A szeretet mértéke a kereszt – Margit-búcsút tartottak Veszprémben

A szentmisén koncelebrált Varga István, a veszprémi hittudományi főiskola rektora. Tornavölgyi Krisztián plébános a szentmise kezdetén köszöntötte a főpásztort és a híveket. Rámutatott: különösen fontos az idei búcsú, hiszen előző este arra is emlékeztek, hogy Szent Margit éppen 750 évvel ezelőtt, 1270. január 18-án költözött az örökkévalóságba.

Homíliájában a főpásztor Árpád-házi Szent Margit erényeit állította példaként a hívek elé. Szentként tiszteljük őt, mert a krisztusi erényeket fedezzük fel az életében és cselekedeteiben. Ezek az erények, az imádság, a szolgálat, a vezeklés és az engesztelés nem idejétmúltak. Ezek a krisztusi erények, melyek Margit életén átragyognak, erősítenek és bátorítanak bennünket több száz év távlatából is – mondta az érsek. 

Az Árpád-házi Szent Margit által gyakorolt erényekben felfedezhető a készség a jóra, az Atya akaratának teljesítésére. Saját lelkét, lelkiismeretét tanulmányozva Margit eljutott Isten ismeretére, ezáltal a saját vágyainak nevelésére is. Fölismerte, mi Isten akarata, és képes volt saját lelkületét is formálni, vágyait is ennek megfelelően átalakítani.

A készség a jóra egyetlen szóban nyilvánul meg: Akarom. Akarom, amit az Isten, mert ez jó. Akarom, amit az Atya elém tár, mert ez az én életem.

Akarom, amit Jézus életében, csodáiban, tanításaiban felfedezek. Akarom, amit a saját életem bármely pillanatában Isten akaratának felismerek. Nem eltűröm, nem elviselem, nem elszenvedem, hanem akarom. Ebben az akaratban kifejeződik a Fiú magatartása. Jézus Krisztusnak, aki engedelmes volt, aki az Atya szeretetével jött közénk, aki az emberi élet méltóságát ragyogtatta föl, és megnyitotta számunkra az örök élet útját. Akarom tehát a saját lelkiismeretem, vágyaim nevelését, mert ebben Istennek a jóságát, az akaratát fedezem fel. Azért akarom, mert bízom az Istenben, hiszem, hogy amit Ő kínál, az jó. Ez a bizalom ragyog Árpád-házi Szent Margit életében.

Margit életében látjuk a tevékeny szeretet erejét is – folytatta az érsek. Vállalja népe szolgálatát.

Amikor felismeri a szülői döntést és ennek következményét, nem lázad ez ellen, nem próbálja kikerülni, hanem egyszerűen belesimul abba. Nem önmagáért, nem önmaga hősiességéért, még csak nem is valami hamis szülői tisztelet okán, hanem azért, mert hiszi: az Istennek adott szó teremtő erővel bír.

Isten a hűséget nem vonja vissza. Amikor az ember felajánlja a maga hűségét, Isten azt elfogadja. Nem kételkedik, nem bizonytalankodik, nem szab határt, nem szab feltételt, hanem mindig hűséges marad. Ehhez az isteni hűséghez igazítja saját maga döntését. Krisztust, az alázatost ölti magára, aki isteni mivoltát, Istennel való egyenlőségét föladja és velünk, emberekkel azonosul.

Jézus arra tanít bennünket: a szeretet mértéke a kereszt. Amikor már nincs mód, nincs lehetőség méricskélni, amikor már magunkat kell adni. Ezért a szeretet, a krisztusi szeretet sok esetben fájó szeretet, és nem lehet határt szabni, hogy csak addig terjed, amíg nem fáj. A határ ott van, ahol Krisztushoz leszünk hasonlóvá. Ezt láttuk Margit életében – mutatott rá a főpásztor.

A harmadik, amivel Szent Margit példaként áll előttünk, az imádságos lét. Jelen lenni az Isten számára az imádságban, a szolgálatban, az engesztelésben és a vezeklésben. Nincs egyetlenegy olyan Krisztusból fakadó cselekedet sem az ember életében, amit el kellene rejteni az Isten előtt, ami ne lenne fontos az Atyának. És nincs egyetlenegy olyan cselekedet sem, ami ne kívánná meg, hogy Isten előtt álljunk őszintén és tisztán.

Az ima él. Az imádságban útmutatást, erőt kapunk, és új látásmódra teszünk szert. Isteni látásmódra, amit önmagunktól nem lettünk volna képes elnyerni, kialakítani. Csak az imádság képes formálni bennünket krisztusi lelkületűvé, és az imádság tesz bennünket bátorrá a jóra.

Az imádság adja meg a bátorságot az Isten akaratának keresésére, ahhoz, hogy nem azt kérdezzük félve: vajon mi lesz? Nem lesz túl nehéz, eleget tudunk neki tenni? Az imádság bátorságot ad, Isten előtt állunk, Istenben akarjuk szemlélni önmagunkat, dolgainkat, kapcsolatainkat, életünket. Bátorságot ad a jóra, mindig készségessé tesz minket a szolgálatra.

Ez a három – a készség a jóra, a tevékeny szeretet gyakorlása, az imádság – olyan alapvető krisztusi magatartásforma, ami kell hogy bennünket is jellemezzen, és a szentek ebben segítenek. Isten segít bennünket a szentek példájával, hogy legyen bátorságunk mindennap jobbnak lenni, áldozatot hozni emberért és Istenért, a közösségért, a nép javára. „Köszönjük meg Margit példáját, és ösztönözzön az Ő példája bátor, isteni cselekvésre mindannyiunkat. Hogy ma és holnap is számtalanszor legyen okunk, módunk, lehetőségünk kimondani: akarjuk Isten akaratát, mert ez jó” – zárta homíliáját az érsek.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír