XIV. Leó pápa a francia ministránsoknak: A szentmise az ünneplés és az öröm pillanata

Leó pápa beszéde elején felhívta a figyelmet, hogy az idei egy különleges év, mert ez jubileumi szentév, amely csak 25 évente van, és melynek során az Úr Jézus kivételes lehetőséget kínál nekünk. Amikor Rómába érkezünk, és átlépünk a szent kapun, az Úr segít nekünk abban, hogy „megtérjünk”, vagyis hogy felé forduljunk, növekedjünk a hitben és az ő szeretetében, hogy jobb tanítványokká váljunk, hogy életünk szép és jó legyen az örök életre gondolva.

Arra hívlak benneteket, hogy fogadjátok ezt az évet azzal, hogy intenzíven megélitek a nektek kijelölt feladatokat, mindenekelőtt azzal, hogy időt szántok arra, hogy Jézussal beszéljetek szívetek mélyén, és hogy egyre jobban szeressétek őt”

– kérte a pápa a fiataloktól.

Mert az élet Jézussal széppé és boldoggá válik. Ám ő várja, hogy válaszoljunk neki. Kopog az ajtón, és várja, hogy beléphessen: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Tehát „közel” lenni Jézushoz, hozzá, Isten Fiához, hogy a barátai legyünk! Micsoda váratlan sors! Micsoda boldogság! Micsoda vigasztalás! Micsoda remény a jövőre nézve!

Csak Jézus tud megmenteni minket

Éppen a remény a szentév témája. „Bizonyosan érzitek, hogy a világ sora rosszul megy, hogy egyre komolyabb és nyugtalanítóbb kihívásokkal kell szembenéznie. Talán téged vagy a körülötted lévőket szenvedés, betegség vagy fogyatékosság, kudarc, egy szeretett személy elvesztése érint; és a megpróbáltatások közepette a szívetek szomorúságot és fájdalmat érez – mondta a Szentatya. – Ki fog a segítségünkre sietni?

Ki fog irgalmazni nekünk? Ki fog megmenteni minket?”

A válasz világos, és kétezer éven át visszhangzik a történelemben: csak Jézus jön, hogy megmentsen minket, senki más. Mert egyedül neki van hatalma erre, és mert szeret minket.

Azt kívánom, hogy Rómából hazaindulva kerüljetek közelebb hozzá, elszántabban, mint valaha, hogy szeressétek és kövessétek őt, és így a reménnyel jobban felvértezve járjátok végig az előttetek megnyíló életet.

Ez a remény jelen lesz mindig, a kétség, a csüggedés és a vihar nehéz pillanataiban is, mint egy biztos horgony, mely az ég felé vezet titeket (vö. Zsid 6,19) és lehetővé teszi, hogy folytassátok utatokat.”

Miért is félnénk egy olyan Istentől, aki szeret minket?

A pápa ezután Isten szeretetének mélységéről szólt a fiataloknak. Isten annyira szeret minket, hogy meghalt értünk! Ehhez leszállt a mennyből, megalázta magát, hozzánk hasonlóvá lett, és felajánlotta magát áldozatul a kereszten, ami a világtörténelem legfontosabb eseménye. Miért is félnénk egy olyan Istentől, aki ennyire szeret minket? Mit remélhetnénk még? Mivel is viszonozhatnánk azt? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Dicsőségesen feltámadva Jézus az Atyjánál van, így most gondoskodik rólunk, és megosztja velünk örök életét.

Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek kincse

Az Egyház pedig nemzedékről nemzedékre gondosan őrzi az Úr halálának és feltámadásának emlékét, amelyről mint legdrágább kincséről tanúskodik. Megőrzi és továbbadja az Eucharisztia ünneplésével, amelyet a ministránsok örömmel és megtiszteltetéssel szolgálhatnak.

Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek kincse. „Kedves ministránsok, a szentmise ünneplése ma is megvált minket! Üdvözíti a világot ma is! Ez a legfontosabb esemény a keresztény életében és az Egyház életében, mert ez az a találkozás, amelyben Isten szeretetből újra és újra odaadja magát nekünk.

A keresztény nem kötelességből megy szentmisére, hanem mert feltétlenül szüksége van rá; az Isten életére van szüksége, aki anélkül adja magát, hogy bármit is kérne cserébe!”

Mindig tartsátok szem előtt a szentmise nagyságát és szentségét!

„Kedves barátaim, köszönöm elkötelezettségeteket: valóban nagyszerű és nagylelkű szolgálatot tesztek plébániátoknak, és arra buzdítalak benneteket, hogy hűségesen tartsatok ki ebben.

Amikor az oltárhoz járultok, mindig tartsátok szem előtt a szentmise nagyságát és szentségét. A szentmise az ünneplés és az öröm pillanata. Testtartásotok, csendetek, szolgálatotok méltósága, liturgikus szépsége, gesztusaitok rendje és fensége vezesse be a híveket a misztérium szent nagyságába”

– kérte a ministránsoktól a Szentatya.

A pápa kifejezte reményét, hogy a fiúk figyelmesek lesznek arra a hívásra, amellyel Jézus talán hozzájuk fordul, hogy kövessék őt a papságban. Végül ismét kérte: „Tartsatok ki bátran, és tegyetek tanúságot környezetetekben arról a büszkeségről és örömről, amelyet a szentmise szolgálata nyújt nektek.”

Az audiencián elhangzott pápai beszéd bővebben ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír