Damaszkuszi iskolát és ifjúsági csoportokat látogatott meg – Kocsis Fülöp érsek Szíriában (II.)

Délelőtt az óvárostól negyed órányi útra lévő Al Riaya melkita iskolába látogatott. Szíria legnagyobb alap- és középfokú oktatási intézménye óvodától érettségiig biztosítja a színvonalas keresztény szellemű oktatást. A 2011-ben megnyílt, hatalmas iskolában a legkisebbeknek játszóterek, ugrálóvárak, a nagyobbaknak informatikaterem, laboratóriumok, könyvtár és több sportpálya áll rendelkezésére.

A legjobb minőségű fölszereltséggel ellátott iskolát azonban nem élvezhették sokáig a diákok: a nem sokkal később kirobbant polgárháború során 2012-ben dzsihadisták foglalták el és létesítettek támaszpontot a területén, melyből föld alatti menekülő alagutat is ástak. A rajtaütésnek áldozatul esett egy szerzetesnővér és egy diák is. Néhány év múlva a kormányerők heves harcok árán visszafoglalták az épületegyüttest.

A romos iskolát, amely akkor siralmas állapotban volt, 2018-ban is meglátogatta Kocsis Fülöp. Ablakai kilőve, falai szétlyuggatva, megégett könyvek a földön szanaszét dobálva, a falakra festve keresztényellenes halálos fenyegetések, az épület sarkain géppuskafészkek homokzsákokkal, lőszerekkel. Nyomasztó és kísérteties volt az épületegyüttes puszta látványa is.

2020-ban a Thouret Szent Johanna Antida által alapított Keresztény Szeretet Nővérei visszatértek és hozzáláttak a romok eltakarításához. Csatlakoztak hozzájuk a diákok és szüleik is. A Görögkatolikus Metropólia anyagi támogatásával és közvetítésével a magyar kormány Hungary Helps programja 700 millió forinttal járult hozzá az iskola újjáépítéséhez, mely 2021-ben nyitotta meg ismét a kapuit.

Csodálatos volt látni a 2500 ott tanuló kis- és nagydiákot. A néhány éve még ürességtől kongó romhalmaz ma makulátlan tisztaságú, csillogó, virágzó iskolaközpont, teli élettel, gyerekzsivajjal. A falakon golyónyomok helyett ikonok, feszületek és Ferenc pápa képei láthatók, a fegyverraktár ma ismét kápolna.

A dzsihadisták alagútjait feltöltötték, a folyosókon és tantermekben kamera, a portán és a kapunál biztonsági szolgálat vigyáz a tanárok és diákok épségére. A gyerekek az óvodától kezdve tanulnak franciául, felső tagozattól pedig angolul is – mondta Jihane nővér, az iskola lelkivezetője. May Bitar igazgatóasszony elmondta: a szír oktatási rendszerben a vallásbéke nevében nem működhetnek egyházi iskolák, sőt, egyházi személy nem lehet igazgató sem. Így a melkita iskola hivatalosan magániskola, ahol van tandíj – kivéve a leginkább rászorultaknak.

Mindenki tudja, hogy az intézmény görögkatolikus, de ezt a nevében nem viselheti. Az igazgató maga is mélyen vallásos. Az iskolába járnak muszlimok is, nekik biztosítani kell a muszlim hittanórákat. Velük nincs semmi probléma, ők a nyitottak közé tartoznak – mondták. A probléma inkább azzal van, hogy a kamaszkorúak, főként a fiúk hajlamosak erőszakossá válni. Ők ugyanis életük nagy részében csak a háborút látták maguk körül, folyamatos ellenségeskedéssel, erőszakkal találkoztak, s ez erősen hat a viselkedésükre. Egy másik nagy probléma, hogy az egyetemet végzett fiatalok nagy része külföldre megy dolgozni, amiért nem lehet hibáztatni őket. Szíriában nemhogy anyagilag gyarapodni nem lehet, de megélni is alig.

Az iskola menedék, valóságos paradicsom a diákok számára. Rengetegen közülük otthonaikban áram és víz nélkül élnek. Ez a tanárokra is igaz, vannak, akik nagy hidegben inkább bent alszanak az iskolában. Az intézmény mosógépeket vásárolt számukra, hogy ott tudják mosni a ruháikat.

Jihane nővér a magyar segítségnyújtásnak emléket állító hatalmas tábla alatt áthaladva parkszerű, zöld kertbe vezet bennünket, melyet Magyarország parknak neveznek hálából a segítségnyújtásért. Gyakran hozzák ide a diákokat különböző alkalmakon, hogy a természet közelében legyenek. Sokuknak ez sem adatik meg az iskolán kívül, mivel betonrengetegben élnek, a környéket pedig súlyosan megviselte a háború, nincsenek parkok, játszóterek a közelben.

Az iskolától elbúcsúzva Kocis Fülöp érsek-metropolita Damaszkuszban meglátogatta Ananiás házát. Ananiás volt az, aki a vak Sault megkeresztelte. Házát azóta őrzi a keresztény hagyomány.

Délután Naim atya parókiájára, a Damaszkuszi Istenanya templomához mentünk, ahol megcsodálhattuk a gyerekek és fiatalok csoportjainak találkozóját (a parókia igen élő közösség, összesen 3 papja és 18 csoportja van.) Több mint negyven évvel ezelőtt a ma már 91 éves Elias Zahlawi atya hozta létre azt a rendszert, mely iskola után és hétvégén értékes elfoglaltságot, katekézist és közös együttlétet biztosít a gyerekek számára.

Először saját parókiáján indított különböző korosztályok számára foglalkozásokat, melyek olyan népszerűek lettek, hogy idővel Damaszkusz minden parókiáján létrejöttek ezek a csoportok. Az egészen kicsiktől kezdve a felső tagozatosokig mindenki együtt énekel, imádkozik, majd életkor szerint kisebb csoportokra oszlanak, melyeket önkéntes fiatalok vezetnek.

Ottlétünk alatt a második korcsoport is megérkezett, odakint pedig már gyülekeztek a legidősebbek, a gimnazisták és fiatal felnőttek. Vagy százan társalogtak az este sötétjében a templom előtt. Hazánkban ilyet legföljebb a szórakozóhelyek előtt lehet látni. Ezek a fiatalok itt, a templom körül élik a közösségi életüket, hozzájuk hasonló keresztény fiatalokkal.

Az óvárosba visszatérve Kocsis Fülöp negyedszer is meglátogatta azt a keresztény családot, amelynek tagjaival még 2017-ben egy véletlen folytán ismerkedett meg, s akik minden találkozásukra nagy szeretettel emlékeznek. A gyermekekből fiatalemberek lettek, akik sajnos szintén arra készülnek, hogy a diploma megszerzése után elhagyják az országot.

Egyik hétköznapi nyomorúságukba mi is betekinthettünk. A városban két óra áramszolgáltalás után négy óra áramszünet következik. A város ilyenkor sötétbe borul, a nagyobb éttermek vannak csupán kivilágítva – ők külön fizetnek ezért, vagy nagy teljesítményű generátorokkal oldják meg a hiányt. Szokatlan volt félhomályban beszélgetni az ismerős családdal, és vaksötétben botorkálni a kátyúkkal lyuggatott macskaköves sikátorokon. Az itt élők azonban – mint oly sok mást – már ezt is megszokták. A magyarok adományából a hozzájuk hasonlóan nagy szegénységben élő családok, magányosok, betegek részesültek. Damaszkuszban sok helyütt úgy tekintenek a magyarokra, mint nagy jótevőikre.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír