Leó pápa vasárnap délben: Isten a halál eszközéből az élet eszközévé változtatta a keresztet

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Ma az Egyház a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét üli, amelyen megemlékezik arról, hogy Szent Ilona megtalálta a keresztfát Jeruzsálemben a 4. században, valamint arról, hogy Hérakleiosz császár visszaadta a drága ereklyét a Szent Városnak.

De mit jelent számunkra ma ennek az ünnepnek a megülése? Ezt segít megérteni a mai liturgia evangéliuma (vö. Jn 3,13–17). A jelenet éjszaka játszódik: Nikodémus, a zsidók egyik vezetője, egy becsületes és nyitott gondolkodású ember (vö. Jn 7,50–51), elmegy Jézushoz. Fényre, eligazításra van szüksége: keresi Istent, és a názáreti Mestertől kér segítséget, mert benne prófétát, rendkívüli csodajeleket cselekvő embert ismer fel.

Az Úr fogadja, meghallgatja, és végül feltárja előtte, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie, „hogy aki hisz benne, örökké éljen” (Jn 3,15), majd hozzáteszi: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (vö. Jn 3,16). Nikodémus, aki talán akkor még nem értette meg teljesen e szavak értelmét, biztosan megértette, amikor a keresztre feszítés után segített eltemetni a Megváltó testét (vö. Jn 19,39): megérti, hogy

Isten az emberek megváltásáért emberré lett és meghalt a kereszten.

Jézus úgy beszél erről Nikodémusnak, hogy felidéz egy ószövetségi jelenetet (vö. Szám 21,4–9): amikor a pusztában az izraelitákat mérges kígyók támadták meg, úgy menekültek meg, hogy feltekintettek a rézkígyóra, amelyet Mózes Isten parancsára készített és farúdra tűzött.

Isten úgy mentett meg bennünket, hogy megmutatta magát nekünk, felkínálta magát társunknak, tanítónknak, orvosunknak, barátunknak, sőt odáig ment, hogy az eucharisztiában megtört kenyérré lett értünk. És e mű beteljesítéséhez az ember által valaha kitalált egyik legkegyetlenebb kivégzőeszközt használta: a keresztet.

Ezért ünnepeljük ma a kereszt „felmagasztalását”: azért a mérhetetlen szeretetért, amellyel Isten, amikor üdvösségünkért felvállalta, a halál eszközéből az élet eszközévé változtatta.

Ezáltal pedig arra tanít bennünket, hogy semmi sem szakíthat el minket őtőle (vö. Róm 8,35–39), és hogy szeretete nagyobb bármely bűnünknél (vö. Ferenc pápa: Katekézis, 2016. március 30.).

Kérjük hát, hogy Mária közbenjárására, aki ott volt a Golgotán az ő Fia mellett, bennünk is gyökeret verjen és növekedjen az ő megmentő, üdvözítő szeretete, és hogy

mi is képesek legyünk odaajándékozni magunkat egymásnak, ahogy ő egészen odaajándékozta magát mindenkiért.

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Holnap lesz a püspöki szinódus létesítésének hatvanadik évfordulója. Ez Szent VI. Pál prófétai felismerése volt, hogy a püspökök még inkább és jobban gyakorolhassák a közösséget Péter utódával. Kívánom, hogy ez az évforduló megújult elköteleződést ébresszen az Egyház egysége, szinodalitása és küldetése iránt.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, római hívők, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a chilei Villa Alemanából és Valparaísóból, a tanzániai Mwanza főegyházmegyéből, a csehországi Humpolecből érkezetteket, valamint a Jesús Nazareno Cautivo [Fogoly Názáreti Jézus] vallási egyesület perui tagjait.

Üdvözlöm továbbá Chiaiamari, Anitrella, Uboldo, Faeto, Lesmo, Trani, Faenza, Pistoia, San Martino in Sergnano, Guardia di Acireale, a palermói San Martino delle Scale és Alghero híveit. Üdvözlöm továbbá Borno és Sonico fúvószenekarait a Camonica-völgyből, a monzai „La Nuova Famiglia” Szövetkezetet, a Lazio tartományi Pro Loco Bizottságot, a Katolikus Apostolkodás Unióját, a Don Bosco Youth-Net fiataljait és a római Comunione e Liberazione közösséget; valamint a Sant’Agata di Militello-i „Arti e Mestieri” Egyesületet, a Ravennából érkezett motorosokat és a Rovigóból érkezett kerékpárosokat.

Kedves testvéreim, úgy tűnik, tudjátok: ma töltöm be a hetvenedik életévemet. Hálát adok az Úrnak és szüleimnek; és köszönetet mondok mindazoknak, akik imáikban megemlékeztek rólam. Nagyon köszönöm mindenkinek! Köszönöm! Szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír