A gyerekek Istennel való kapcsolata állt a váci neveléstudományi konferencia fókuszában

„Az elmúlt évtizedekben kis szerepet kapott a pedagógiai típusú felkészítés a hittanárképzésben, pedig sokszínű szakmai eszköztárra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen különleges tantárgyat eljuttassunk a mai iskolás generációhoz” – mondta Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

A főiskola és a Katolikus Pedagógia folyóirat IX. Keresztény Neveléstudományi Konferenciájának fókuszában a hitátadás pedagógiája állt: teológusok, hitoktatók, dráma- és múzeumpedagógusok osztották meg tapasztalataikatt.

A téma a korábbinál is fontosabbá vált az elmúlt években, 2013 óta ugyanis nem csupán az egyházi intézményekbe járók tanulnak hittant, az állami általános iskolák diákjai számára is kötelezően választható tantárgy a hit- vagy erkölcstan. Arról ugyan a családok maguk dönthetnek, melyik tárgy kerül az órarendbe, azonban a statisztikák szerint valamennyivel többen választják a hittant. Ugyanakkor a hittant választók nem feltétlenül azonosak a plébániai közösségek gyakorló keresztény családjaival.

„A tapasztalatok szerint a nem vallásgyakorló szülők szívesen íratják be a gyerekeiket iskolai hittanra, emögött a biztonságot adó, határozott értékrend keresése állhat. A hitüket gyakorló keresztények általában a saját plébániai vagy gyülekezeti közösségükben látják biztosítva gyerekeik hitbeli fejlődését, ezért érdekes módon az iskolában sok esetben az erkölcstant választják” – mondta el a konferencián a főiskola rektora, hozzátéve: az iskolai hittanoktatás hatalmas lehetőség, ugyanakkor 2013-as bevezetése komoly kihívást jelentett az egyházak számára, hiszen nem volt elég hitoktató. Márpedig

a hitoktató személye, hitelessége és istenkapcsolata a kulcs, a hitoktatás ugyanis nem a hittételek megtanítása, hanem felkészítés az Istennel való kapcsolatra

– fogalmazták meg a résztvevők. 

A konferencián a hitoktatás gyakorlati kérdéseivel is foglalkoztak – például azzal, érdemes-e osztályozni ezt a tantárgyat, és van-e helye a hittanórákon a különböző mobilapplikációknak, elektronikus eszközöknek. Ez utóbbi kérdés persze nemcsak a hitoktatókat, hanem a teljes pedagógustársadalmat megosztja, számos gyakorló hitoktató szerint ugyanakkor érdemes kihasználni ezeknek az eszközöknek az előnyeit. Vannak olyan játékok és platformok, amelyeket – bizonyos életkor fölött – nemzetközi szinten is sikeresen használnak a hittanórákon.

A két délutáni szekció különleges témákat állított a középpontba: múzeumpedagógusok és művészettörténészek osztották meg tapasztalataikat arról, hogyan kaphat szerepet az evangelizáció és a hitátadás világi célra használt helyszíneken, illetve olyan szakrális terekben, amelyek világi célt is szolgálnak, például a turisták körében népszerű Mátyás-templomban, a szentendrei skanzenban, az esztergomi Keresztény Múzeumban vagy a majki remeteségben.

A másik szekcióbeszélgetésben báb- és drámapedagógusok, bábszínészek, színházi rendezők, színházi nevelési szakemberek azt a témát járták körül, hogyan lehet a báb- és a drámapedagógia eszközeit a hitoktatásban használni.

Forrás és fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Magyar Kurír