak a csodának, amik vagyunk.

E törékenység – ha van bátorságunk elismerni, elfogadni és gondozni – híd lehet számunkra az ég felé.

Ahelyett, hogy szégyenkeznénk emberi gyengeségünk miatt, kérjünk segítséget testvéreinktől és Istentől, aki Atyaként őrködik minden teremtménye fölött – buzdított a Szentatya.

Az idősek arra tanítanak minket, hogy az üdvösség nem az autonómiában rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk alázattal elismerni saját szükségleteinket, és ezt szabadon ki tudjuk fejezni. Emberségünk fokmérője ugyanis nem attól függ, hogy mit tudunk megszerezni, hanem attól, hogy hagyjuk magunkat szeretni, és amikor szükség van rá, elfogadjuk a segítséget is.

Az Egyház segítsen helyesen élni az öregkort

Bármennyire is furcsának tűnhet, az öregkor egyre több esetben hirtelen és váratlanul éri az embert. Az Egyháznak az a feladata, hogy segítsen helyesen és keresztény módon megélni ezt az életkort, anélkül, hogy elvárná az örök fiatalságot az emberektől – jegyezte meg XIV. Leó.

Emlékeztetett, hogy Ferenc pápa 2022-ben értékes gondolatokat osztott meg az idősek lelkiségéről katekézis-sorozatában, melyből a lelkipásztorkodáshoz is meríthetnek a kongresszus résztvevői.

Manapság sokaknak megadatik, hogy a munkás évek végeztével hosszú időszakot töltsenek jó egészségben, anyagi jólétben, több szabadidővel. Ők a „fiatal idősek”: többnyire ők járnak rendszeresen a liturgiákra, aktívak a plébánián, a hitoktatásban és más lelkipásztori szolgálatban is részt vesznek. Fontos, hogy megfelelő szavakkal és lehetőségekkel meg tudjuk szólítani őket, bevonva őket az evangelizálásba – nem passzív célcsoportként, hanem aktív hithirdetőként –, és velük együtt válaszoljunk azokra a kérdésekre, amelyeket az élet és az evangélium tesz föl nekünk.

Különböző helyzetekkel találkozhatunk: vannak, akik előrehaladott életkorban találkoznak először a hittel; mások fiatalon találkoztak Istennel és az Egyházzal, de aztán eltávolodtak; megint mások kitartottak a keresztény életben. Valamennyiük számára olyan lelkipásztori ellátásra van szükség, amely evangelizál és missziós, mert

az Egyháznak mindig az a hivatása, hogy hirdesse Jézust, az üdvözítő Krisztust minden embernek, minden életkorban és -állapotában

– hangsúlyozta beszédében a Szentatya.

Senkit nem szabad magára hagyni

Az egyedül hagyott és leselejtezett időseknek el kell vinni az Úr gyengédségének örömhírét, velük együtt legyőzve a magány sötétségét, mely az idősek életének nagy ellensége.

Senkit nem szabad magára hagyni! Senki ne érezze magát haszontalannak! Akár egy egyszerű ima, amelyet hittel imádkoznak otthonukban, Isten népének javát szolgálja, és lelki szeretetközösségben egyesít minket.

Ez a missziós feladat valamennyiünknek szól, a plébániáknak és főként a fiataloknak, akik tanúságot tehetnek a közelségről és a kölcsönös meghallgatásról a náluk idősebbekkel való kapcsolatban. A missziós evangelizálás segíti az idős embereket abban, hogy találkozzanak az Úrral és igéjével. Az életkor előrehaladtával ugyanis sokakban újra felmerül a lét értelmének kérdése, ami jó lehetőség arra, hogy kapcsolatot keressenek Istennel, és elmélyítsék az életszentségre való hivatásukat – hangzott el XIV. Leó beszédében.

A pápa végül arra kérte az idősek lelkipásztori ellátásával foglalkozó nemzetközi kongresszus résztvevőit, vonják be az időseket a hithirdetésbe és a missziós szolgálatba, hogy így ők is a remény tanúi legyenek, különösen bölcsességükkel, odaadásukkal és tapasztalatukkal.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír