Damjános Akathisztosz – Máriapócson kérték az Istenszülő közbenjárását a Damján-kör tagjai

A Szent Damján-tábort 1997-ben szervezték meg először. Görögkatolikus kispapok kezdeményezték azzal a céllal, hogy segítsenek a fogyatékkal élőkön és családjaikon. Azóta minden nyáron megtartják az egyhetes tábort, amelyet többen neveznek a „szeretet és elfogadás szigetének”, mely – névadójához, az orvos Szent Damjánhoz méltóan – az ingyenes és önkéntes segítségnyújtás helyszíne. A fiatalok szeretnék elérni, hogy legalább egy hétre levegyék a családok válláról a gondozás terhét, és  testi-lelki élményt nyújtsanak a fogyatékkal élőknek. Közel két és fél évtizede siker kíséri e szolgálatot, amely mögött – szervezés, anyagiak gyűjtése mellett – sok-sok imádság áll.

A 2020-ban tartandó tábor főszervezője, Gémes Péter elmondta, hogy a szemináriumban minden kedden együtt imádkoznak a „damjánosokért”, könyörögve szervezőkért, gondozottakért, az ő családjaikért: „Imádságban is hordozzuk egymás terhét.”

Október 19-én, szombaton este Máriapócson több mint százan énekelték az Akathisztoszt az Istenszülő tiszteletére. Az imádságot a Görögkatolikus Médiaközpont élő adásban közvetítette.

Hogy milyen egy „damjános Akathisztosz”? Családias, megható, szép, élettel teli, előremutató. Családias, mert a kegytemplomba érkezők közül igen sokan ismerősként üdvözölték egymást. Megható, mert aki eljött, valamilyen módon érintett: fogyatékkal él vagy fogyatékkal élőt nevel. És megindító a „másik oldal” is, a segíteni akarók sokasága. Száz sérülthöz kétszáz segítő jelentkezik évről évre.

Szép, mert a kórus által vezetett énekre mindenki odafigyelt, alkalmazkodott, közben mindenki tudta, semmi baj, ha téveszt, hiszen ez nem lemezfelvétel, hanem közös imádság. Élettel teli. Ugyanis minden korosztályt képviseltek néhányan: gyerekek, fiatalok, középkorú házaspárok, nagyszülők, sőt, egész családok jöttek, hogy imádkozzanak a szervezőkkel. Előremutató, mert nem kell félnünk a jövőtől, amíg ilyen nagyszerű, jólelkű fiataljaink vannak.

Egy huszonéves lány elmondta, őt a tábor az anyaságra készíti fel: „…meg lehet tanulni, milyen az, hogy nem én vagyok az első.”

Az esti imádságot több távolról érkező lelkipásztor is megtisztelte, kifejezve, hogy fontosnak érzik az ügyet, a lelki hátteret.

Mivel egy ilyen kezdeményezés anyagiakat is kíván, nem is keveset, ezúttal is volt lehetőség a támogatásra. A kispapok egész évben gyűjtik a pénzbeli adományokat és egyéb felajánlásokat, amikkel örömöt szerezhetnek a táborozóknak. Az Akathisztoszt vezető Kruppa Tamás néhány gondolattal lelkesítette a tábort szervező fiatalokat, nyomatékosítva: „Minden élet értékes, vigyázzunk egymásra!”

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír