Ferenc pápa vasárnap délben: Több otthont teremtsünk, kevesebb vásárt működtessünk!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma az evangélium egy kemény jelenetet állít szemünk elé: Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból (vö. Jn 2,13–25), kikergeti az árusokat, felborítja a pénzváltók asztalait, és mindenkit megdorgál: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká” (Jn 2,16). Időzzünk el egy kicsit a ház és a vásárcsarnok közötti ellentétnél: az Úr elé állás két módjáról van szó ugyanis.

A vásárként felfogott templomban ahhoz, hogy az ember igaznak bizonyuljon Isten színe előtt, elég volt megvenni egy bárányt, kifizetni és az oltár parazsán feláldozni. Megvenni, kifizetni, feláldozni, s aztán mindenki mehet haza. A házként, otthonként felfogott templomban viszont ennek az ellenkezője történik: az ember azért megy oda, hogy találkozzon az Úrral, hogy egységben legyen vele, hogy egységben legyen testvéreivel, hogy megossza örömeit és bánatait. A vásárban az ember az árat figyeli, otthon az ember nem számolgat; a vásárban az ember a saját érdekeit keresi, otthon szabadon adja, ami az övé. Jézus ma azért kemény, mert nem fogadja el, hogy a vásár-templom foglalja el az otthon-templom helyét, nem fogadja el, hogy az Istennel való kapcsolat távolságtartó és kereskedelmi jellegű legyen ahelyett, hogy szoros és bizalomteli lenne, nem fogadja el, hogy vásári asztalok foglalják el a családi asztal helyét, hogy árak foglalják el az ölelések helyét, és pénzérmék a simogatások helyét. Miért nem fogadja el Jézus? Mert ez gátat emel Isten és ember, testvér és testvér között, holott Krisztus azért jött, hogy közösséget teremtsen, hogy irgalmat, vagyis megbocsátást hozzon, hogy közelséget hozzon.

Ma arra kapunk meghívást, nagyböjti utunk szempontjából is, hogy magunkban és magunk körül több otthont teremtsünk és kevesebb vásárt működtessünk. Mindenekelőtt Isten irányában: sokat imádkozva, gyermekekként, akik fáradhatatlanul, bizalommal kopogtatnak az Atya ajtaján, nem pedig kapzsi és bizalmatlan kereskedőkként. Először tehát imádkozással. Aztán a testvériség terjesztésével: nagy testvériségre van szükség! Gondoljunk arra a kínos, elszigetelő, olykor egyenesen ellenséges csendre, amellyel oly sok helyen találkozunk.

Kérdezzük meg tehát magunktól: először is, milyen az én imám? Megfizetendő árról szól, vagy a bizalomteljes önátadás ideje, miközben nem is nézem az órát? És milyen a kapcsolatom másokkal?

Tudok-e adni anélkül, hogy viszonzásra várnék? Meg tudom-e tenni az első lépést, hogy áttörjem a hallgatás falait és áthidaljam a távolságtartás űrjeit? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk magunknak.

Mária segítsen bennünket, hogy „otthont teremtsünk” Istennel, egymás között és magunk körül!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Nap mint nap fájdalommal viselem szívemen a palesztinai és izraeli lakosságnak a folyamatos ellenségeskedések miatti szenvedéseit. A sok ezer halott, sebesült, kitelepített ember, a mérhetetlen pusztítás fájdalmat okoz, mindez szörnyű következményekkel jár az egyszerű és védtelen emberekre, akik veszélyeztetve látják jövőjüket. Hadd tegyem fel a kérdést: tényleg azt hiszik, hogy így építenek jobb világot, tényleg azt hiszik, hogy ezzel békét teremtenek? Elég legyen, kérem! Mondjuk mindannyian: hagyják abba, kérem! Álljanak le!

Szorgalmazom a tárgyalások folytatását az azonnali tűzszünetről Gázában és az egész térségben, hogy a túszok azonnal kiszabadulhassanak és visszatérhessenek aggódó szeretteikhez, a polgári lakosság pedig biztonságosan és sürgősen hozzájuthasson a szükséges humanitárius segélyekhez. Kérem, ne feledkezzünk meg a sokat szenvedett Ukrajnáról sem, ahol nap mint nap sokan halnak meg! Sok ott a szenvedés!

Március 5-én másodszor tartják meg a leszerelés és nonproliferáció tudatosításának nemzetközi napját. Mennyi erőforrást pazarolnak el a katonai kiadásokra, melyek a jelenlegi helyzet miatt sajnos tovább nőnek! Erősen remélem, hogy a nemzetközi közösség megérti: a leszerelés mindent megelőző kötelesség, a leszerelés erkölcsi kötelesség! Véssük a fejünkbe! Ehhez a nemzetek nagy családjának minden tagjától bátorságra van szükség, hogy a félelem egyensúlyából átlépjünk a bizalom egyensúlyába.

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a portugáliai Vila Pouca de Aguiar Sénior Egyetem hallgatóit, a dadajozi „Rodríguez Moñino” Intézet diákjait, valamint a lengyelországi plébániai csoportokat.

Köszöntöm a chioggiai egyházmegyében lévő Rosolinából érkezett bérmálkozókat és családtagjaikat; továbbá a Padovából, Azzano Mellából, Capriano e Feniliből, Tarantóból és a római Nagy Szent Albert-plébániáról érkezett híveket.

Szeretettel üdvözlöm az ukrán fiatalokat, akiknek a Szent Egyed közösség szervezett találkozót a „Győzd le a rosszat a jóval – Imádság, szegények, béke” témáról.

Kedves fiatalok, köszönöm elkötelezettségeteket azok mellett, akik a legjobban szenvednek a háborútól! Köszönöm!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír