Egy felújítás csúcsai – Toronykilátóval lett teljes a belvárosi főplébánia-templom

Hazai – 2020. június 27., szombat | 18:16

A 2019 januárjában megkezdett beruházás eredményeként megújult a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom mindkét tornya. Június 26-án Osztie Zoltán plébános mutatta be az elkészült projektet sajtóbejárás keretében.

Pest és Buda egész történelmének tanúja. A romanika, a gótika, a reneszánsz, a török hódoltság, a barokk, az eklektika, és immár a XXI. század építészeti-művészeti lenyomatát is hordozza az ókori római alapokon nyugvó, Nagyboldogasszony tiszteletére emelt épület. A belvárosi főplébánia-templom 2014 óta tartó megújulása feltárással és a minden részletre kiterjedő kutatással indult, majd több szinten zajló renoválással és turisztikai funkcióbővüléssel folytatódott, s végül a toronykilátók megnyitásával zárult és vált teljessé.

Június 26-án délelőtt a nagyszabású projektet gondozó és összefogó plébános, Osztie Zoltán által vezetett sajtóbejárás keretében bemutatták a templom eddig elzárt, ám most már mindenki számára látogathatóvá vált részeit: a déli toronyderékból lifttel is elérhető kilátópontokat, valamint a két tornyot összekötő, fedett sétányt, ahonnan jól rálátni a templom fagerendás tetőszerkezetére, a míves fedélszékre.  

Az altemplomban tartott, a bejárást megelőző tájékoztatón Osztie Zoltán kiemelte, hogy a munkálatok befejezésével sikerült összhangot teremteni a pesti Nagyboldogasszony-templomban: változatlanul elsősorban az imádság helye, nyitva álló szakrális tér, amely azonban kivételes építészeti és művészettörténeti értékeit immár ily módon közkinccsé téve a főváros turisztikai-kulturális kínálatának is része lett. Elmondta, hogy az északi tornyot – ahonnan az orgonakarzat bejárata is nyílik – Liszt Ferencről nevezték el. A világhírű zeneszerző gyakorló hívőként és muzsikusként sűrűn látogatta a templomot, orgonált, és vezényelte is itt a műveit. A belvárosi főplébánia-templomban került sor 1872-ben a Missa choralis ősbemutatójára, majd 1929-ben, Harmat Artúrnak köszönhetően a Via Crucis posztumusz premierjére. Az északi Liszt-torony lépcsőfordulójában emlékhelyet alakítottak ki a névadó tiszteletére márványtáblával, ismertetővel és a komponista egyik jól ismert szoborportréjának másolatával. 

A projekt építész-tervezője, Tóth Péter a belvárosi templom előnyös földrajzi (és „világörökségi”) fekvésére utalva a 11, illetve 18 méter magasan kialakított, három-háromablakos kilátószintekről nyíló budai és pesti „félpanorámákat” méltatta. Építészettörténeti szempontból a déli toronyalj különlegességeire hívta fel a figyelmet. Az oda belépők ugyanis (Contra-Aquincum alapjai fölött járva) a szűk, mindössze húsz négyzetméternyi térben feltekintve egyszerre láthatják több száz év építészeti hozadékát: a XII. századi templom félkörívsorú és farkasfogas párkányfrízzel díszített, résablakos (egykori külső) toronyfalát, vele szemben a „barokk köpenyben” hagyott gótikus ablakot; a felfutó XVIII. századi falakat, valamint az újonnan kialakított acéllépcsőt és a XXI. századi üvegliftet. Új a két tornyot belülről összekötő, a fedélszék előtt haladó 17 méter hosszú „híd” is, amelynek – a templom barokk boltozatát kímélő, csak a függőleges falakra nehezedő – masszív tartószerkezete a járószint alá került.       

Vantal István, a kivitelező cég, a Bau-VIP Generál Kft. ügyvezetője, aki nem mellékesen a belvárosi főplébánia-templom közösségének tagja, Tóth Péterhez hasonlóan szakmai megtiszteltetésnek tartja, hogy részt vehetett a felújításban. Kiemelt műemlékről lévén szó egyedi megoldásokat kerestek. A történelmi falak helyreállítása, tisztítása, konzerválása, illetve az új lépcsők és a panorámalift kialakítása során többször kellett állványozniuk. Mindkét toronyba húsz és fél tonnányi acélszerkezetet építettek be, darabokból, elemekből összeállítva, hogy elkerüljék a falbontást és megóvják az épületet az esetleges sérülésektől. A modernizálás jegyében megújult a világítás, a kamera- és a tűzjelzőrendszer és a harangok vezérlője. A kilátást nyújtó toronyablakok zsalugáterei elektromosan mozgathatók, szabályozhatók. Vantal István ugyancsak kitért a déli toronyalj kuriózumaira: szenzációnak tartja. Igaza van. Világszerte kevés az olyan tanúépület, megszakítás nélkül lakott „(egy)házhely”, amely közel kétezer esztendőre emlékezik. 

Fotó: Lambert Attila      

Pallós Tamás/Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria