A Szentatya örömmel köszöntötte az andalúziai zarándokcsoport tagjait, akik azért érkeztek Rómába, hogy hálát adjanak a kongresszusért, amely kezdeményezés „gyümölcsöző kegyelem” a számukra. A pápa felidézte a tavaly december 14-én kezdődött La Religiosité Populaire en Mediterranée (Népi vallásosság a Földközi-tenger térségében) elnevezésű találkozó résztvevőit megszólító üzenetét, melyben azt javasolta, hogy „dicsőítő imaként” éljék meg az eseményt, amely földi zarándoklatunkat kíséri az Isten és a testvéreink felé vezető úton. A pápa azt kérte tőlük, hogy legyenek tanúságtevői Isten túláradó szeretetének, akár úgy is, ha szeretetük mértéke már-már őrültségnek tűnhet.
Az Egyetemes Katolikus Egyház az elmúlt évszázadban mind Latin-Amerikában, mind az Ibériai-félszigeten a népi jámborság felé fordította figyelmét, akár fontos dokumentumok (könyvtárak, lelkipásztori levelek stb.), akár a Tanítóhivatal konkrét tevékenysége révén. A népi vallásosságnak ez az új megjelenése ihlette Sevilla akkori főpásztorát, Carlos Amigo Vallejo OFM érseket az 1990-es években, hogy összehívja a Testvériségek és Népi Vallásosság Nemzetközi Kongresszusát, amelyet 1999. október 27. és 31. között a sevillai katedrálisban tartottak meg az Apostoli Szentszék támogatásával.
A kongresszus szervezése mozgósította Sevilla intézményeit (a városból az eseményen több mint 4000 fő vett részt), a tevékenységébe való bekapcsolódás iránti érdeklődés pedig végül helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is nagy hatást gyakorolt és dinamikus nemzetközi együttműködést generált.
Az első, 1999-es nemzetközi kongresszus – mely előadásokból és kerekasztal-beszélgetésekből állt, amelyeken a korszak főbb egyházi és laikus szakemberei vettek részt Spanyolországból, Európából és Latin-Amerikából – a Szentszék részéről is fokozatos és minőségi változás kezdetét jelentette a népi vallásosság megítélését illetően, így 2000-től az Egyház is érzékenyebben viszonyul hozzá.
Forrás: hermandadesypiedadpopular.org
„Mennyire hasznos lenne, ha a találkozó végén az első visszhangok a családokon belül hallatszódnának. Bárcsak megszólalna a szívből fakadó és könnyeket fakasztó imádság fülsüketítő csendje, akár a konfraternitás védőszentjének kegyképe előtt, akár a plébániák vagy a templomok tabernákuluma előtt, akár betegágyaknál vagy az idősebb testvérek társaságában” – fejezte ki kívánságát Ferenc pápa.
A méltóságot visszaadó „rejtett jótékonyság”
A pápa José Ángel Saiz Meneses sevillai érsek szavait felidézve – aki a kongresszus folyományaként egy hajléktalanoknak menedéket nyújtó helyet is létrehozott – arra kérte őket, hallják meg mindnyájan „ugyanannak a szerető szívnek a dobbanását” a munkában, és tegyenek azért, hogy a „tisztelet, szeretet és gondoskodás révén a társadalom tagjai és a befogadottak felismerhessék minden egyes ember egyedülálló méltóságát”.
Rövid üzenete végén a Szentatya Jézus áldását és a Szűzanya oltalmát kérte mindnyájuk számára.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria