A házasság nem emberi intézmény – Jubiláns házaspárok ünnepe Győrben

Hazai – 2021. szeptember 4., szombat | 20:15

Szeptember 4-én délelőtt a győri Püspökvár kertjében főpásztori szentmise keretében több mint háromszáz jubiláns házaspár adott hálát szentségi házasságkötése kerek évfordulója alkalmából. A szertartást követően Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke megáldotta a hitvestársakat, akik emléklapot is átvehettek.

Szikrázó napsütés, melynek visszafogott melegében már ott a közelgő ősz ígérete. A levegő is mozgásban, üde, friss üzenete a délelőttnek. Ilyen idő fogadta az ünnepi ruhában, megilletődötten érkező házaspárokat a győri Püspökvár gyönyörű kertjében, ahol a felállított sátrak alatt névre szóló székek várták őket. Az üléseken igényes, szép kivitelű miserend az énekekkel, miserészekkel, könyörgésekkel. 320 házaspár regisztrált az ünnepi alkalomra, hogy főpásztorával együtt adjon hálát azért, hogy egykor tett esküjéhez mindmáig hű maradt a szeretetben.

A jelenlévők között akadt 5 éves jubileumot ünneplő pár, és bizony olyan is, melynek tagjai már 60 éve járnak kéz a kézben az élet útján. Meghittség, mosoly, bizakodó, nyílt tekintetek – kortalan tekintetek. Idén egyetlen pár ünnepelt 65. jubileumot, s bár szándékukkal ellentétben ők személyesen mégsem tudtak megjelenni, közel ezer ember imádkozott értük is.

Veres András szentbeszéde elején emlékeztetett, nem sokkal a Szent József-év kihirdetése után Ferenc pápa, az Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása megjelenésének ötödik évfordulóján (2021 márciusában), meghirdette a családnak szentelt évet is. Két külön szentév, mégis, e két tematika nem kizárja, hanem éppenhogy átöleli egymást – mutatott rá a főpásztor. Szent József életének egyetlen igazi célja volt: teljesen Istennek szolgálni, Mária és Jézus személyében. Ferenc pápa a Patris corde (Apai szívvel) kezdetű levelében arról ír, hogy Szent József az apai és a házastársi szolgálatot nem önfeláldozásként, hanem önajándékozásként élte meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy erre,

az ilyenfajta önajándékozásra az ember saját erejéből nem képes, Isten segítségére van hozzá szüksége

– emlékeztetett Veres András.

Mint mondta, az emberi szeretetben mindig megbújik az önzés mételye, hiszen az ember valamiképpen – még a házastársi szeretetben is – mindig az önmaga érdekeit próbálja meg érvényesíteni. Nem fér hozzá kétség:

a tiszta, harmonikus házasság veti meg az alapját a boldog családi életnek. A házastársak egymás iránti kölcsönös szeretete pedig a gyermekekben bont virágot.

Azok a gyermekek, akiknek a szülei szolgáló szeretettel tudják egymást szeretni, gondtalanul napfürdőzhetnek a feltétel nélküli szeretet sugaraiban.

Ahogyan egyáltalán a szeretetben, úgy

a házastársi szeretetben is fokozatosan növekednünk kell. Nem vagyunk befejezettek, semmilyen formában

– húzta alá Veres András, majd felidézte, hogy  Ferenc pápa Patris corde levelében utal Jan Dobraczyński lengyel író Az Apa árnyéka (Cień Ojca) című könyvére, melyben a szerző úgy írja le József alakját, mint a Mennyei Atya földi árnyékát. József Isten gondviselő szeretetét sugározza családtagjai, Mária és a gyermek Jézus felé.

Kedves édesapák, gondoltatok már úgy önmagatokra, hogy ti is a Gondviselő Atya földi árnyékai vagytok házastársatok, gyermekeitek számára? – tette fel a kérdést a főpásztor, hozzátéve, hogy senki nem születik apának, hanem azzá válik. Nemcsak az élet fakasztása által, hanem amikor vállalja, hogy gyermekeit testben és lélekben is áldozatos szeretettel szolgálja – mutatott rá. Szavai szerint napjainkban sok gyermek tűnik apátlannak, amolyan anyámasszony katonájának, pedig mind a fiú-, mind a leánygyermeknek pótolhatatlan szüksége van édesapára. Óriási feladat ez: bevezetni a gyermeket az életbe, ahogyan a Szentatya is fogalmaz, megtanítva őt dönteni, képessé téve a szeretetre. Isten is így szeret bennünket. Szabadok vagyunk, ellene is dönthetünk. Ezt olykor az édesapák is megtapasztalják.

A korszellem sem segíti az atyai szeretet gyakorlását. Nem az a jó apa ugyanis, aki éjt nappallá téve minden anyagi feltételt megteremt gyermekei számára. Játszani is kell az apának. A nagyobb gyermekkel pedig őszinte beszélgetésekre is szükség van.

A házasság isteni, Istentől rendelt közösség. Nem puszta emberi intézmény, ahogyan ma egyesek próbálják hangoztatni. A házasság alapja a szeretet. Isten a szeretet.

Még nem templomi házasságkötés esetén is sokszor olyan ígéretek hangzanak el, amelyeket a szentségi házasságkötéskor is megfogadnak a felek, hiszen a hűség, az áldozatosság, a felbonthatatlanság olyan értékek, amelyre a nem hívő ember is vágyakozik. Mert noha a világ mást duruzsol a fülünkbe, Isten az ember szívébe az övéhez hasonló szeretet vágyát ültette el – magyarázta a főpásztor.

A házasság nem tökéletes valóság. Nincs készen. Ki kell bontakoztatni. A megélt tökéletlenség pedig éppen abban segít bennünket, hogy a Szent Család példáját szemünk előtt tartva, a tökéletességre törekedjünk.

Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ne törjünk pálcát azok fölött, akik nehézségekkel küzdenek a házasságukban, életük válságba sodródott, vagy egyenesen zátonyra futott.

Tartsuk mindig elérendő célnak azt az isteni eszményt, amelyet meg kell közelíteni, még akkor is, amikor a magunk vagy a másik korlátaival szembesülünk.

A házasságban hálát kell adni Istennek egymásért; a kapcsolatot megerősítő örömökért éppúgy, mint a házasságot megpróbáló nehézségekért, hiszen a közösen hordozott kereszt csak megerősíti a szeretetkapcsolatot – mutatott rá a főpásztor.

Veres András megyéspüspök beszéde végén azt kívánta a jubiláns házaspároknak, hogy minden közösen eltöltött évre képesek legyenek közös hálaadással visszatekinteni, és hogy az eljövendő éveket is meghittségben, egymás iránti odaadottságban, hűségben, kitartásban, egymás iránti feltétlen szeretetben tudják megélni.

Zárásként a főpásztor Ady Endre Őrizem a szemedet című versét idézte:

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A szentbeszédet követően a házaspárok megerősítették az egykor egymásnak tett hitvesi esküjüket, majd az elbocsátó áldást követően átvehették jubileumi oklevelüket.

A szentmisén jelen lévők teljes búcsúban részesültek.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria