Ferenc pápa az elhunyt orvosokért és papokért imádkozott reggeli szentmiséjében

A március 23-én este közzétett adatok szerint Olaszországban a járvány kezdete óta 6071 személy hunyt el, köztük 24 orvos és több mint 50 pap.

A Szent János könyvéből vett napi evangélium (Jn 5,1–16) egy beteg ember meggyógyításáról szól, aki a Beteszda fürdő oszlopcsarnokánál fekszik, és akinek nincs embere, hogy a medencébe vigye őt.

Ferenc pápa homíliája elején a „vízről mint az üdvösség jeléről” elmélkedett. Ezékiel próféta az olvasmányban „életet adó vízről” beszél, mely egészségessé teszi a Holt-tenger vizét. Az evangélium pedig egy fürdőt említ, ahová betegek jártak, gyógyulást keresve. Azt tartották ugyanis róla, hogy amikor egy angyal leszáll az égből, és megmozdítja a vizet, a víz meggyógyítja az elsőként bele lépőket. Nagyon sok beteg feküdt ott: vakok, sánták és bénák, köztük egy harmincnyolc éve beteg ember.

Azért ez a harmincnyolc év egy kicsit sok – töprengett a pápa. – Ha ugyanis valaki gyógyulni akar, törekszik arra, hogy legyen segítsége. Ügyesnek, kicsit furfangosnak is kell lennie, de az az ember már harmincnyolc éve ott van, és nem tudják róla, hogy él-e, hal-e. Amikor Jézus meglátja őt, megkérdi tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”. Érdekes a beteg válasza: nem mond igent, hanem csak panaszkodik; nem is a betegségéről, hanem arról, hogy nincs embere, nincs segítsége.

Ez az ember mindig késésben van – fogalmazott a Szentatya. – Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Elgondolkodtató ennek az embernek a története. Beteg volt? Talán béna, de egy kicsit tudott járni. A szívében volt beteg, a lelkében, mert borúlátó volt, a szomorúság, a restség betege. „Igen, élni akarok…” De aztán maradt ott tovább. A helyes válasz ez lenne: „Igen, meg akarok gyógyulni!” Ehelyett panaszkodik: „Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Válasza Jézus ajánlatára, hogy ő meggyógyítja, a másokra való panaszkodás. Harmincnyolc éve panaszkodik másokra, és nem csinál semmit, hogy meggyógyuljon.

Igen, mindez szombaton történt, ahogy a törvénytudók megjegyzik, de az esemény kulcsa a Jézussal való találkozás. A gyógyult beteg találkozik vele a templomban; Jézus így inti őt: „Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Ez az ember bűnös volt. Nem súlyos vétek miatt. A másokról való panaszkodás vétke miatt. A szomorúság bűne miatt, hogy képtelen döntést hozni az életéről, de közben nézi a többieket, és panaszkodik.

A Szentatya összevetette e folyton panaszkodó beteget a vakon született örömével, aki határozottan kérte a gyógyulást, és később, találkozva a törvénytudókkal, elmondta, ami vele történt, megalkuvás nélkül.

Sok keresztény él a tétlenség, a cselekvésre való képtelenség állapotában, s ez a tétlenség méreg, kábítószer, a „bánatfüggőség” légkörében – figyelmeztetett homíliája végén a pápa. – Óvakodnunk kell ettől a semleges bűntől, mely nem fehér, nem is fekete, de az ördög arra használja, hogy megsemmisítse vele a lelki életünket.

A szentmise végén, a szentségi áldás előtt Ferenc pápa így imádkozott: „Jézusom, hiszem, hogy valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben. Mindenekfölött szeretlek téged, és rád vágyakozik a lelkem. Minthogy most nem fogadhatlak magamba szentségileg, jöjj legalább lelkileg a szívembe! Mihelyt eljössz, átölellek téged, és teljesen egy leszek veled. Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak tőled! Ámen.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír