Élete végéig szolgált – Eltemették Bagi Sándor tiszteletbeli esperest, nyugalmazott plébánost

A szentbeszédben Csősz István nyugalmazott lelkipásztor, címzetes prépost, tiszteletbeli kanonok búcsúzott paptestvérétől, akit a templomhoz közeli temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Alig két héttel Gyurosovics Mihály temetése után ismét lelkipásztortól búcsúzott a Pécsi Egyházmegye. Bagi Sándor tiszteletbeli esperes, nyugalmazott plébános életének 80., áldozópapságának 56. évében 2025. november 2-án szentségekkel megerősítve elhunyt.

Felföldi László felidézte, hogy Bagi Sándor atya a halála előtti vasárnap az ige és az Eucharisztia asztalánál még átvehette az Úrtól azt, amiben hitt és amiben remélt. Halála órájában pedig a rózsafüzér maradt a kezén – mondta a püspök.

Csősz István búcsúbeszédében arra emlékezett vissza, amikor Cserháti József korábbi pécsi megyéspüspök a győri szeminárium teológiatanáraként megszólította a kispapokat, arra kérve őket, hogy aki szívesen jönne missziós szolgálatra a Pécsi Egyházmegyébe, azt nagy szeretettel várja. Bagi Sándor igent mondott.

Abban a korban mondott igent a papi hivatásra, amikor „A múltat végképp eltörölni” volt a sláger, és ennek az eltörlendő múltnak meghatározó része volt a hit, a vallás, az Egyház és a kereszténység, amikor a hivatalos ideológia istentagadó volt. Ebben a közegben mondott igent azért, hogy a krisztusi örömhír hirdetésére adja az életét.

Szabolcsból került a Pécsi Egyházmegyébe, távol a családjától. De otthonra lelt választott egyházmegyéjében és a papi közösségben, ahol megtapasztalhatta a krisztusi üzenet valóságát. Egy paptestvére mondta róla, emelte ki beszédében Csősz István atya, hogy nem volt nagy társasági ember, de jó kedélyét, humorát, paptestvérekkel való jó viszonyát végig megtartotta.

A hosszú évek lelkipásztori szolgálata sok mindent hozott számára: örömöt, sikert, nehézségeket, amikkel mindennap meg kellett küzdenie, de élete végéig szolgálni akart és szolgált. Nyugdíjasként és akkor is, amikor a gyógyíthatatlan betegség kikezdte egészségét.

Szolgált, miközben vívta a harcát, és ebben a hősies harcban és a betegséghordozásban mutatta meg igazi arcát. Élete utolsó pillanatáig végezte azt a papi szolgálatot, amit 55 évvel ezelőtt vállalt. Igaz papi lelkülettel készült az örök hazába, és a szentségekkel megerősítve mondhatta: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,55)

A halála előtti estén még elimádkozta a zsolozsmát a kórházi ágyon, majd elaludt, hajnalban pedig átköltözött az örökkévalóságba. Bízunk benne, hogy Sándor atya megtalálta a neki készített helyet annak a Jézus Krisztusnak a közelében, akinek a szolgálatában állt élete végéig, és elmondhatta neki szemtől szemben a hálaadás szavait, mely a gyászjelentésén is olvasható: „Hálát adok, Uram, teljes szívemből, összes csodádat elbeszélem. Ujjongok és örvendezek benned, nevedről szól énekem, fölséges Isten!” (9. zsoltár) – zárta búcsúbeszédét Csősz István.

A gyászmisét követően a helyi általános iskola kisdiákjai álltak sorfalat a koporsó és a temetési menet előtt. Bagi Sándor tiszteletbeli esperest, nyugalmazott plébánost a nagymányoki temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír