XIV. Leó üzenete: Az őshonos népek pótolhatatlan hangot jelentenek az Egyházban

A párbeszéd és a találkozás során értékeljük azt, ami minden kultúrában egyedi, felfedezve „a bőséges életet, amelyet Krisztus minden népnek kínál”.

Testvérek és nővérek népe vagyunk, egyek az Egyben a hitnek köszönhetően – ahogy Szent Ágoston fogalmazott a 127. zsoltárhoz fűzött kommentárjában –, amely ebben a jubileumi évben a szentkapun keresztül vezet minket azzal a vággyal, hogy eljussunk az „isteni szeretet, a Megfeszített nyitott oldala” forrásához. És „ebből az Igazságból kiindulva kell újraolvasnunk történelmünket és valóságunkat, hogy azzal a reménnyel nézzünk szembe a jövővel, amelyre a szentév hív minket, a nehézségek és megpróbáltatások ellenére”. Ezzel a bátorítással fordult XIV. Leó üzenetében az őshonos népek hálózataihoz és  teológusainak közösségéhez a szentév alkalmából, amely „az Úr Jézussal, az üdvösség »kapujával« való élő és személyes találkozás pillanata” – írja XIV. Leó Ferenc pápa Spes non confundit kezdetű bullájára hivatkozva – és „a kiengesztelődés, a hálás emlékezés és a közösen osztott remény alkalma”.

Őshonos népek: pótolhatatlan hang az egyházi szeretetközösségben

Leó pápa megjegyzi, hogy a szentév pillanatairól gondolkodva „Ferenc pápa az Egyház egyetemességét kívánta kiemelni, amely számos hivatásban, életkorban és élethelyzetben megnyilvánul”, beleértve „a családokat, a gyermekeket, a serdülőket, a fiatalokat, az időseket, a felszentelt lelkipásztorokat és a világiakat”. Ez az egyetemesség „nem homogenizál, hanem inkább befogad, párbeszédet folytat és gazdagítja a népek sokszínűségét”, és ezért magában foglalja „az őshonos népeket is, akiknek történelme, lelkisége és reménye pótolhatatlan hangot alkot az egyházi szeretetközösségen belül”. A pápa továbbá kifejti, hogy „a világegyetemnek csak egy eredete és célja van, az Első; aki minden jó eredete, és ezért minden jó elsődleges forrása, még népeinkben is”. Leó pápa emlékeztet arra, hogy Isten „a világ teremtése előtt Krisztusban kiválasztott minket, hogy gyermekei legyünk”, „mindannyiunkat”, mégis „az evangelizáció hosszú története, amelyet az őshonos népek megismertek, ahogy Latin-Amerika és a Karib-térség püspökei gyakran rámutattak, tele van fényekkel és árnyékokkal”.

Kiengesztelődni, hogy egy nép legyünk

Szent Ágoston szavait kölcsönözve, aki a 105. levelében arra buzdított mindenkit, hogy „ugyanazzal a meggyőződéssel” rendelkezzen, és hogy „szüntessék meg a közöttünk lévő szakadásokat”, a pápa hangsúlyozza, hogy „a szentév a megbocsátás értékes ideje”, és arra hív minket, hogy „szívből bocsássunk meg testvéreinknek, béküljünk meg történelmünkkel, és adjunk hálát Istennek az irántunk tanúsított irgalmáért”. „A múltunk fényeinek és sebeinek felismerésével” érthetjük meg, „hogy csak akkor lehetünk nép, ha valóban átadjuk magunkat Isten hatalmának, bennünk való működésének”. Leó pápa ezután megjegyzi, hogy „a párbeszéd és a találkozás során tanulunk a világlátás különböző módjaiból, értékeljük azt, ami az egyes kultúrák sajátja és eredetisége”, és így „együtt” felfedezhetjük „a bőséges életet, amelyet Krisztus minden népnek kínál”.

A Krisztussal való találkozás örömének terjesztése

Végül, ahogy Ferenc pápa többször is tette, Leó pápa bátorít „a parrhéziára, arra az evangéliumi bátorságra, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy félelem nélkül és a szív szabadságával hirdessük az evangéliumot”. Arra buzdítja az őslakos népeket, hogy „bátran és szabadon mutassák be emberi, kulturális és keresztény gazdagságukat”. „Az Egyház meghallgatja és gazdagodik egyedi hangjaikkal” – fogalmaz a pápa, emlékeztetve „az evangélium felhívására, hogy kerüljük el a kísértést, hogy azt helyezzük a középpontba, ami nem Isten – a hatalmat, az uralkodást, a technológiát és bármely más teremtett valóságot –, hogy szívünk mindig az egyetlen Úrra, az élet és a remény forrására irányuljon.” A keresztények számára „minden történelmi, társadalmi, pszichológiai vagy módszertani megkülönböztetés végső értelmét abban a legfőbb megbízatásban találja meg, hogy megismertessük Jézus Krisztust” – zárja üzenetét Leó pápa, és arra buzdít, hogy kötelezzük el magunkat erre azáltal, hogy „terjesszük azt az örömöt, amely az Ő isteni szívével való találkozásból fakad”.

Forrás: Vatikáni Rádió 

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír