Leó pápa szerint a hét barát által létrehozott szervita rend igazi karizmája a testvériség

XIV. Leó pápa – 2025. november 27., csütörtök | 16:17

„A ti legsajátosabb karizmátok a testvériség, mert benneteket nem egyetlen alapító hozott létre, hanem egy héttagú, valóban evangéliumi csoport” – fordult Leó pápa a szervita rend nagykáptalanjának 61 résztvevőjéhez, akiket november 24-én, hétfőn délben fogadott a Vatikánban, 215. rendi nagygyűlésük alkalmából.

A Szentatya szerint a rendi nagygyűlés a forrásokhoz való visszatérést és egyben a jövőbe tekintést is jelképezi. A kettő ugyanis nem választható el egymástól: minél messzebbre megyünk vissza eredetünkhöz, annál inkább képessé válunk a teremtő munkára és a próféciára.

Az első forrás az evangélium

„Az alapítók számára a meghatározó szabály mindig az evangélium volt; minden más szabály csupán az evangélium kifejeződése és a teljes megélésének eszköze volt.” Ahogy Ferenc pápa fogalmazott a megszentelt élet évére 2014-ben írt apostoli levelében: „Krisztus volt az ideáljuk, hogy teljesen ragaszkodjanak hozzá, odáig menően, hogy Pál apostollal együtt elmondhassák: „Számomra az élet Krisztus” (Fil 1,21).” 

A fogadalmaknak abban állt az értelme, hogy a szenvedélyes szeretetüket a gyakorlatba is átültessék azok révén. Először is tehát térjünk vissza az evangéliumhoz!

– foglalta össze első gondolatát Leó pápa.

A második forrás a regulához való visszatérés

Ez számukra Szent Ágoston Regulája – utalt Leó pápa a hét szervita alapító döntésére, akik az Ágoston-rendiek reguláját tették meg saját eszményük alaptörvényének. A regula irányít aztán tovább a Konstitúciókhoz, az alapszabály értelmezéséhez és a rend történetéből származó lelki örökséghez. Ezek a források bizonyos értelemben az „egzegetikai, szentírásértelmezési kulcsot” kínálják a szervitáknak, amellyel a Lélek által olvashatják és értelmezhetik Isten igéjének üzenetét.

A harmadik forrás a szegények kiáltásának újbóli meghallgatása

Ez a visszatérés a mostani kegyelmi időhöz mint kairoszhoz, amelyben értelmet nyer mindaz, amit az Úr adott a rendnek. A nagykáptalani találkozójukra választott téma nagyon jól kifejezi ezt: „Szolgának lenni egy polarizált világban, hogy a különbségeink megbecsülésével építsük azt, ami egyesít minket.”

Leó pápa e három forráshoz való visszatérés legjobb megtapasztalásához a rend hagyományaira jellemző három eszközt ajánlott, nem is csak alkalmi jelleggel: a testvériséget, a szolgálatot és a máriás lelkületet.

A forráshoz visszatérés első eszköze a testvériség

A testvériség a szerviták, vagyis a Mária Szolgálói szinte egyedülálló vonása a szerzetesrendek történetében, hiszen nem egyetlen alapító, egy karizmatikus vezető, hanem hét barátból álló csoport, egy valóban evangéliumi csoport körül született meg.

Az alapító tehát nem egyetlen személy, hanem több ember, akiket Krisztusban erős barátság kötött össze.

Ez a mai világban egy különleges feladatnak és hivatásnak a jele, ez pedig a testvériség megélése és megvalósítása, különösen ott, ahol az embereket megosztják a konfliktusok, a vagyon, a kulturális különbségek, a faji vagy vallási hovatartozás. Mindezek jegyében a szerviták hivatása, hogy a barátság és a béke hordozói legyenek, ahogyan azt a hét alapító tette a városukban, Firenzében, ahol egy testvérgyilkosságig megosztott légkörben a megbékélés és a szeretet hírnökeivé váltak.

A forráshoz visszatérés második eszköze a szolgálat

A rend első tagjai ugyanis úgy döntöttek, hogy „szolgák” lesznek, így is nevezték magukat, és hogy maga az alapítás első lépéseit a bigallói Fonte Viva Kórház szegényházában kezdték meg. Az alapítók itt a betegek, a zarándokok, a szegény nők szolgálatába álltak, minden idejüket és minden vagyonukat nekik szánták oda, hogy nincstelenül kövessék a nincstelen Urat. A szenvedés sebei közt Istennek nyújtott szolgálat tapasztalata vezette őket hamarosan arra, hogy találkozzanak vele a Senario-hegyen folytatott szemlélődésében, az „Istenben egy szív és egy lélek” spiritualitásával (Regula, 3).

Az evangélium szerinti élet ugyanis szenvedély Isten és az emberiség iránt, amely arra vezet, hogy ugyanolyan intenzitással szeressük a mennyet és a földet is.

Mert csakis ebben az egységben születnek és érnek be a helyes döntések, amelyek ma, mint egykor, lehetővé teszik, hogy jelen legyenek ott, ahol testvéreik a leginkább sebezhetőek. Ebben az értelemben a pápa a szegények, a bevándorlók, a foglyok, a betegek szolgálatára bátorította őket, de azt is kérte, hogy kötelezzék el magukat az átfogó ökológia előmozdítására és a teremtésvédelemben, valamint az emberek védelmében.

A forráshoz visszatérés harmadik eszköze a máriás lelkiség

A rend legkorábbi története a hét alapítónak a „praecipui amatores Dominae Nostrae”, vagyis a „Nagyasszonyunk különleges szerelmesei” nevet adta. Továbbra is szolgálják a Mária iránti tiszteletet és odaadottságot az Egyházban, mely Isten igéjén alapul, szilárd teológiai és egyháztani vonatkozásokkal. Ebben a tekintetben dicséretes a rend munkája, melyet a Marianum Teológiai Karán folytat, illetve amit a rájuk bízott számos Mária-kegyhely lelkipásztori gondozásán keresztül végeznek.

A kereszt tövében álló erős és hűséges Mária mutassa meg nekik, hogyan álljanak a világ nagyon sok keresztje mellett, ahol Krisztus ma is szenved testvéreiben, hogy vigasztalást, közösséget, segítséget nyújtson, a szeretet drága kenyerét adva nekik, ahogy a szerviták rendalkotmányának bevezetője is szól – mondta a Szentatya. Végül Leó pápa megáldotta a szervita nagykáptalan tagjait, és Isten Anyjának közbenjárását kérte számukra.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria