Az esemény – a szervezők szándékának megfelelően – a hit, a művészet és a közösségi összefogás találkozott, hogy Jézus Krisztus szenvedéstörténete életképekben elevenedjen meg a résztvevők előtt.
A rendezvény szabadtéri megtartását a hét elején még bizonytalanság lengte körül: az időjárás-előrejelzések esőt jósoltak. A szereplők és a szervezők azonban bizalommal készültek, és hittek abban, hogy méltó módon meg tudják tartani az eseményt. Ami végül történt, azt sokan egyenesen csodaként élték meg: a délelőtti eső után délután három órára – éppen a passió kezdetére – kellemes tavaszi idő köszöntött a jelenlévőkre. Sokan meghatott szívvel gondoltak arra is, hogy bizonyára a tavaly elhunyt és Benczúrfalván nyugvó Lipthay Erzsébet báróné is közbenjárt odafent, és égi pártfogásával segítette, hogy az időjárás kegyes legyen az eseményhez. Az előadás befejezését követően ismét feltámadt a szél és megérkezett az eső, mintegy keretbe foglalva az eseményt.

A benczúrfalvi passió különlegessége a közösségi összefogásban rejlik. A szervezést a Pro Arte et Natura Alapítvány végezte, báró Lipthay Antal házigazda és Ferencz Zoltán elnök vezetésével. A szereplők többsége helyi vagy környékbeli lakos, akik sajátjuknak érzik az eseményt, és idén is lelkes odaadással vettek részt a felkészülésben. A próbák helyszíne, a szécsényi Benczúr Gyula Rajziskola valódi közösségi térré alakult, ahol nemcsak egy előadás született meg, hanem egy megerősödő közösség is.
A passió előtt Németh László pápai prelátus bevezető elmélkedése segítette a lelki ráhangolódást. Beszédében hangsúlyozta, hogy a keresztút nem csupán szemlélés, hanem személyes részvétel Krisztus szenvedésében. Szent Pál szavait idézve arra hívta a jelenlévőket, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennük, amely Krisztusban volt: az alázat, az engedelmesség és az önátadó szeretet. Az elmélkedés középpontjában a béke állt – a szív, a család, a nemzet és az egész világ békéje.
Az előadás során megelevenedett Jézus kínszenvedésének története, amelyet a szereplők hiteles és megrendítő alakításai tettek átélhetővé. Jézus szerepében Rácz Balázs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója lépett színre; Pilátust Csornay György formálta meg, míg a római katonák között Botos József – a közösség egyik motorja –, fia, Botos Bence és Csincsák Zsolt is szerepet vállalt. Máriát Katona Ágnes, János apostolt Marcalek József, Veronikát Molnár Enikő alakította. Az énekekkel Pálmai Árpád segítette az elmélyülést, különleges zenei csúcspontként pedig a Stabat Mater hangzott fel Marcalek Mirella előadásában, amely sokak számára az esemény egyik legmeghatóbb pillanatát jelentette.

A jeruzsálemi asszonyok hiteles alakításai, a keresztút stációinál bemutatott jelenetek és a közös imádság olyan lelki utazássá formálták az eseményt, amelyben a jelenlevők nemcsak szemlélői, hanem részesei is lettek a történetnek. A hagyományteremtő céllal indult kezdeményezés évről évre egyre több embert szólít meg, és mára a nagyböjti időszak egyik kiemelkedő közösségi eseményévé vált.
Az idei passió különleges lelki kapcsolatot is teremtett: a keresztút végén a Benczúr-kastélyban bemutatott kiállítás révén a résztvevők a római Santo Stefano Rotondo-templomhoz is kapcsolódhattak, amely az őskeresztény hagyomány egyik fontos emlékhelye. A kiállítás egybeszerkesztése Lipthay Antal és Németh László munkáját dicséri. Ez a szimbolikus összekapcsolódás még inkább elmélyítette az esemény üzenetét, rámutatva arra, hogy Krisztus szenvedéstörténete minden korban és minden közösségben élő valóság.
A 2026-os benczúrfalvi passió így nem csupán egy előadás volt, hanem valódi közösségi és lelki tapasztalat: egy alkalom, ahol az időjárás, az emberi hit és az összefogás egységben teremtett meg egy megismételhetetlen élményt. A résztvevők egyként érezhették: ezen a napon Benczúrfalván valóban „ég és föld találkozott”.
Forrás és fotó: Ferencz Zoltán/Pro Arte et Natura Alapítvány
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria










